Magzat, erkölcs, drog, jog – a 24.hu honlap kérdése a lelkészekhez XXIV.

imageKi a felelős?
Felelősségre vonható egy drogozó ember más emberek veszélyeztetése miatt?
A magzat is embernek minősül?
Segít egyáltalán a felelősségre vonás?
Vagy más megoldást kell keresni a kérdésben?

Az eddig tisztázatlan körülmények között történt tragikus következményekkel járó, drogfogyasztással összefüggő törökszentmiklósi eset és annak lehetséges következményei kapcsán született meg mostani kérdésünk, magzatvédelemről, felelősségről, felelősségre-vonásról, jogról és morálról.
Magyar György ügyvéd szerint például a kismamák legfeljebb kábítószerrel való visszaélés miatt vonhatóak felelősségre.

A konkrét kérdésünk így hangzott:
Ön szerint a tragikus következményekkel járó esetet követően az anyákat felelősségre kellene vonni a magzat veszélyeztetése miatt? Mit mondana a két, terhesen drogot fogyasztó nőnek?

A válaszom itt olvasható:
Az apai (és az emberi) válaszom: igen, az anyákat valamilyen módon felelősségre kell vonni, a hogyanjáról csak nagyon óvatosan mernék nyilatkozni.

A felelősségre vonás tényét annak ellenére állítom, hogy sokak érve szerint, amíg a csecsemő meg nem születik, addig az anya testének része, így az édesanyának kvázi bármihez joga van a magzattal, azaz a saját testével kapcsolatban, beleértve a terhesség megszakítását vagy az önpusztító életmódot is.

pic_ecstasy.jpg_1161678226Most nézzük meg a vallásjogot, majd végkövetkeztetést!
A Tóra egy jogesetet (2Mózes, 21, 22), és egy alapelvet (5Mózes 4:9.) tár elénk, miszerint (1) ha dulakodás közben, megütnek egy állapotos nőt, aki ezáltal elveszti magzatát, akkor – a tórai rendelkezése alapján – aki a tragédiát okozta, fizessen a családnak (a férjnek) kártérítést az elvesztett magzatért. A pénzbüntetés arra utal, hogy a magzat már a családhoz tartozó élet, azaz lélek van benne, ám az még nem teljes értékű.
Még az sem merülhet fel védekezésképpen, hogy ezeknek az anyukáknak eszük ágában sem volt ártani a magzatnak, hanem csak közvetve (gorem) okozták a szerencsétlenséget, és a héber jog sok esetben ezt nem tekinti károkozásnak, ám az embrió esetében a Tóra szabályozása – mint fentebb láttuk – igen szigorú, hiszen a verekedő ember sem akarta, hogy az állapotos nő elvetéljen.

Másik oldalról (2), a zsidóság egyik alapelve, hogy meg kell tartóztatnunk magunkat mindentől, amivel önmagunknak (önmagunkban) kárt okozhatunk. A Tóra kétszer is kimondja: „Vigyázzatok magatokra”, és “Csak vigyázz magadra, és őrizd nagyon a lelkedet”. Ezért minden olyan dolog, ami a lelket és/vagy a testet tönkreteheti (alkohol, dohányzás, kábítószer-élvezet) vallásjogilag tilos.

Így láthatjuk, hogy már maga, a sima kábítószer fogyasztás is tilalom alá esik.
Ezen alapelvek ismeretében a személyes véleményem, hogy a fentebbiekhez hasonló esetekben börtönnel vagy bármilyen erőszakos módon nem lehet célt érni. Akkor mit tegyünk?
Mit mondjunk ennek a két anyának, ha találkozunk velük?
A közhelyes, ám nagyon igaz felsorolást: tanulás, felvilágosítás, szociális munkások alkalmazása, nőgyógyászati szaktanácsadás, és még sorolhatnám azokat a preventív eszközöket, amire szükség volna, hogy eme tragikus helyzeteket elkerüljék az édesanyák.
Ugyanis utólag már semmit sem lehet tenni vagy elérni.177738239_XS

A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.

melléklet:
néhány kép mindösszesen egy kommenttel: “előtte és utána”

1 2 3 4 5