Vajon tudjuk, hogy mit jelent a megbocsátás igazából?
Van alapja a megbocsátok, de nem felejtek mondásunknak?
Mi számít igazi megbocsátásnak?
és legfőképp: tudjuk-e a gyakorlatban alkalmazni?

Ezen a héten egy szerencsétlenül végződött viccelődés miatt mozgásképtelenné vált lány története kapcsán kérdeztük a világvallások képviselőit, ezúttal a megbocsátásról.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Sokszor hallani: Megbocsátok, de nem felejtek. Ön szerint mi a valódi megbocsátás és hogyan kell gyakorolni?

A válaszom itt olvasható:

Radnóti Zoltán:
Megbocsátás és őszintesége, belénk van programozva, hiszen Isten, a saját 13 tulajdonságát adta át az embernek, amikor a lelkét belénk lehelte:
„irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban. Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, elpártolást, vétket, de teljes fölmentést nem ad, megemlékszik az atyák bűneiről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen is.” (2 Móz. 34, 6-7)
A zsidó filozófiában a “bűn” egy helyrehozható történés. Pontosan tudjuk: minden emberi lénynek van lelke és a lélek nem bűnös, hanem egy tiszta és isteni és örök alkotórész, amely megkülönböztet minket az állatoktól.
Amikor „megtérünk”, akkor önvizsgálatot tartunk (megbánás), megkeressük azokat a területeket, ahol hibáztunk, és „visszatérünk”. E folyamat során találjuk meg ismét azt a kapcsolatot a Mindenhatóval, amit esetleg elveszettnek gondoltunk.
A „bűntudat” negatív érzelem, ami azt mondatja velünk: „én rossz ember vagyok.”
A „megbánás” – ezzel szemben – egy pozitív visszaigazolás, ami azt tanítja, hogy tudom, hogy a lelkem tiszta maradt, csak éppen ott és akkor nem sikerült a képességeimhez mérten cselekednem.
A „megbánás” érzése egyértelműen pozitív jele annak, hogy újra kapcsolatba léptünk az isteni részünkkel, a lélekkel.
A lelkiismeretünk nem hagy minket nyugodni, amíg ki nem javítjuk a hibát. (lelkiismeret-furdalás)
Ha ezen gondolkodsz, akkor már nem lehetsz gonosz ember, hiszen akkor nem éreznél semmiféle megbánást!
És a megtérés első és legfontosabb lépése, mert ha valaki nem érez megbánást, valószínűleg tovább tévelyeg.
Mit tanácsolhatok?
Légy tisztában a helyzetekkel, amelyekben valószínű, hogy megbotlasz!
Tartsd magad biztonságos távolságban tőlük!
Tudd, semmi nem állhat a kitartás és az eltökéltség útjába, hiszen az isteni, tiszta lélek vezet téged!
Hadd fejezzem be ezt a kis gondolatsort a Talmud egyik híres mondatával:
“Az úton, amelyen az ember végig akar menni, vezetve lesz!” (Makot 10b)
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.