Hol volt, hol nem volt, volt egy kis község, amelyről Fényes Elek 1851-ben így írt:
„Assa-Kürth, tót falu, 250 kath., 181 evang., 58 zsidó lakja. Van kath. és evang. paroch. temploma, synagógája, szőlőhegye, erdeje s termékeny határa.”
Ebben a kis faluban – Assakürtön – született meg 141 esztendővel ezelőtt, 1872. január 27-én, Aschner Ármin kocsmáros és Wertheimer Emma gyermekeként az a kisfiú, aki 40 esztendő múlva világhírű teszi egy Budapest melletti 700 fős nagyközség iparát és sportegyesületét.
Az Egyesült Izzó igazgatójaként, és a wolfram  izzó (a Tungsram terméknév és a híres T logó) bevezetőjeként a világ egyik elektronikai metropolisává tette Újpestet.
Az általa támogatott és vezetett Újpesti Torna Egylet Magyarország harmadik legrégebbi, ma is fennálló sportegyesülete.
(Ezen a képzeletbeli dobogón az első helyen az SMAFC, míg a második helyen az NTE 1866 áll.)
Ő volt Aschner Lipót.
Nagyon keveset tudunk róla, mert szerénysége miatt sem az Egyesült Izzó vezérigazgatójaként, sem az UTE elnökeként soha nem adott hosszabb interjút a korabeli lapoknak.
Furcsa évek voltak azok…
1873-ban, szinte nincstelen családba született bele a Zukor Adolf.
1872-ban ugyanilyen körülmények között – egy 9 gyermekes kereskedőcsalád második gyermekeként – látta meg a napvilágot Aschner Lipót.
Mindketten – pénz híján – 4 polgárit (8 általánost) végeztek el. Zukor 16 évesen indult el Amerika felé, Aschner 14 esztendősen állt be Egger Béla cégéhez. (Érdekesség, hogy akkor bádogosként ott dolgozott Ferdinand Porsche is.)
A határozott és céltudatos Aschnert, a kiváló szervező- és elemzőképessége miatt hamar felfedezi a vállalat vezetése. 22 évesen már aligazgató, majd lámpaértékesítési igazgató, 46 évesen kereskedelmi igazgató, és 49 esztendősen a cég első vezérigazgatója lett. Ám ekkor a céget már Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nek hívják.
Hogyan érte el ezt a sikert? – A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk…
1) Tudomány tisztelete
1901-ben Újpestre költözve, kutatólaboratóriumok egész sorát hozta létre, majd lépésről – lépésre a gyárába csábította a korszak legjobb elméit.
Pfeifer Ignác igazgatta Tungsram Kutató Laboratóriumát.
Pfeifer vezetése alatt ez a világviszonylatban is jelentős laboratórium a két világháború közötti Magyarország legnagyobb ipari kutatási létesítményévé vált.
Itt dolgozott többek közt az Auschwitzban meghalt Bródy Imre, aki a modern villanylámpa kifejlesztője volt.
A teljesség igénye nélkül:
Millner Tivadar, aki a volfram szál tökéletesítésén dolgozott.
A zseniális feltaláló Bay Zoltán, aki a Tungsram 13 zsidó mérnökének megmentéséért Jad Vasem díjat kapott.
Winter Ernő, a katódcsövek kifejlesztője
Selényi Pál, a fotócellák és a fénymásolás egyik atyja,
a későbbi Nobel díjas Gábor (Günszberg) Dénes, aki itt a gázkisülésekkel foglalkozott
Polányi (Polacsek) Mihály, az abszolút reakciósebesség-elmélet megalkotója.
Ebben a laboratóriumi rendszerben „mellékesen” kifejlesztették a fénymásoló elődjét, a televíziós képcső elődjét, és a gyár területén állítja fel a cég dolgozója, Bay Zoltán az első rádiólokátort, amivel a holdat letapogatták.
2) Emberszeretet és szociális érzékenység
A szervező munkája mellett igyekezett mindenben Újpest javát szolgálni.
Népszerűségét és emberszeretetét mutatja, hogy 35 esztendősen a város tanácsában képviselő.
Pontosan tudta, hogy a sikeres munkavégzéshez nyugodt háttér kell.
Amit a városnak adományozott, az több volt, mint gesztus.
1921-34 között Újpesti Torna Egylet elnöke.
Rögtön az első évben felkérte a korszak leghíresebb építészét Hajós Alfrédet, hogy tervezzen egy stadiont a gyár területére. Az építkezéshez újpesti (szintén zsidó) Mauthner és Wolfner gyár is jelentős anyagi segítséget nyújtott.
1922-ben – a gyár mellett – át is adták az impozáns épületet, a stadiont.
Igen, ez volt az első futballpálya, amelyet Magyarországon „stadion” néven neveztek.
