haiku – a szolgaság és a szabadság élménye.
nyilvánosan próbálkozom.
a változtatás jogát fenntartom.
és a bővítés jogát is.
1) a próféta szomorúsága
nem adta fényét –
kínzó lénye és karja.
szomorú szépség.
száz és száz lélek
rezdülését lelkében
érzé – lüktetnek.
2) változatok a zsidó imádságomra
Sapkámban kék szál –
Befedem a fejemet.
Egekbe repít?
Vállam égkék csík.
Fejemhez felemelem.
Magasba repít?
Sálam égkék szál –
Fejemre emelem fel.
Magasba ragad.
3) halotti ruha
Ma elképzeltem:
egy fehér felhő keze
végigsimogat.
Az ujja vége
néha sima, ám néha
végigkarmolja
a mellkasomat.
Fájó viharnak érzem
a fehér felhőt,
a mély szerelmet
a hullajtott könnyeket
az érintését.
4) őszi menekülés
kitört a vihar.
félelem és fájdalom
éjként zuhant rám.
természet fájdalmasan
zokogó fénye.
sikoltó villám.
erőszak és rettegés
végtelen erő.
mélységes mély hang.
harcoló griffmadarak
fekete torka.
kitört a vihar.
magányos végtelenség
alszik ma velem.
szerelemre vágysz
téblábolsz, keresel, ám
tévedsz, nem találsz
ila, kérlek ne félj,
nézd! két férj és két gyermek
cáfol meg téged…
Ebiken -Kosztolanyi ford. MULT. A mult, mult/porba hullt./Mint ropke ej, olyan gyorsan elhaladt. Jaj, mit almodtama elhalhladt / Jaj, mit almodtam nyolcvan ev alatt . ( * 1933)
a költő Ekiken 🙂 — -http://en.wikipedia.org/wiki/Kaibara_Ekken
és ez nem haiku… 🙂
de nagyon szép…
köszönöm
Basho:Mikor virágos minde ut/ s feherek a cseresznyefak/minden, mi volt, eszembe jut. Kietlen, elhagyott videk./Es itt, hol a madar se jár/bealkonyul az oszi ej // Kosztolanyi versek//