Gyermekkoromban, lehettem 8-10 éves, talán picit több, az általános iskolában gyakorta hangzott fel a csúfolódó: „árulkodó Júdás / nem kap piros tojást…!” versike.
Kapott belőle mindenki bőven.
Fájt is nekünk.
Akkor kisgyermekként, akinek vajmi fogalma sem volt, nemhogy Júdás szerepéről, de még a Bibliáról sem, már ab ovo elkönyveltem ezt az embert valami született nagyon-rossznak, aki elviszi még a piros csokitojásaimat is.
Júdás a rossz…
Aztán eltelt néhány esztendő és megjelentek cizelláltabb szidások (káromkodások) is.
A zsidózás.
„Te zsidó vagy!” – mondták nekem…
Előttem van az első riadt reakcióm, és komolyan kérdeztem vissza:
„Ez most szidás vagy dicséret??”
És ekkor még hol volt a mai büszke zsidó öntudatom, hiszen csupán a tény volt előttem, a végletekig asszimilált többé-kevésbé zsidó családi hátterem. (Felfrissítve karácsonnyal és húsvéttal, és mindenféle egyéb kellemes élménnyel)
Majd 20 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy mint „gyakorlottabb” hebraista, a homlokomra csapjak, és rájöjjek hogy ez a két szó (Júdás – zsidó), azaz a fejemhez vágott két szidás, etimológiailag egy és ugyanaz, bár az üzenete természetesen teljesen (?) mást jelent.
Ezt a pár gondolatot azért írom most le, mert a „szidás” és a „káromlás” is a zsidó folklór része, amit ismerni kell.
Nézzük meg, mi is ez a két szó!
A tórai Jehudának – Judának, van egy görög átirata, amit a „Septuaginta” nevű görög fordítás használ: Judász – Ιούδας – (így kell írni: iota, omikron, üpszilon, delta, alfa, szigma).
És ezt a görögöt írták át magyarra, az általunk vizsgált „Júdás” névre.
(Érdekesség, hogy ez a görögös „-ász” végződés, pecsételte meg a biblia héber nevek sorsát is. Így lett Jirmijahu-ból Jeremiás, Jesájáhu-ból Ézsajás, Mihá-ból Mikeás, Zehárjáh-ból Zakariás, Nehemjá-ból Nehemiás, és még folytathatnánk.)
Tehát a „mi” csúfolódó versikénk főszereplőjének, Júdásnak neve ott és anno 2000 esztendeje, amikor az a híres árul(kod)ó csók elcsattant: Jehuda volt.
Hogy lesz ebből a tulajdonnévből a zsidó szó?
Ezelőtt két évezreddel a „Jehuda” szónak volt már egy másodlagos jelentése is a személynéven kívül.
Ez a másik jelentés – a népnév – Eszter könyvében fordul elő először, amikoris Hámán, a gonosz miniszter így mondja: „is jehudi”. – azaz: „júdabeli férfi”.
Judabeli?
Hol volt Juda?
Milyen ország Jehuda?
Vissza kell mennünk a történelemben egészen ante 722-ig, amikor az ereje teljében lévő Asszíria – Szánherib vezetésével – megtámadta a kettészakadt Izraelt, és az északi országrész 10 törzsét kiirtották vagy eldeportálták.
A kegyetlen háború után a 12 törzsből mindössze egy maradt meg a Szentföldön: a délen lakozó Jehuda.
Bár a végzetét ő sem kerülhette el, hiszen ante 586-ban Nabukadnecár Babilóniába hurcolta a maradék zsidóságot, akik döntő többsége a megmaradt egyetlen törzs Jehuda tagjai voltak.
Ám mintegy 70 év múltán, a Babilóniát legyőző perzsa uralkodó, II. Kürosz ismét visszaengedte a hébereket (anno judabelieket) a Szentföldre.
A perzsa uralkodó jóindulatával azért nem mindenki élt.
Sok „judabéli” nem akarták felcserélni a perzsa jólétet a szentföldi bizonytalansággal, ezért az anno deportált-sorban élő, majd felszabadított zsidó nép egy jó része Perzsiában maradt (például Mordeháj és Eszter).
A perzsa diaszpóra ezek után magán viselte a „billogot”: jehudi – ő egy Judabéli, és nem párászi, azaz nem perzsa.
Ez a népnév, jehudi, ami évszázadon keresztül egyre-másra változtatta a hangalakját (a modern nyelvekben: judio, jude, jew, juif), és valószínű szláv hatásra (zsid) eljutott a magyar nyelvbe is az „új” szó: zsidó.
(Érdekesség, hogy az orosz nyelvben a „zsid” eléggé pejoratív, sőt durva értelme van, ezért hivatalos helyeken, illetve kulturált közbeszédben a „jevrej” szót használják.)
Hát igen…
Így került a történelemben egymás mellé az „árulkodó Júdás „(Jehuda) név és a „te zsidó!” (zsid) kifejezések.
Ám ha már ennyit beszélünk Júdásról, (Jehudáról, Judáról), akkor nézzük is meg, mit jelent a név, amit maga Lea ősanya, adott negyedszülött fiának.
Elevenítsük fel a tórai történetet!
(Mózes első könyve 29. fejezet)
