Lefkovics Kornél: Arconköpésem élményének feldolgozása

Először is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki bármilyen fórumon is együttérzésüket fejezték ki e kínos üggyel kapcsolatban, jól esett.

Miről is van szó?

no-spittingRöviden annyi történt, hogy 2013. október 23-án délután saját biciklimmel zebránál álltam a hetedik kerületben zöld lámpára várva, mire oldalról egy szintén zebrán álló járókelő (aki nem mellesleg megítélésem szerint a Jobbik gyűlésről jött elfele) zsidózni kezdett, s mivel olyan két másodpercen belül nem reagáltam (nem is állt szándékomban), arcon köpött úgy, hogy a szemüvegemről is csak nehezen tudtam letörölni nyálát.

Megdöbbenve tekertem tovább pár métert, majd megálltam, fejjel visszafordultam felé és jó széles mosollyal megtapsoltam. Tán az ő arcán még nagyobb döbbenetet véltem felfedezni, mint a sajátomon. Hisz én számíthattam reakciójára, míg ő nem az enyémre. Ennyi történt.

Szeretnék megosztani az üggyel kapcsolatban pár gondolatot. Nem a jelenség társadalmi és szociális vetületét elemzem ki, hanem magának az esetnek a személyes feldolgozásáról írnék, hátha segíthet másokon is hasonló helyzetekben.

1069396_10153012948670364_1673574159_nMások vagyunk, így akár hasonló szituációra is eltérően reagálhatunk. A velem történt esetre is – az arconköpésre – számtalan válasz született ismerőseimtől. Van, aki visszaszólt volna, van, aki visszaköpne és van, aki fizikailag visszatámadna. Van aki csendben maradna és van, aki elmenekülne. Akármelyik válaszreakciót is választjuk, bizonyosan nyomot hagy az eset az ember lelkén, és az okos ember ezt a sebet szeretné mihamarabb és minél jobban begyógyítani. Így olyan véleményhez gondoltam fordulok, ami a leghamarabb és a leggyorsabban képes a lelkemen esett hibát kijavítani. Számomra – és ehhez tudni kell, hogy hívő zsidónak tartom magam – ez a forrás nem más, mint a breszlovi Rabbi Náchmán és tanításai.

Rabbi Náchmán fő művében, a Likutey Moharanban (I/6) többek között azt tanítja, hogy az Örökkévaló Dicsőségét csakis a tsuván (visszatérésen) keresztül lehet elérni. Az igazi jele annak, hogy valaki visszatért az Örökkévalóhoz, hogy megvan benne a képesség arra, hogy mikor másoktól hallja saját magát szavakkal bántalmazni, megalázni és sértegetni, akkor csendben marad és nem szól vissza. Elviseli még a lehető legnagyobb gyalázkodást és mocskolódást is ellene türelemmel, s ezáltal csökkenti szívének bal oldalában lévő vér mennyiségét (ahol az állatias ösztön foglal helyet) és kiűzi a gonosz és rossz ösztönt magából. Az ilyen ember érdemes arra, hogy az Örökkévaló Dicsőségéből részt kapjon.

527800_10152149949320364_1243437281_nRabbi Náchmán továbbá azt is tanítja (LM 10/1), hogy a tapsolással az ember képes az égi bíróságon a rá kiszabott ítéletet megédesíteni és így kegyelmes ítéletet kapni. Boldog az ember aki ezt megérti!

Úgy gondolom, hogy bár a helyzetet nem tudtam akkor tudatosan felmérni, inkább a leblokkolás, döbbenet, ellenszenv, félsz és további negatív érzések társultak az esethez, utólag reakciómat csakis számomra és lelkemre nézve a lehető legjobban tudom értékelni, és boldog vagyok, hogy egy cádik (igaz ember) útmutatását voltam képes követni, már-már reflexszerűen.

Mindenki úgy reagál ahogy tud és jónak látja bármilyen esetre, mégis azt tanácsolom mindenkinek kéretlenül is, hogy gondolja meg mi mit és mennyit ér. Egy utcán mászkáló náci biztosan nem ér annyit, hogy akár egy pillanatra is miatta az embernek a jókedve elszálljon, hiszen Rabbi Náchmán szintén tanítja: „Isteni parancsolat állandóan örömben lenni”(LM II/24)!

Lefkovics Kornél (magyar is és zsidó is)
2013-10-24482296_10152604070735364_1608632887_n

Megosztás

23 thoughts on “Lefkovics Kornél: Arconköpésem élményének feldolgozása

Hozzászólás a(z) Katalin Sunshine Balla bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük