Apró gondolatok a zsidóságról és a hetiszakaszról

BetSalom_Logo_2011Esztendők óta van a Bét Sálom zsinagógának elektronikus hírlevele. Ebben a heti levélkében a programok leírása mellett próbálok egy rövid tanítást is adni. Megpróbálom néhány mondatban összefoglalni, hogy mit is jelenthet – egy szubjektív olvasó számára – az adott heti tórai olvasmány, a hetiszakasz.
Ebben a blogbejegyzésben összegyűjtöm a levélben kiküldött gondolatokat.
A bejegyzés hétről hétre bővül.
Olvassuk szeretettel!

Smot (2013. 12. 19.)
Bár csak egy könyvet lépünk, múlt héten első – most második, ám ennél sokkal több
Az első könyv (Brésit) — az alapozás. Az ősatyák történetei, általános alapelvek, amivel a Teremtő szeretné, hogy a világnak jobb legyen.
Ő átadta a patriarcháknak a tudást, az ismeretet, ám nem zárta be egy palackba, és így mindenki számára nyilvánvaló alapelveket olvasunk, amik – elvileg – egy szép emberiséghez, egy szép világhoz vezethet(né)nek
Ám a második könyv, az Exodus – már nagyon zsidó könyv
Mózes a törvényadó élete, maga a törvény élete.
Most Mózes személyéről szeretnék pár szót szólni…
A találkozása Istennel (égő csipkebokor) háááát…. igen fontos pillanat volt az életében…
MosesRescued_FromTheNileMindezek után Mózes tiltakozik, és mondta az Örökkévalónak:
„Kérlek, Uram,
1.     nem vagyok én a szónak embere sem tegnapról sem tegnapelőttről, sem amióta te szóltál szolgádhoz, hanem
2.     nehéz ajkú és
3.     nehéz nyelvű vagyok én.”
Mi?????
Miért nem akar vezető lenni???
Miért nem akar hatalmat???
Szerénység??? Félelem?
Az évszázados kommentárok mellett most nézzük meg más szemszögből!Nézzük meg, hogy mit NEM mondott Mózes?
1)
„nem vagyok én a szónak embere” –
Azaz a tettek embere vagyok!
pont ez az amit látunk, mikor kiment Mózes a testvérei közé, és látta, hogy a rabszolgatartó ver egy zsidót.
Mózes elég határozottan kezelte a helyzetet.
Erővel – és nem diplomatikusan. Megölte az egyiptomit.
2)
„nehéz ajkú (lassú beszédű)”
Azaz én az őszinteség embere vagyok, és a tapintatos viselkedés nem mindig az enyém.
Amikor Mózes másodszor ment ki és látja a két zsidó veszekedni, ahelyett, hogy megpróbálná békés úton megoldani a konfliktust, pl: megkérdezné:
„Segíthetek? Mi a probléma?”
Mózes mit csinál? – Rákiált:
„Miért ütöd, felebarátodat????”
Amikor határozottság kell, akkor ő nem mindig diplomatikus – szavakban sem…
3)
„nehéz nyelvű vagyok én.”
Azaz Mózes az érzés és az érzelmek embere volt, éppen ezért többször hibázott is…
—–
Látjuk Mózes nem volt a szavak embere, de sohasem állította magáról ezt.
Ha a szép szavakról van szó, az a politikusok és az üzletemberek erőssége legyen.
A zsidóság első prófétájára sokszor nem ez a jellemző.
Ő inkább tesz, inkább őszinte, inkább érzelmek vezetik.
A zsidóság legnagyobb tanítójától ezeket is megörököltük.
Pontosan tudjuk, hogy a zsidóság sohasem lett volna képes túlélni a történelmet édes beszéddel vagy győzködéssel, hiszen a szavak csak az utat jelölhetik ki számunkra.
A szavakban – a Tóra szavaiban élet van, amik meghatározzák a létünket és a jövőnket biztosítják.
És Mózes a szavakból tetteket varázsolt.
Amikor azt mondtam, hogy a második könyv a mi könyvünk, erre értettem.
Mózes a törvényadó élete, az maga a törvénynek élete,
Azon zsidó érzelmeknek kell, hogy vezessenek bennünket, amelyek a Tóra alapelveire szavaira épülnek, és a saját emberségünkkel töltjük meg a néma betűket.
Vájchi (2013-12-12) 
Szombat reggel befejezzük Mózes első könyvét, ami átöleli a világ és a zsidóság történelmét – a világ teremtésétől, Izrael (Jákob), majd József haláláig.
Két rövid gondolat érintett meg engem a történet végén.
Az édesapa halála és végakarata, miszerint
„Ne temess el, kérlek, Egyiptomban… Vigyél el Egyiptomból!”Azaz nem szeretné, hogy neki bármi nyoma, akárcsak egy emléktáblája maradjon Egyiptomban. – pedig az egész családja ott élt. Gyermekei, unokái.
Ezzel a döntéssel megvonta a családjától azt, hogy el tudjanak menni a sírjához, és ott tudjanak imádkozni. Tapasztaltam már nem egyszer, hogy egy zsidó sírkő sokszor egy család egyedüli kapcsa a saját zsidó múltjához.

