Heisler András: A BZSH jövője

Heisler András:
A BZSH jövője
(Heisler András a Bét Sálom közösség küldötte a BZSH és a MAZSIHISZ közgyűlésében)

HeislerJelen sorok írója a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) december 20-i elnökválasztó közgyűlésén felvázolta hogyan látja a BZSH helyzetét és milyennek szeretné látni jövőjét. Többek biztatására, jelen publicisztikában adja közre gondolatait – az Új Életen keresztül (talán) célzottan a szélesebb zsidó közélet felé. A leírtak bizonyára nem hibátlanok, de mindenképpen a segítő szándék szülöttjei. Elsősorban gondolatébresztőnek készült – a budapesti és vidéki zsidóság valódi közösséggé szervezésének reményében. Ezért akiben gondolatot ébreszt, induljon ki abból, amiből a cikk írója: a budapesti zsidóságnak lépést kell tartania az őt körülvevő gyorsan változó világgal. A szerző a cikket vitaindítónak szánja, ezért írásában található sarkos megfogalmazások szándékosak.

Egy ellentmondás

A szélesebb zsidó közvélemény a BZSH-ról, annak működéséről, intézményeiről vagy akár vezetőiről vajmi kevés információval rendelkezik. Nem tudják a szervezetet megkülönböztetni a MAZSIHISZ-től, nincs fogalmuk arról, hogy a budapesti zsinagógai körzetek hogyan szerveződnek, nem ismerik a BZSH intézményrendszerét, működésének területeit, oktatási és szociális aktivitását, s nem ismerik vezetőiket sem. A magyarországi zsidó közösségben a BZSH egy fontos szervezet, működése viszont „arctalan”. Pedig ez a szervezet Kelet-közép Európa talán legnagyobb zsidó hitközsége. Nincs másik, mely ennyi működő zsinagógával rendelkezne, ekkora tagsággal bírna, ilyen jelentős intézményi hálózata lenne, s az ingatlanjáradék révén ennyire stabil és meghatározó pénzügyi forrásokat mondhatna magáénak.  Egy különleges adottságokkal rendelkező, de a közélet számára alige látható szervezetről van tehát szó – ami nyilvánvalóvá teszi a szervezet működésében rejlő ellentmondást.

A feloldás

Az ellentmondás feloldására legalább két úton lehet elindulni. Mindkettő önmagában logikus, koherens rendszert képes alkotni – annak ellenére, hogy merőben eltérő megoldásra tesznek javaslatot.

–          Az első megoldási javaslat a jelenlegi helyzet tudomásulvételéből indul ki. Ezek szerint a BZSH nem látható szervezetként létezik, ergo nincs is szükség önálló működésére. A BZSH-t alkotó zsinagógai körzetek legtöbbje ugyanis azonos nagyságú vagy nagyobb, mint a MAZSIHISZ taghitközségei, a körzetek felelős választott vezetőkkel rendelkeznek, zsinagógájuk vallási, kulturális életét ma is többségében önállóan szervezik, és a körzetek mögötti alapítványok az önálló körzeti működés legalizálásának irányába hatnak. Vagyis, a körzeteket hitközségekké alakítva, azokat a MAZSIHISZ-be önálló hitközségekként tagosítva a BZSH szervezete viszonylag nagy sebességgel megszüntethető. Persze intézményei működéséről továbbra is gondoskodni kell, de a MAZSIHISZ intézményhálózatába rendezve az átalakítás nagyobb katarzis nélkül megoldható. A változás akár egy éven belül végrehajtható. Ráadásul az elmúlt években a MAZSIHISZ és a BZSH működtetésének tendenciája pontosan ebbe az irányba mutat. Igaz, a jelenlegi működés többnyire rövidtávú személyes vezetői érdekek mentén szerveződik, hosszútávon – és ebbe már bele lehet számítani az elmúlt néhány esztendő kínos közéleti térvesztését is – rendkívüli kockázatokkal és károkkal jár.  Az elmúlt ciklusok alatt a BZSH nagyon is tudatosan kiíratódott a zsidó közéletből. A régió legnagyobb zsidó hitközségeként nincs önálló honlapja, a központi „Mártír Istentiszteleten” kívül szinte nincs önálló aktivitása, intézményhálózatának működése mesterségesen, a funkcionalitás teljes mellőzésével keveredik a MAZSIHISZ intézményeivel, elöljárósága csak formálisan működik, közgyűlései az érdektelenség homályába vesznek.m1-19454-06121000

A BZSH szervezetének a MAZSIHISZ-be történő beolvasztása viszonylag egyszerű folyamatként ugyan levezényelhető, de a budapesti neológ zsidóság fentiekben vázolt átszervezése hosszútávon nem képes a neológia érdekeit szolgálni. Az elkülönítetten működő budapesti zsinagógák önálló érdekvédelmi, érdekképviseleti hatékonysága korlátozott lenne, a nem neológ hitközségekkel fennálló versenyhelyzetben a helyi neológ kisközösségek alulmaradnának, de legfőképpen fejlődési lehetőségeik esélye csökkenne drasztikusan. Mindezek egyértelműen a budapesti neológia maradék súlyának megszűnéséhez vezetnének. Ezt az utat választani ezért súlyos hiba lenne.

