Az “aranydani” emlékére

A gimnáziumi éveim a matematika jegyében teltek. Berzsenyi “specmat”, az a bizonyos “c” osztály. Osztály, ahol a “Kömál“-ból voltak a házi feladatok és az “aranydani matekverseny” nem volt kötelező, de több volt, mint ajánlott.
Még a google “nagy testvér” is elsőnek dobja fel a keresések között!

Viccelődtünk rajta és izzadtunk a feladatokon.
Áldott emlékű “Bényei tanárúr” konzervatív szigorával kérte rajtunk számon a feladatokat és figyelte, hogy a szerkesztőségnek beküldött megoldásokkal melyikünk melyik helyet foglalja el az országos feladatmegoldó ranglistán.

Aztán eltelt 10-20-30 év.
A “Berzsenyi specmat” szép emlékké vált, és én más felé vettem az utam.
Ám az “aranydani” ma ismét szembejött velem…
A Wesselényi utcában.
Örökké 81 évesen. (Igen, ez az legnagyobb kétjegyű négyzetszám) 🙂

Oda volt írva a neve velem szembe….
Arany Dániel egyike volt annak a majd’ 3000 zsidónak, akik a budapesti gettó alig 2 hónapos fenállása alatt ott veszítették életüket.

Fellapoztam gyorsan a wikipédia szócikkét, ami meglepő részletességgel írja le Arany Dániel (született Dávid) életét.

Ám most szeretnék leírni néhány szubjektív érdekességet, amelyek csak a sorok között olvashatóak, és amelyek az utókor számára szintén mesélnek valamit “Aranydani” életéről.

  1. Mélyen hívő családba született bele, hiszen az édesapja sakter, azaz rituális metsző volt, ahol alapvető elvárás volt az istenfélő életmód. Valószínűleg szigorúan vallásos nevelést kaphatott gyermekként.
  2. Édesanyja (Gold Ignácné) 1897-ben hunyt el, és ő már ekkor özvegy volt, azaz Arany Dániel 34 éves korára teljesen árva lett.
  3. Megnéztem, és az 1929-es zsidó lexikon egy sort sem írt róla, pedig akkor Magyarországon már ismert ember volt, ám ezek szerint a zsidó közösség nem tartotta őt emlitésre méltónak.
  4. A budapesti zsidó házassági anyakönyvekben nem találtam az esketéséről semmilyen adatot, sem arról, hogy lett volna gyermeke. (a wiki szerint volt felesége)

És ami számomra talán a legmegdöbbentőbb, az a wiki utolsó mondata:

“Értékes nagy matematikai szakkönyvtárat gyűjtött össze, amelyet gettóba kényszerítésekor az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulatnak ajándékozott.”

Magyarra lefordítva:
Arany Dniel pontosan tudta, hogy ő már nem jön ki a gettóból és intézkedett, hogy az ő 81 esztendeje, a könyvei, méltó helyre kerüljenek: az akkori tudományosság egyik fellegvárába.
Nem a harag vezette, hogy akkor “ezek” ne kapjanak semmit abból, ami az övé; hanem az örök tanítás alázata, hogy ha ő már nem lesz, akkor is tanuljanak azokból a könyvekből, amiket ő vásárolt, vagy kapott.
Igen.
Az átadás.
Ez a gondolkodásmód volt jellemző a 3 évezredes zsidó szellemiségére, Arany Ignéc sakterra és fiára Araní Dávid Dániel matematikusra is. Ahogy a Talmud mondja: “גווילים נשרפים ואותיות פורחות באוויר , a pergamenek elégnek, ám a betűk tovaszállnak”.

“Aranydani” – zikrono livráhá, azaz amikor bárki is beszél róla, megemlékezik az életéről, munkásságáról, akkor az váljék áldássá számára!

Megosztás

1 thought on “Az “aranydani” emlékére

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük