„Zuhognak ránk a hírek, sodródunk az eseményekkel, megállni, az információk hátterén elgondolkodni nincs idő. Most mégis megpróbálunk lassítani.
Új sorozatunkban a nagy világvallások képviselőinek fogunk feldobni kérdéseket egy-egy aktuális hír kapcsán. Kíváncsiak vagyunk rá, hogyan látják a világot a 21. század elején a több ezer éves eszmerendszerek.
Tudnak-e valami hasznosat, érdekeset, újat mondani nekünk? Érdekel bárkit a véleményük, egyáltalán érdekel bennünket a sajátunkén kívül más véleménye?”
Első kérdésünk egy tragikus véletlen okozta haláleset kapcsán a következő:
Amikor valaki ártatlanul esik áldozatául egy erőszakos cselekménynek, akkor abban mennyire játszik szerepet a sors, a véletlen, esetleg valami más, külső erő?
A kérdésre 5 lelkész válaszolt.
Az én válaszom itt olvasható:

Radnóti Zoltán
Rabbi

A zsidóságtól, alapelveitől és Istenszemléletétől teljesen távol áll az a felfogás, miszerint Isten mindenkinek azt adja, amit ő érdemel, azaz ha jól viselkedik, akkor gazdag és boldog lesz, ha rosszul, akkor bizony szenvedéssel teli sors az ő megérdemelt osztályrésze.
Pontosan tudjuk, hogy ez a gondolatsor arra ösztönzi az embert, hogy bűntudatot érezzen még ott is, ahol nem kellene, hogy minden pillanatban féljen a tetteitől és passzivitásba meneküljön. Ettől a pillanattól már csak egy lépés az az érzés, hogy az ember elkezdje ne szeretni önnönmagát, és félve gyűlölni Istent.
A Talmud azt írja: „minden Istentől származik, kivéve az Istenfélelem”.
Isten befejezte a teremtés csodás művét, átadta az embernek a hatalmat és a Törvényt. Mi tudunk dönteni jó és rossz között. Mózes I. könyve így mondja: „A bűn az ajtó előtt hever, utánad vágyakozik, neked le kell győznöd azt.”
Hinnünk kell abban, hogy nem Isten döntéséből származó történések azok a fájdalmak és tragédiák, amelyek napjainkban már, – „hála” az internetnek és a televíziónak – egyre kézzelfoghatóbbak, hanem a létünknek és világunknak ez egy olyan oldala, ahol „megtörik a fény” és ahová az isteni jóság nem jut el. Ez egy olyan valóság, ami független Isten akaratától, sőt bátran kimondhatjuk, neki is fáj.
Sem az életet, sem a halált nem tudjuk megmagyarázni. Nem tehetünk fel kérdést, és nem alkudozhatunk, hanem tudnunk kell, hogy hálával tartozunk Istennek az életért és az évekért, amiket leéltünk.
A zsidó életfilozófia alapelve, hogy gyászunkban a ruhánkat megtépjük, ám abban a pillanatban egy Istendicsérő himnuszt mondunk, a Káddist, ezzel köszönve meg Neki, hogy akit szerettünk és elveszítettünk, ő közöttünk járt, és mi a közelében lehettünk, hogy ő élt. Értünk és velünk.
Kaptunk két csodás tulajdonságot Istentől, amit most az Ő irányába kell gyakorolni: a szeretetet és a megbocsátást.
A rabbi többi válasza itt olvasható.

Megosztás