Talmud olvasás csukott szemmel
Immáron két esztendeje tanulunk rendszeresen Talmudot a zsinagógánkban.
Olvassuk közösen a történeteket, és érezzük, hogy az üzenetek két évezred távolságából is frissen szólítanak meg bennünket.
Valóban, a bölcsek szavai élénken és frissen élnek a világmindenségben. Nekünk és értünk.
Tanít a Talmud!
A beszélgetések után vettük a bátorságot és egy picit átírtuk ezeket a tanulságos részeket, szubjektíven keresve meg az üzeneteket. Szabad asszociáció…
Fogadjátok most szeretettel ezt a történetet, a Joma traktátus 35b lapját.
Egy szegény ember, egy gazdag ember és egy gonosz ember megy az égi bíróság elé.
1)
A szegény embernek felteszik azt a kérdést, (amit mindenkitől megkérdeznek odaát):
„Miért nem foglalkoztál a Tórával?”
Ha ő azt mondaná:
„Mert szegény voltam és az élelemmel voltam elfoglalva…”
Akkor mondják ezt neki!
„A te szegénységed semminek hat Hillél szegénységéhez képest.”
Azt mesélik Hillélről, hogy amikor fiatal volt, nagyon alacsony fizetésért dolgozott, ám ennek is az egyik felét a tanház őrének adta (hogy tanulhasson), és a másik feléből tartotta el magát és a családját.
Egy alkalommal nem talált munkát, nem volt pénze, és a tanház őrei nem engedték be. Ekkor ő felmászott a ház tetejére és kikötötte magát a tetőn egy ablakhoz, hogy hallgassa az „élő Isten” szavát, a korszak két legnagyobb rabbija Semájá és Ávtáljon szájából.
Azon a napon péntek este volt, télforduló (tekufat tevet). Éjjel (teljesen váratlanul) elkezdett esni a hó. Amikor fölkelt a nap, azt mondta Semájá Ávtáljonnak:
„Ávtáljon testvérem, minden reggel a tanház világos, és ma sötét, lehet, hogy ma felhős napunk lesz?”
Felemelték szemeiket és megláttak egy emberi formát a tető-ablakban.
Mindketten felmentek és meglátták Hillélt, aki 2 méternyi hó alatt feküdt.
Kiásták, megmosdatták, bekenegették és a frissen befűtött kandalló elé ültették.
Ezt mondták: „Ez az ember érdemes arra, hogy miatta megszegjük a szombatot…”
2)
A gazdag embernek felteszik azt a kérdést, (amit mindenkitől megkérdeznek odaát):
„Miért nem foglalkoztál a Tórával?”
Ha ő azt mondaná:
„Mert gazdag voltam és a vagyonommal voltam elfoglalva…”
Akkor mondják ezt neki!
„A te gazdagságod semminek hat rabbi Elázár gazdagságához képest.”
Azt mesélik rabbi Elázár ben Hárszumról, hogy atyja ráhagyott 1000 várost a szárazföldön és 1000 hajót a tengeren.
Ám ő minden nap vett egy kis lisztet, belerakta a tarisznyájába és ment városáról-városára, tartományáról-tartományára, hogy Tórát tanulhasson különböző mesterektől. Egy alkalommal lefogták őt az egyik város(a) szolgái (akik nem ismerték föl) és közmunkára fogták be.
Ő azt mondta nekik: „Kérlek benneteket, hagyjatok békén, hadd menjek Tórát tanulni!”
A szolgák ezt válaszolták: „Rabbi Elázár ben Hárszum életére, bizony mi nem hagyunk téged elmenni!”.
Attól a naptól kezdve többé nem ment el otthonról és nem látta azokat (szolgákat) hanem otthon ült, és éjjel-nappal Tórát tanult.
3)
A gonosz embernek felteszik azt a kérdést, (amit mindenkitől megkérdeznek odaát):
„Miért nem foglalkoztál a Tórával?”
Ha ő azt mondaná:
„Mert csinos voltam és a hiúságommal voltam elfoglalva…”
Akkor mondják ezt neki!
„A te szépséged semminek hat az „József, az igaz ember” szépségéhez képest.”
Azt mesélik Józsefről, a cádikról, hogy Potifár felesége minden nap megpróbálta őt szép szavakkal elcsábítani. A ruhák, amiket reggel felvett azt lecserélte estére, amit estére felvett, azt reggel már nem vette fel.
Mondta neki Potifárné: „Hallgass rám!”
Azt mondta neki József: „Nem!”
Mondta neki Potifárné: „Bebörtönözlek!”
Mondta neki József: „Az Örökkévaló kiszabadítja a foglyokat!”.
Mondta neki Potifárné: „Megalázlak!”
Mondta neki József: „Az Örökkévaló kiegyenesíti a meggörnyedteket!”
Mondta neki Potifárné: „Kiszúrom a szemed!”
Mondta neki József: „Az Örökkévaló látóvá teszi a vakokat!”
Majd Potifárné adott neki 1000 ezüstöt, „hogy hallgasson rá, hogy lefeküdjön vele, hogy legyen ővele.” (Mózes I. 39.10.)
József nem akart „hallgatni rá, lefeküdni vele”, evilágon – és „vele lenni” az eljövendő világban.
Láthatjuk, Hillél lesz a vádlója a szegényeknek, rabbi Elázár ben Hárszum lesz a gazdagok vádlója és József lesz a gonoszok vádlója
—————————-.
Persze… mindenki tudja, kifogásokat találni mindig a legkönnyebb.
Így könnyen lehet felmenteni önmagunkat a felelősség alól. És nem is „más”-ok miatt tesszük ezt, hanem a saját lelkiismeretünk miatt.
„Sokan” hiszik és mondják: „más” ezt nem hinné el, „más”-nak mindig vannak észérvei, „más” mindig kész a legtalálóbb válasszal, „más” mindig mindent jobban lát.
Majd „sokan” elkezdik vizsgálni a saját életüket… Eléggé szubjektíven… És „rádöbbennek”: nem látok szinte semmit értéket az életemben… és még ebben a semmiben is nagyon sokszor hibázok…
Aztán jönnek a kifogások kitalálása, amit rosszabb esetben mi magunk sem hiszünk el.
De jól hangzik. Aztán meggyőzzük magunkat is.
A Talmud elmeséli, hogy amikor a zsidó ember meghal az „Égi Bíróság” elé kerül. Az Örökkévaló legelső kérdése, hogy az illető foglalkozott-e a Tórával…
Nem furcsa?? Ám a hagyomány szerint ez a legfontosabb (az élet fája, annak, aki hozzá ér), éppen ezért ennek az elmulasztására nincs is mentség.
A történetünkben három ember: egy szegény, egy gazdag és egy gonosz próbál mentegetőzni az Égi Bíróság előtt.
Elvileg tudhatnák, hogy mindez hiába….
Annak, aki mindent lát, annak hiába magyarázkodunk…
De szerencsére megteszik, és szerencsére Isten meg is hallgatja őket…
Ennek köszönhető ez a három tanulságos történet. Köszönjük nektek, akik ellenkeztetek, mert a ti példátokból megtanulhatjuk, hogy bizonyos hiányosságok birtokában is ki lehet hozni magunkból szinte a maximumot.
Egyszerű történetek ezek. Stílusa világos, mindenféle sarkítás nélkül. Mindegyik a végtelen hitről és elszántságról szól.
A történetek természetesen szimbólumok is. Példaértékűek számunkra, akik olyan könnyen adunk fel – nagyon fontos dolgokat, csak azért mert nehéz.
Az első történet talán a Talmud egyik leghíresebb története.
Ám vizsgáljuk meg a szereplőket! Hirtelen észrevesszük, hogy mindenki egy kicsit túlteljesít….
- Az őr nem engedi be Hillélt (ugyan mibe került volna neki?).
- Hillél tetőre mászik (kihagyhatta volna azt a tanulást).
- Isten havat hullajt. (a kommentár szerint nem volt olyan hideg a nap, hogy várható lett volna a hóesés. Ám ez a természeti furcsaság pont azért történt, hogy ezzel is kihangsúlyozzák Hillél „cádik” mivoltát.)
- A két rabbi szombatot szeg, hogy megmentsék Hillélt (elég lett volna, ha az egyikük megteszi).
Egy kicsit mindenki többet ad.
Miért??
Az atyák mondásában hangzik el a híres kérdés: „Ki a gazdag?”
A válasz: „Aki elégedett azzal, amije éppen van.”
A „második hősünk”, – rabbi Elázár – teljes mértékben meg van elégedve. Persze meg is lehet. Olyan vagyon birtokosa, amitől az ember már-már rosszul is érzi magát.
Ő is lisztet vesz a nyakába és a városait…
Tórát tanul.
Inkognitóban.
Azért, hogy ne kivételezzenek vele?
Vagy, hogy nyugodtan elfoghassák a saját emberei és befogják közmunkára?
Miért nem fedte fel magát?
Hú, de sok kérdés…
A kommentárok szerint, azért mert talán sokkal több időbe került volna magát kimagyarázni, mint ledolgozni a kötelező időt.
Ám amikor elfogják – látszik, valami megváltozott benne. Eltört? Vagy kiegyenesedett?
Nem akar már vándorolni. Beül a szobájába és tanul.
Mi történhetik a lelkében, a szívében?
Az atyák mondásai így folytatják:
„Ki a hős?”
a válasz egyszerű: „Aki legyőzi indulatát (ösztönét).”
….és aki nem győzi le, az a gonosz.???
Miért gonosz?
Mert csak saját magával van elfoglalva és az ösztöneivel!
Gonosz – Igaz (Cádik)… az örök párharc.
Tudjuk, hogy a Tóra tanuláshoz rengeteg figyelem és lemondás kell.
A tükörtől és a vágyaktól nem biztos meglátjuk a Tóra oldalait…
Ám az akaratnak nincs lehetetlen. Ezt ugye tudod?
Szép és igaz…