És Jákob megvonta ezt a gyermekeitől.
Az egyik lehetséges ok talán az lehet, hogy van a sírhelynél is erősebb kapocs: ez maga a Szentföld.
Jákob/Izrael a saját testével mutatott utat a leszármazottainak Izrael földje felé.
Hogy lehet bármilyen mély rabszolgaság, amiről az ősatya pontosan tudta, hogy be fog következni, akkor is van egy erő, ami ki tud húzni a mélyből.
Ha szemeidet és álmaidat Izrael felé fordítod…
Ezzel párhuzamosan József visszatér Egyiptomba, pedig nyugodtan ott maradhatott volna az atyai országban.
Ő miért megy vissza Egyiptomba?
József Milliárdos…
Minden gond nélkül megtehetné, hogy a szülőföldjén – Izraelben – marad.
De nem…
József tetteiből megmutatkozik a zsidó filozófia egyik alapelve, hogy ebben a világban minden embernek és minden léleknek megvan a maga munkája.
József próféta volt. Pontosan tudta, hogy az ő útja Egyiptomba vezetett, ami anno a túlélést jelentette számára és az egész családjának.
Ám másik oldalról egyetemes üzenete van József életének: Egy zsidó embernek ott kell zsidónak lenni, ahol éppen él.
Ott kell a Fennvalót hirdetni, ahová éppen Ő vezérelte. Teljes szívvel és tehetséggel.
József volt az első diaszpóra-zsidó. Így mindannyiunk őse.
Nekünk is – ott és akkor – kell megtalálni a célokat, a zsidó célokat, amikor és ahol éppen vagyunk.
Vájigás (2013-12-05)
Hetiszakaszunk tartalmaz egy érdekes és tanulságos történetet, ami fölött inkább átsiklanánk, ám rájövünk, hogy 4 évezred távolságából mégis rólunk szól.

József találkozott a családjával és együtt leköltöztek Egyiptomba.
József nagyon izgul, hogy hogyan mutatja majd be a családját a Fáraónak, és ad néhány hasznos tanácsot a testvéreknek, miképpen is viselkedjenek az uralkodóval.
Mindenekelőtt József arra kéri a testvéreit, hogy a fáraónak mondják azt, hogy ők ÁLLATTENYÉSZTŐK, mert a PÁSZTOROKAT nem szeretik az egyiptomiak.Eljön a pillanat…
Az első dolog, hogy a fáraó kérdez az, hogy
„Szóval, mit csinálsz a megélhetésért?” 
És a testvérek gondolkodás nélkül azt mondják,
„PÁSZTOROK vagyunk, mint a mi atyáink előttünk.”Csak elképzelni tudom, milyen lehetett József arca, miután figyelmeztette testvéreit, hogy pontosan mit NE csináljanak. – Ők meg pont azt tették.
Ez a történet furcsa, de nem egyedülálló.Az első generáció „aki megvalósítja önmagát”, gyakran zavarba jön, a felmenői miatt, és lehet, hogy nem érzik magukat kényelmesen, amikor el kell mondani a szülők / testvérek „karrierjét”, vagy az ő zsidóságukat.És ez nem egy generációs probléma.
A zsidó világban még mindig létezik egy ehhez hasonló érzés, miszerint sok ember nem akarja felhívni a figyelmet, arra, hogy ők „mások”.
Természetes módon félnek, hogy az emberek, általában különböző háttérrel, hogyan is reagálnak rá.josephbrTöbb emberrel találkoztam, akik azt mondják, hogy „vegetáriánus” vagyok, nem pedig azt, hogy „kóser-t eszem”.
Vagy azért nem visel kipát, mert feleslegesnek és kényelmetlennek érzi, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy zsidó…
Még akkor is, ha mindenki tudja, hogy az.József félelme és aggodalma pontosan erről szól.
Ő már egy olyan világban él, amely nem a sajátja.
Ez a félelem és aggodalom teljesen valós, és pontosan megmutatkoznak napjainkban is.
Ám itt a másik pólus: József testvérei.
Ők büszkék arra, akik ők valóban és ahonnan jöttek.
Magabiztosan mondják a fáraónak:
„PÁSZTOROK vagyunk, mint a mi atyáink előttünk.”
Bizony kell tanulni tőlük is!!!
Mindannyian egyre magabiztosabbá válhatunk, ha tudjuk kik vagyunk és honnan jöttünk.
És ez saját magunknak is kényelmesebb.Környezetemet figyelve egyre gyakrabban érzem, hogy ez tényleg így van, és jobb, mint az ellentettje, az eltagadás.
Látom, hogy tiszteletet vívnak ki azok, akik az őszinteségükkel és a büszkeségükkel vallják azt, hogy kik is ők.A zsidóság identitás – ne legyen kérdés!
Tanítják nekünk az ősapák.. És József testvérei…
Mikéc: (2013-11-28)
József…
Az álmodozó, szokták mondani róla- Ám mi pontosan tudjuk, hogy ez nem igaz… Ő egyszerűen arra volt büszke, ami az övé… Ezzel mutat példát nekünk.
El nem vehető értékek… a saját múltad, a saját identitásod és a saját álmaid…
El nem vehetőek, csak eltagadhatóak, vagy pont ellenkezőleg, szerethetőek és nevelhetőek.
Hanuka napjait üljük.
Rengeteg üzenet közül csak egyet szeretnék megemlíteni, ami összecseng József történetével: lelki megújulás érzése és célja összefogta az embereket.
Fellázadtak, majd felszabadították az Országot. Visszaállították Izrael önállóságát – az önállóságot, ami 200 évig megvolt még.
Akkor ennyire volt erejük, ám a múltjuk, az identitásuk és az álmaik majd’ 2000 esztendőn át éltették tovább a népet.
Fel nem adható és el nem dobható élmény a tudat, hogy hová is tartozol.
Vájésev (2013-11-21):
Ránk köszönt hanuka hete…
Szerda este meggyújtjuk az első lángot, amit utána még 7 követ.
Egy egyszerű rabbi számára hálás feladat hanukáról beszélni vagy írni, hiszen az egy identitásünnepről van szó.
Mondhatnám: „Ne csak a szobádban légy zsidó, hanem lépj ki bátran!”
Ám ez annál sokkal nehezebb kérdés, mintsem egyik percről a másikra megtehetnénk.
A saját identitásunk első lépése, az, hogy a saját képességeinkkel tisztában legyünk.
Képesek vagyunk-e befogadni a saját 4000 esztendős történelmünket, az ünnepeinket, az hitünket.
Ez mind-mind szabad választás kérdése.
Tóránkban a héten Józsefről olvasunk. Megálmodta álmait, majd rögtön el is mondta, pedig még sem ő, sem a családja nem volt kész arra, hogy befogadják.
Hanuka…
Legyen az első lépésünk talán az, hogy elgondolkodunk, miért is fontos számunkra, az ahová saját akaratunk nélkül beleszülettünk.
Miért fogott fegyvert a Hasmoneus család, egy láthatatlan Isten védelmében, és miért követték több tízezren?
Van olyan pont, amiért te is megküzdenél?
Vájisláh (2013-11-14)
Múlt héten Jákob életéről olvastunk.
Írtam is róla a múlt héten…
dreamA vándorútján hirtelen ráesteledett. — Elaludt és álmodott.
Álmában egy létra indult el a földről és a feje az égbe ért Isten angyalai mentek föl, s alá rajta.
Néhány angyal a földről ment fel az égbe, míg néhány az égből jött le a földre.