–          A második megoldási lehetőség szerint a jelenlegi működési logikát újragondolva, a BZSH-t egy mindenki által jól látható, markáns, erőt sugárzó szervezetté kell alakítani. A cikk további része erről az útról kíván szólni.

Alapvetések

Megkerülhetetlen, hogy a BZSH működésével kapcsolatban végigmenjünk egy nagyon fontos folyamaton. Ez a szervezet missziójának, céljainak és az elérésük érdekében kiépítendő stratégiának a meghatározását jelenti. Az elmúlt 20 évben elmaradt erről a közös gondolkodás. A szervezet működik, intézményeit fenntartja, de jövőképe, megfogalmazott céljai nincsenek, munkájából hiányzik a tudatos stratégiaépítés. E hiátusok okán működése egyre inkább intézményeinek fenntartására, illetve az apparátus egzisztenciális biztonságának megőrzésére szorítkozik, ami a fejlődést, a kihívásokkal történő szembenézés képességét gátolja. Jövőt erre alapozni nem lehet. Az alapokat csak komoly, intellektuális munkával lehet lerakni. S közben ügyelni kell arra, hogy ez a folyamat ne egy szűk, Síp utcai belső körnek a beszélgetésére redukálódjon. A párbeszédbe be kell vonni azokat a zsidó közéleti személyiségeket, akik hajlandók és képesek szenzitíven reagálni a közösséget kínzó kérdésekre, meg kell szólítani az érintett civil szervezeteket, mert véleményük a jövő tekintetében fontos lehet. Egy széles társadalmi elfogadottsággal bíró cél és stratégia meghatározása a végrehajtás sikerének záloga.

Az előzőekhez hasonló súlyú kérdés a MAZSIHISZ és a BZSH pozícionálása. Mindkét szervezet kulcsfontossággal szerepelhet a magyarországi zsidóság jövőjében, de más és más funkciókkal. A MAZSIHISZ-nél a jövőben erősíteni kell a szövetségi, a BZSH-nál pedig a hitközségi jelleget. A két szervezet jelenlegi egybemosása a Síp utca súlyos hibája és káros gyakorlata. A két szervezet működését, funkcióit és feladatait a jövőben élesen el kell választani egymástól. Nem helyes, hogy egybefolynak a könyvelési rendszerek, hogy osztályok tevékenysége átnyúlik a másik szervezet területére, hogy intézmények egyes funkciói egyik, más funkciói pedig a másik szervezethez kapcsolódnak, s nem helyes az sem, hogy mindkét szervezet ügyvezető igazgatója azonos személy. Amennyiben a MAZSIHISZ-t ernyőszervezetnek gondoljuk – s talán ebben az egy pontban egyetértés van az érintettek körében, úgy ennek az ernyőnek a legvastagabb, legstabilabb része, az ernyő nyele: ebben az analógiában ez a BZSH lenne. A vidéki hitközségek a vékony és törékeny fémszálak, melyek egy-egy konzollal a nyélre (a BZSH-ra) támaszkodnak. S mindezek együttesen feszítik ki a szövetet, mely jelen analógiában a MAZSIHISZ-t testesíti meg. Csak a különböző funkciók, a különböző anyagok és szerkezetek képesek az ernyő kifeszítését úgy megoldani, hogy vihar esetén hatékony védelmet tudjon nyújtani. Vihar pedig van körülöttünk, bőven.

6-207x300Nem rangsorolható a harmadik elméleti meggondolás fontossága, hiszen ez is alapjaiban hat a BZSH működésére. A neológia mozgalmát szükséges lenne a nemzetközi zsidó mozgalmakhoz pozícionálni. Miközben a szervezet hangsúlyozza és büszkén vállalja a neológia egyediségét, elmarad az érdemi kapcsolatok kiépítése mindazokkal a zsidó világmozgalmakkal, ahol – akár a neológia egyediségének feladása nélkül is – a BZSH szövetségeseket tudhatna maga mögött. Kelet-közép Európa legnagyobb zsidó hitközségeként, a rabbikar vezetésével – ha kell nemzetközi szaktekintélyek bevonásával – ennek a munkának az elvégzése nem megkerülhető, még akkor sem, ha valójában a neológ mozgalmat alkotó zsinagógák maguk is egymástól eltérő vallásgyakorlattal működnek. Be kell látni, hogy számos közéleti csatában – legyen annak alanya akár más vallási irányvonalat képviselő zsidó hitközség, akár bármilyen egyéb szervezet – szövetségesek hiányában a BZSH lényegesen sérülékenyebb.