31. Az Örökkévaló pedig látta, hogy Léa gyűlölt és megnyitotta méhét; Ráchel pedig magtalan volt.
32. Léa fogant és fiat szült és elnevezte Rúbénnek, mert mondta: Bizony látta az Örökkévaló nyomorúságomat, mert most szeret majd az én férjem.
33. Újra fogant és fiat szült és mondta: Mert meghallotta az Örökkévaló, hogy gyűlölt vagyok, azért adta nekem ezt is; és elnevezte Simonnak.
34. Újra fogant és fiat szült és mondta: Most immár ragaszkodni fog hozzám férjem, mert szültem neki három fiút; azért nevezte el Lévinek.
35. Újra fogant és fiat szült és mondta: Immár hálát adok az Örökkévalónak, azért nevezte el Júdának. És többet nem szült.
A névadást elemezve felfedezzük a két asszony rivalizálását, illetve Lea büszkeségét.:
1.
Az elsőszülött Reuven (Ruben) neve a héber „ráá” – látni ige felszólító módjából, reu! – „lássátok!” és a bén – „fiúgyermek” szó összeolvasztásából keletkezett: „reu-bén”: azaz: „lássátok fiú!”
Előttem van a kép, ahogy Lea felemelhette a kisfiát és a világgá kiálthatta: „reu, bén!”, azaz én vagyok az igazi feleség…
(Bár a Tóra indoklása szerint ráá Hásem beonji – „meglátott Isten a fájdalmamban” etimológiát adja, ám ha a többi nevet is megnézzük, akkor a gondolatritmus és logika ad lehetőséget az én változatomon való elgondolkodásra is.)
2.
Simon – a hallani (sámá) szó a név gyöke.
Lea biztos volt abban is, hogy nem csak Isten, hanem az emberek is, akik látták Reuvent, meghallják a második gyermek érkezését is., sőt hallják meg!
3.
Lévi – jelentése: elkísér. (pl a temetés héber/jiddis neve: levájá / elkisérés)
Hová, ki, kit és miért???
És itt lép be a zsidó talmudikus gondolkodásmód.
A Talmud szerint evidencia, hogy mind az ősapák, mind az ősanyák próféták voltak, azaz Isten közvetlenül beszélt velük.
Lea éppen ezért tudta, hogy a férjének 12 gyermeke lesz majdan, akik Izrael 12 törzsévé fognak válni, ám, hogy a négy feleség, a 12 gyermekből hánynak ad majd életet, nem tudták.
Lea, a harmadik gyermeke, Lévi világrahozatalával úgy érezte, hogy ő már teljes jogú feleség, akit nem lehet elküldeni a családtól, hiszen az ő ¼ részét teljesítette, hiszen szült 3 fiút.
Azaz ő már élete végéig elkíséri a férjét, és a férje is őt.
4.
Jehuda – a név eredete a megköszön (lehodot, todá) igéből származik.
Szó szerint igen nehéz lefordítani a nevet, talán a legpontosabb az „ő majd hálás lesz” fordítás.
Miért nevezi „köszönet”-nek Lea a negyedik fiát?
Ennek a névadásnak az oka, hogy a negyedik fiúgyermek már „extra”.
Azaz Lea, a neki rendelt 3 „kötelezőn” már túl van, ezért a negyedikért már „extrán” hálás Lea a Teremtőnek.
Érdekesség, hogy Jehuda, nem csak a születésben, hanem az életben maradásban is „extra” volt, hiszen a 10 törzs eltűnése után ő vitte tovább a zsidóságot.
Bár Jehuda területén éltek leviták és benjáminiták is, ám a többségük „eredeti” judabeli volt, akik megtartották a zsidóságot, és egészen a mai napig őrzik / őrizzük a hagyományokat.
Az újszövetségbeli Judás (Jehuda) szégyenében elkövetett öngyilkossága – még ha az akár csak szimbolikus is – nem érintették meg a zsidóságot, mert Jehuda népe nem adta fel az identitását.
Bár a fentebb leírt történetek miatt igen szomorú, hogy a világ népei körében, az egyértelműen az eredendő gonosznak és árulónak tartott Júdás/Jehuda neve egybecseng a zsidó nép héber nevével (jehudi)
Éppen ezért – emlékeztetőül és biztatásképpen – szeretném leírni a Jehudának adott két áldás szövegét, amit a Tóra/Biblia/Ószövetség 4000 esztendeje őriz nekünk:
Mózes 1. könyve 49. fejezet:
8. Júda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai.
9. Fiatal oroszlán Júda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt!
10. Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata.
11. Odaköti a szőlőtőhöz csikaját, a venyigéhez szamarának vemhét; borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját.
12. Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől.

Mózes 5. könyve 33. fejezet:
7. Ezt pedig Júdáról; és mondta: Hallgasd meg, Örökkévaló, Júda szavát és népéhez vidd őt; hatalmával harcoljon magáért és segítsége elleneivel szemben te légy!

Jeruzsálem zászlaja:

Megosztás