Még sok boldog születésnapot Szepesi Györgynek! – Bisz 120! – (Életmesék XXIV.)

Szepesi egyszer ott volt a Bét Sálom zsinagógában. Beszélgettem vele pár szót. Boldog voltam.

4Elmesélte, hogy a bár micvája az újpesti zsinagógában volt, ám ő a felkészülés helyett mindig valami mást csinált, ezért dr. Friedmann Dénes, a fiatal újpesti főrabbi végső elkeseredésében leírta neki magyar betűkkel az egész prófétai részt és odarakta a héber szöveg mellé/alá.

Így – a nagy napon, a népes vendégsereg előtt – az ifjú Friedländer Gyurika hibátlanul olvasta fel a háftárát.

Ki is gondolta volna, hogy ez a kisgyerek majd 20 év múlva kitalál egy szót, ami talán az egyik legismertebb szava lesz a magyar nyelvnek: ARANYCSAPATSzepesi GyörgySzepesi Györgynek ma születésnapja van. 1922. február 5-én született…

Ebben a kis köszöntő cikkben nem szeretnék szakmai cikket írni arról az emberről, akit minden idők legnagyobb sportbemondójának tartanak, mert az interneten szinte minden fent van, hanem csak arról, hogy ő hogyan élte át és élte túl a saját zsidóságát.

Még nem volt 20 esztendős, amikor 1942. január 19-én az első írása megjelent.
A legendás – később mártírhalált halt – főszerkesztő, Mónus Illés választotta ki, hogy a Népszava hasábjain megírja a “Ifjúság és a magyar jövő” című cikkét.
(Mónus Illés sorsáról blogunk is megemlékezett.)

Elkötelezett és aktív szociáldemokrata volttizenéves kora óta.

1943-ben munkaszolgálatra vitték. Erről ő maga így írt a egy vidéki újság hasábjain:

“A háború alatt súlyos hibát követtem el, amit nem tudok magamnak megbocsátani. Mindketten munkaszolgálatosok voltunk: én Ukrajnában és Kelet-Magyarországon, apám pedig Budapesten. Nagyon sajnálom, hogy nem írtam neki több levelet. Hogy nem tudattam vele, hogy jól vagyok, nem biztattam, hogy csak egy kicsit bírja ki. Szomorú ember volt, és nekem kellett volna erősebbnek lenni. Gyötör a gondolat, hogy ha csak két nappal hamarabb jöttem volna haza 44 novemberében, akkor apámat nem vitték volna el. Rengeteg keresztény születési bizonyítványt és hamis papírt gyártottunk és osztottunk szét. Mások életét megmentettem, csak az övét nem tudtam.

Egészen 85 éves koromig nem tudtam pontosan, hogy apám hol és mikor halt meg. Annyit tudtam csupán, hogy Szőnyből vitték el. A jeruzsálemi Jad Vasem Intézetben azonban megvan apám kartonja, amin pontosan vezették, hogy honnét hová vitték, valamint halálának időpontja és helye: 45 február 14. Buchenwald.”

A munkaszolgálatból elmenekülve édesanyjával és húgával 1944. december 24-től egy Munkácsy Mihály utcai garázsban – elhurcolt zsidók bútorai között bujkált.
A ház hámestere – aki naponta ételt adott nekik és cserélte a “mellékhelység” edényeit  – többek életét mentette meg abban a “szobában”.

Ezt a házmester-családot (Kocsisék) Szepesi György később felterjesztette az izraeli Jad Vasem kitüntetésére, amit ők meg is kaptak.

Azok a hónapok természetesen nem múltak el nyomtalanul. Szepesi húga a felszabadulás után nem sokkal – a holokauszttrauma miatt – kivándorolt Sydneybe, édesanyja egy évtized múlva – fiatalon – belehalt a lelki fájdalomba.

Szepesi1945 és 1995 között Szepesi György szinte mindent elért, amit egy riporter elérhetett…
1945-be került a Magyar Rádióhoz,
1948-ban már olimpiáról tudósított.
15 olimpiáról, 14 világbajnokságról közvetített
1978-tól 1986-ig az MLSZ elnöke,
1982-től 1994-ig  a FIFA vezetőségi tagja, majd örökös tagja.
1995-ben megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatát.
Prima Primissima-díjas,
Budapest és a XIII. kerület díszpolgára,
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje tulajdonosa.
pictureDe legfőképpen tudnunk kell, hogy ő honosította meg azt a sportközvetítési és riporteri stílust, amelyben a riporter végig együtt él a játékkal, a csapattal, a versenyzővel. Ott áll a pálya mellett és lelkesen, magas hőfokon azonosul a történésekkel, együtt örül a sikernek, a győzelemnek, vagy elsírja magát egy balsiker vagy vereség esetén.

1995-ben, – ötven éves sportriporteri munkája elismeréseként – azt kérte, hogy az ő búcsúközvetítésére az izraeli labdarúgó-válogatottat hívják meg vendégjátékra .
A mérkőzés Siófokon volt. Mészöly Kálmán kapitány győzelmet ígért neki. A 73 esztendős Szepesi végig ott állt a pálya szélén, kezében a mikrofonnal. A mérkőzés végén így nyilatkozott:

000023783-0814-330Egy cseppet sem vagyok fáradt. Ami fáraszt, az a magyar csapat játéka. (…) Ellőttük a puskaporunkat.
Itt nem volt igazi tűzijáték, most már csak az augusztus huszadikai tűzijátékban reménykedhetünk, hogy az valamivel szebb lesz, mint amit itt láttunk, ezen a szomorú siófoki estén.
Mit mondhatok?
Elbúcsúzom a mikrofontól, megválok a sportmikrofontól abban a reményben, hogy barátaimnak, kollégáimnak lesz még örömük ebben a mikrofonban, lesz még örömük a magyar futballban.
Azt mondtam, búcsúzni csak nagyon szépen szabad.
Én megpróbáltam mindent.”

(Magyarország–Izrael 0-2, utolsó hivatalos közvetítésén, 1995)

A zsidóságára mindig büszke és édesapjára állandóan emlékező Szepesi György, a Bethlen téri zsinagógánál 2009-ben állított “munkaszolgálatos-emlékmű” egyik felavatója volt.

Szepesi György, Friedländer Gyuri, sok boldogságot és egészséget kívánunk!Sport - A magyar sportsajtó halhatatlanja lett Szepesi György