Kétségtelen, hogy a BZSH rendkívül fontos intézményi hálózattal rendelkezik. Az iskola és a szociális otthon mellett a zsidó lét alapinfrastruktúráját biztosítja a szervezet. A BZSH intézményfenntartói jogainak gyakorlását azonban gyökeresen át kell alakítani. Hosszú évek óta a BZSH és intézményei közötti legfontosabb kapcsolat a költségvetés szűk köldökzsinórja – ami rendkívül fontos, de kevés. Kevés, mert így az intézményi célok önjáróakká válnak, s gyakran nem a BZSH stratégiáját, hanem az intézmény saját céljait, vagy rosszabb esetben kizárólag annak fennmaradását szolgálják. A jelenlegi gyakorlattal ellentétben ezért a jövőben az intézményi célokat a BZSH stratégiájával összhangban kell meghatározni, s e stratégiának kell alárendelni. Vagyis minden saját intézményt a BZSH stratégiáját megvalósító egységnek kell tekinteni, s a szervezet irányítási feladatait ennek érdekében rendezni.

Operatív feladatok

A működés átalakítása, a BZSH átpozícionálása számtalan operatív feladatot állít a szervezet elé. Néhány fontosabb teendő, a teljesség igénye nélkül:

–          Újra kell alkotni a BZSH alapszabályát és választási szabályzatát. A 2011-es év botrányos választási eljárása rávilágított a jelenlegi szabályok tarthatatlanságára. A huszonkét éve megalkotott dokumentumok máig változatlan formában rögzültek, s nem illeszkednek az elmúlt időszak változásaihoz. Az 1990-ben jó szándékkal megíródott alapszabály mára a fejlődés korlátjává vált. A szervezet legfőbb döntéshozó testületébe történő delegálási rendszer torz, így a közgyűlések döntései valójában a menedzsment működésének legalizálását szolgálják. A választási rendszer felépítése pedig csak formálisan demokratikus. A választók és választottak közötti egzisztenciális függés képes a választások eredményeit eleve meghatározottá tenni.

–          Tudatos munkával, egy a jelenleginél szorosabb kapcsolati hálót kell kiépíteni mind a magyarországi nem neológ hitközségek, mind a zsidó civil szervezetek felé.   Ez nem önfeladás, hanem tudatos építkezés lenne. S nem megkerülhető, hogy Kelet-közép Európa legnagyobb hitközségeként önálló nemzetközi kapcsolatok kiépítésében is lépések történjenek – részben a már említett szövetségesi háttér megalkotása kapcsán.

–          A jövőben meg kell teremteni a BZSH szervezetének PR tevékenységét. Ezt a hiányzó funkciót pótolni kell. A szervezet céljait támogató professzionális PR munkával a hitelesség, a proaktivitás felé kell a BZSH tevékenységét elmozdítani. Nyilvánvaló azonban, hogy bármilyen rafinált PR módszerek kerülnek alkalmazásra, megfelelő működési és pénzügyi transzparencia nélkül a szervezet hitelessége csak vágy marad. Pénzügyi folyamataink rögzítésének rendszerét meg kell változtatni. A két és félmilliárdos szervezetnél már mindenképpen indokolt lenne a pénzforgalmi könyvelés helyett a vagyonelemeket is tartalmazó mérleg készítése. S a vágyott hitelességhez a külső, független auditálás a mai gazdasági életben elengedhetetlen.  A hitelesség pedig szorosan kapcsolódik az adományozáshoz – aminek jelenlegi mértéke vicces, vagy botrányos – kinek-kinek ízlése szerint.

fules5S az operatív feladatok így lassan rendszerbe szerveződnek.  Végrehajtásuk – egymással szoros összefüggésben – életre kelti a szervezetet: a megfelelő szabályzatokkal támogatottan működő, transzparens, erős kapcsolati hálókkal rendelkező BZSH irányába a bel- és külföldi adományozási hajlandóság emelkedni fog. És aki adományoz, az nem csak források biztosítását vállalja, hanem elkötelezettséget, felelősséget is az általa támogatott szervezet tevékenységéért. Így a BZSH kikerülhet abból a közéleti karanténból, melybe az elmúlt évek hibás irányítása kapcsán lavírozta magát.

Meg kell állni a lejtőn! A változatlanság a magyarországi neológia lassú széteséséhez vezet. A BZSH döntési helyzetben van. Vagy saját működésén változtat, vagy környezete változtatja meg működését – a kettő eredménye azonban nem lesz ugyanaz. Első esetben egy erős, élettel teli, fejlődő és fejlődésre képes szervezet fogja a budapesti zsidóság javát képviselni, másodikban pedig saját intézményhálózatának foglyaként, a saját fennmaradásáért küzdő BZSH fogja sértődötten siratni „régmúlt dicsőségét”.  A változások végrehajtásához – ne legyen senkinek illúziója – új szemléletű menedzsmentre lesz szükség. Tudomásul kell venni, hogy a mozdulatlanság nem csak a hatalmat, de a szervezet egyre előnytelenebbé váló élethelyzetét is hibernálja.  Amíg ezt a kérdést nem tudja a közösség rendezni, addig a fentiekben vázolt átalakulás megvalósítása reménytelen.

Budapest, 2013. január 1.

(Megjelent: Új Élet, 2013. február 1.)