16 tény és kép… – Egy polgárosodott magyar zsidó család életének és tragédiájának története

Miklós Sándor családja (írta: Gémesi Róbert)

Az alábbiakban dédapám, Miklós (szül. Weisz) Sándor és családja történetét szeretném bemutatni korabeli dokumentumok, fényképek és újságcikkek segítségével. Beszéljenek maguk a tárgyi emlékek:

1A Weisz család a XIX. század végén Fóton élt. A fényképen ükszüleim, Weisz Gábor és felesége, Kainer Katalin láthatók. Nyolc gyermekük született, akik közül egyikük, Sándor volt az én dédapám.

2

 

A Weisz család Fóton leginkább kereskedelemmel és vendéglátással foglalkozott. Az alábbi képen Weisz Gábor vendéglője, baloldalt tőszomszédságában pedig vegyeskereskedése állt. A képen Weisz Pál, Weisz Gáborné és Weisz József látható helyi lakosok társaságában.

3Dédapám, Sándor 1891. január 22-én, Fóton született. Születését, sőt a brit milája dátumát is az Újpesti Izraelita Hitközség anyakönyvébe jegyezték be. Az alábbi kivonat 1939-ben került kiállításra.

 

 

A Weisz szülők nagy hangsúlyt fektettek gyermekeik oktatására. Ennek köszönhetően dédapám érettségit szerezhetett, ami abban a korban nagy ritkaságnak számított.

4

5

A boldog békeidőkben a család minden tagja végezte a dolgát: ki-ki tanult, dolgozott, háztartást vezetett annak rendje és módja szerint. A család a nagyünnepek idején Weisz Gábor ükapámnál, aki a képen az alsó sor középen látható, jött össze. Fóti telkén Gábor egy kis imaházat tartott fenn. A fenti sorban jobbról másodikként álló férfi, Sándor (fehér pont jelzi). A család egy része ekkor már Újpesten élt, a kép 1909-ben készült.

6

 

 

Az idilli évtizedeket beárnyékolta az első világháború. Sándor bevonult a hadseregbe, ahol érettségijének köszönhetően karpaszományos tisztként teljesíthetett szolgálatot.

 

 

 

 

A hadsereg kötelékében 52 hónapig teljesített szolgálatot. Az alábbi csoportképen bal szélen, pálcával a kezében látható Sándor. A kép hátuljára ezt írta:

Emlékül: 1915. III. 6-án kiképzések alkalmával bevonulás a kaszárnyába: Sándor

7

Az I. világháború után Sándor leszerelt, majd 1919-ben feleségül vette egy katolizált zsidó családból származó szerelmét, Antóniát. Antónia az esküvő előtt az Újpesti Izraelita Hitközségnél visszatért a zsidó hitre. Sándor és Antónia Pestre költözött. Folytatva az atyai örökséget, konzervesként kiskereskedéssel foglalkoztak: zöldség, gyümölcs, savanyúság boltot és piaci standot üzemeltettek a 8. kerületben.

Weisz Sándor 1928-ban a névmagyarosítás mellett döntött. Az általa benyújtott kérvény és a hatóságtól érkező válasz az alábbiakban látható:8

9
A névmagyarosítás a Budapesti Közlönyben is megjelent. Weisz Sándor „Miklós”-ra változtatta saját és lánya (nagymamám) vezetéknevét.

1938-tól az egymás után életbe lépő zsidótörvények megalkotásával Magyarország hivatalosan is az antiszemitizmus útjára lépett. Hiába élt Magyarországon egy zsidó család sok-sok évtized, akár évszázadok óta, könnyedén – ahogy ma egyesek mondják-„idegenrendészeti eljárás” alá eshetett…

Sándor minden követ megmozgatott, hogy állampolgárságáról igazolást szerezzen. Ehhez be kellett járnia felmenői korábbi lakhelyének hivatalait.

10A legrégebbre visszanyúló okmány, amit sikerült megszereznie, az ő nagyapjának születési anyakönyvi kivonata volt, amelyet a Nógrádi Ortodox Izraelita Hitközség állított ki. A Weisz család tehát bizonyítottan már 1823 óta Magyarországon élt.

11Hónapok fáradtságos munkájával, több tucat dokumentum összegyűjtése és benyújtása után egy volt karpaszományos magyar tiszt részére végül kegyesen kiállították az állampolgársági bizonyítványt.

 

Mindez csak rövid időre jelentett nyugalmat Sándor és családja számára.

1941-ben a zsidóellenes törvények és rendeletek eredményeként az állam elvette Sándor üzletét és piaci árusítási jogát. Sándor az alábbi levéllel fordult a fővároshoz, azért hogy kereskedelmi jogát visszaszerezhesse. Érvként hozta fel katonai múltját, felesége keresztény származását, ám ezzel nem ért célt. Boltját nem kapta vissza.12

1942-ben Sándort behívták munkaszolgálatra. A munkaszolgálatos igazolványának kiállításánál gondosan ügyeltek arra, nehogy valaki is szem elől téveszthesse a besorozott származását.13
14

 

 

A munkaszolgálatot Sándor túlélte. Felesége Pesten maradhatott. 1944 tavaszától Sándor háza, melyben felesége, dédanyukám túlélt, csillagos ház lett. A felszabadulás után a család megőrizte a „lobogót”, amelyet a házukra ki kellet tűzniük.

 

 

 

 

Sándor a háborút követően igyekezett felkutatni túlélő rokonait. Fóton, Újpesten senkit sem talált. Újpesten dédapám a család egy nem zsidó barátját felkereste és megkérte, hogy írja le, mit tud az eltüntekről. H. Ferencné készségesen segített dédapámnak, részletesen leírta miként történt a család bevagonírozása és deportálása.

nyilatkozat1

16
Nem sokkal később a Magyar Közlöny 1948. november 20-i számában megtörtént az eltűnt családtagok holttá nyilvánítása.Többeké csak később történt meg.

Az alábbi, legutolsó hírt Sándorról 1949. június 27-én lánya, anyai nagymamám adta fel róla:17