Csodálatos kép…
Megmutatja, hogy egy ember nem mindig marad meg, nem maradhat ugyanazon a létrafokon.
Néha felemelkedik, vagy lesüllyed. Ám tudnia kell, hogy képes visszakapaszkodni a csúcsra.
És a létra mindig a földön áll… melletted.
Biztos pont, mint a társak
12 nap múlva (november 27 este) ránk köszönt hanuka.
Ha az ünneplésről beszéltünk, a legfontosabb kérdés önmagunkhoz, hogy van-e igényünk rá…
Hogy észre vesszük-e azt a létrát, ami árnyékként kíséri az embert.
Hanuka…
készülni kell rá, hiszen ám az öröm és az identitás mellett ismerni kell a történelmet, a saját történelmünket.
1126834_kids_behind_chanukah_menorah_updated_3ante 165…
Izrael utolsó győztes háborúja az 1948-as függetlenségi háborúig.
A hősök mindig erőt adtak a későbbi korok embereinek –
Dalokat írtak, örültek, fényeket gyújtottak, sütöttek, eljátszották a gyűzelmet…
napról-napra… 8 napon keresztül
Készüljünk az ünnepre!
Vájécé (2013-11-07)

A héten a Tórából már Jákob ősatyáról
A hetiszakasz: „Vájécé” – jelentése: „elment”
Így kezdődik a szakasz:
„És elment Jákov Beér Sevából, és elérkezett Hárán-ba…”Manapság azt gondoljuk, ha valaki elindul valahová, nem az a fontos honnan indul…, hanem, hogy hová megy… Elmegyek New Yorkba, az ELTÉ-re, stb…
Hová…  ez a lényeg…
Ám a Tóra ezzel a mondattal figyelmeztet: mindig tudd honnét jössz, sose feledd el..
Pl. Jákob „Beér Sevá”-ból…
Itt vagyunk Hanuka hónapjában. Pontosan tudom, Sokan nem (én sem…) hanukkával az asztalon születtek.
Ám lehetőség van mindenre – legfőképpen az emelkedésre…
A zsidóságot építeni kell és szépíteni. Mind külcsínben, mind belbecsben.November 27-én este, hanuka első gyertyagyújtása.
Gondoljuk át, és barátainkkal is gondoltassuk át, tudatosítsuk önmagunkban, hogy a zsidó nép nem a rejtőzködésre lett kiválasztva, hanem a ünnepekre!
Ismerjük meg a saját régmúltunkat, ötvözzük önmagunk lelkével és történelmével!
Nem azt mondom, hogy az ablakba fáklyákat kell helyezni, hanem azt, hogy a gyertyákhoz elég egy kis asztalka is…
Jákob is egy furcsa helyről menekült el, és élete során – amiképpen nekünk is – számot kell vetnie a bukás és a kudarc lehetőségeivel. Ez az egyik legnehezebb találkozás.
Amikor Jákob, (vagy akár mi) elérte a mélypontot, akkor ismét arra törekedett, hogy minél feljebb jusson, hogy visszakapaszkodjék a csúcsra. —
Nekünk építenünk kell a saját csúcsainkat, ám amikor oda elérünk, meg kell látni még egy hegyet, ami még magasabb, és azt is meg kell célozni.
Erről is szól a zsidó történelem.

A 4000 éves… Amikor elindult Jákob Beér Sevá-ból… Hárán felé…
Leh-Lehá (2013-10-10)
Önző leszek, mert az „én” szóval kezdem ezt a pár gondolatot.
Most szombaton elkezdjük Ábrahám történetét olvasni.
Az elindulásról. Ez a kedvenc tórai részem…
Sokunk közös útjáról szól…

Leh lehá! – indulj el! (ez a szakasz neve)

Egy személyes beszélgetéssel nyit, ígérve események következményét:
–         menj el mindentől, ami ismerős
–         bízz Istenben
–         ezért jutalom: egy új föld, az ígéret földje majdan a gyermekeidnek.
Leh lehá! – indulj el!
Sokszor idézik a zsidó hagyományban…
Mit is jelent? elmenni, túlmenni a saját komfortérzetünkön.
Határt kitolni, felfedezni ismeretlen területeket.
Nem csak Ábrahám, hanem mindenki és mindig.
A zsidó nép furcsa sorsa jelenik meg ebben a két szóban.
007_sarah-et-abraham_theredlistLeh lehá! – indulj el!
járd be a saját utad!
Istennel együtt, de saját akaratból…
Így lett Ávrám / Ábrahám – zsidó modell.
Elfogadja a közös döntésük minden következményét.
Új és egyéni utat választott.
Istennel együtt, de saját akaratból…
Megosztás

3 thoughts on “Apró gondolatok a zsidóságról és a hetiszakaszról

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük