A lentebb látható kézzel írt papír, egy különleges ima, ami 1944 tavaszán készült a Bergen-belseni lágerben és napjainkban a „gettóban harcolók emlékmúzeum„-ában látható
Davids rabbi
Dasberg rabbi
Az ima szerzője valószínűleg Aharon Bernard Davids, mártírhalált halt rotterdami rabbi (1895-1945) volt, ám az is lehet, hogy ő „csak” lediktálta és Simon Dasberg, szintén mártírhalált halt gronigeni rabbi (1902-1945) jegyezte le.
A hollandiai közösség volt az egyik legelső eldeportált zsidó hitközség. Végállomásuk Bergen-Belsen volt, így az 1944-es pészáh már ott találta a holland zsidó közösség nagy részét.
Mielőtt megnézzük ezt a kicsiny lapot, tudnunk kell néhány alapelvet.
1) Tórai parancsolat szerint Pészáh ünnep nyolc napja alatt a kovászos ételek (hámec) fogyasztása szigorúan tilos. Erre az ünnepre a családok heteket készültek, hogy a lakásokat kitakarítsák, a rabbik meg hónapokat, hogy legyen kóser macesz (pászka) és még sok-sok pészáhkor is fogyasztható, azaz kovászmentes kóser étel.
2) Pészáh szabadságünnep és identitásünnep. Normális világban nem lehet semmi engedményt tenni.
Ám a lágerkörülmények megváltoztatták a vallásjog alapvetően csodás értékrendjeit, és így szinte lehetetlenné vált azok teljes (vagy akár részleges) megtartása.
3) Az ember élete mindennél fontosabb, mert a Tóra azt mondja, hogy élni kell a Tóra szavai által és nem meghalni. Azaz – bármi által (kóserság, szombat, stb) – életünket kockáztatni, egy tórai parancsolat megszegése.
Mindezek fényében és árnyékában nézzük meg azt a kis papírt!
Bár dátum nincs rajta, de tudjuk, hogy mikor lépett érvénybe: 1944. április 8-án.
A széder este péntek estére esett. Ritka kettős ünnep volt, sábát és pészáh ugyanaznap. (Mint idén 2016-ban).
Elképzelem…
A zsidók leültek a rabbi köré.
Elővették a kenyeret.
A szegénység valódi kenyerét.
Nagyon nehezen szánták rá magukat, hogy beleharapjanak.
Ám előtte azt az imát mondták el, ami fennmaradt ezen a piciny lapon:
(Általam készített) fordítása (soronként):
– Kovászos fogyasztása előtt mondja el ezt (az imát) – teljes lelki odaadással:
– Atyánk, aki az égben (vagy), íme világos és ismert előtted, hogy mi (teljes) akaratunkkal meg akarjuk
– tartani, a Te akaratodat, hogy megünnepeljük pészáh ünnepét, (mind) a kovásztalan kenyér (macesz) elfogyasztásával
– (mind) azon tilalom megtartásával, ami alapján a kovászos étel (hámec) birtoklása tilalmas. Ám mindezek mellett szívünk fájdalma,
– hogy a rabszolgaság megakadályoz bennünket ebben, és életveszélyben vagyunk.
– És most, íme mi készek vagyunk és elhivatottak, hogy megtartsuk azt a (tórai) parancsolatot, miszerint „élni kell általa” * „és nem meghalni a
– (Tóra) miatt.” Illetve figyelünk (a másik tórai) figyelmeztetésedre, „figyelj magadra és nagyon vigyázz a lelkedre (azaz az életedre)„.
– Éppen ezért a mi imánk a (következő) előtted: támassz fel bennünket, és tartsál meg bennünket, és váltsál meg bennünket
– mihamarább, hogy meg tudjuk őrizni a törvényeidet, és meg tudjuk cselekedni a te akaratodat, és hogy tudjunk teljes szívvel szolgálni téged. Ámen.
—-
És két fordítói megjegyzés:
– Az első tórai idézet helye: Mózes III. 18/5. A papírlapon csillaggal van ellátva és lábjegyzetbe van írva, amit a kommentár mit fűz az „Élni kell általa” kifejezéshez, azaz „nem meghalni általa”
– A második tórai idézet helye: Mózes V. 4/9)
———–
Néhány sor ez a spontán ima, mégis mennyi érzelem és realitás lakozik a sorok között.
És még egy szubjektív megjegyzésem: aki ezt az imát elolvassa, csak arra kérem: érezze át, milyen gondtalan világban is élünk ma.