Ám ez volt Magyarország első, vasbetonból készült stadionja, amiben 200 fedett páholy és 20.000 (!) férőhely várta a szurkolókat.
A siker nem maradt el. Ebben a szűk két évtizedben az UTE focicsapata Magyarország legjobb futballcsapata lett, 1930-ban meg is nyerte első bajnokságát.
Bronzérem: 1921–22, 1923–24, 1927–28, 1928–29, 1936–37, 1939–40,
Ezüstérem: 1920–21, 1922–23, 1926–27, 1931–32, 1933–34, 1935–36, 1937–38, 1940–41, 1941–42,
Aranyérem: 1929–30, 1930–31, 1932–33, 1934–35, 1938–39,
Napjainkban szinte elképzelhetetlen bőkezűséggel adományozott magas összegeket oktatási célra. A nála dolgozóknak lakásokat építtetett, 1938-ban átadta a „Tungsram uszodát”, aminek szépségéről még a mai romos állapotában is lehet elképzelésünk…
(egy színes sorozat és egy fekete fehér fotósorozat.)
Épített hétvégi üdülőbázist, és a gyár területén egy csodálatos kultúrházat is, amit 10 teniszpálya vett körül. Munkaidő előtt és után a gyári dolgozók játszhattak a pályákon, de maga Aschner is szívesen ütögette a labdát.
Ezekkel az építkezésekkel egyszerre támogatta a gyári amatőr sportot és az UTE profi versenyzőit.
3) Az üzletember határozottsága
1924-ben egy furcsa kartell alakult, amely világ izzólámpa gyárainak 90–95%-át tömörítette. Ennek a kartellnek az amerikai General Electric, a holland Philips, a német Osram és a francia Compagnie des Lampes és a magyar Tungsram volt a tagja. – Aschner Lipót befolyását mutatja, hogy eleinte alelnöke, majd 1931-től elnöke lett ennek a társaságnak.
Mindemellett tagja volt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank felügyelő bizottságának és a Gyáriparosok Országos Szövetségének volt alelnöke.
4) Zsidósága
Aschner Lipót a hazai zsidóság – a hitközségek, kulturális és segélyszervezetek – egyik legnagyobb támogatója volt.
Az 1930-as évek második felében egyházi adója elérte az évi ötezer pengőt. de emellett nagy értékű adományokkal is támogatta az újpesti és a budai hitközség árvaházát, Chevráját, öregotthonát stb. (Egy tisztségviselő havi fizetése kb. 250-300 pengő volt)
Adományaihoz írt kísérőlevele végére minden alkalommal az alábbi mondatot írta:
„Arra kérném Önöket, hogy a fenti adományokat diszkréten kezelni és azoknak a templomban a nyilvánosság előtt való megemlítésétől eltekinteni szíveskedjenek.”
Ám ezt a sikeres és befolyásos embert is elérte a történelem borzalma.
A 72 esztendős gyárvezetőt, a német megszállás első napján (!), azaz 1944. március 19-én a Mauthausenbe hurcolták, és villájába maga Eichmann költözött be, és onnan irányította a magyarországi zsidók deprotálását.
Hosszú alkudozás után a Tungsram Rt. tulajdonosai 100.000 frankos váltságdíjjal 1944 decemberében kiszabadították őt a lágerből, és átmenekítették eleinte Bécsbe, majd Genfbe.
(A váltságdíj összege úgy 200 és 300 millió, mai magyar forint körül mozoghat.)
A cég ügyeit mélyen szívén viselő Aschner még az emigrációból is a gyárért aggódott, és súlyos betegen 1947 nyarán hazatér, hogy tovább dolgozhasson az általa alapított gyárban.
Villáját, vagyonát soha nem kapta vissza. Az egykor energikus és megjelenésében is határozott vezérigazgatót Bay Zoltán „remegő kezű, totyogó, süket öregembernek”-nek írja le.
Ismét – néhány évre – a Tungsram alelnöke lett.
Ám számára ez nem csak pozíció volt, hanem valóban szerelem. Aschner komolyan hitt abban, maga még megmentheti a gyárat, amely így talán nem jut ugyanarra a sorsra, mint a többi nemzetközi hírű nagyvállalat. (Igaza lett, mert az Egyesült Izzót nem tudták államosítani.)
1952 januárjában hunyt el.
10 esztendővel fiatalabb felesége, Czettel Jolán alig néhány hónappal éli túl férjét. 51 esztendőt éltek házasságban – a fennmaradt levelek alapján nagyon-nagy szeretetben.
A lapok nem adtak hírt haláláról. Az országos lapokban nem jelentek meg nekrológok, sem gyászhírek. Az újpesti gyár üzemi lapjában egyetlen sor sem adta hírül, hogy az egykori vezérigazgató elhunyt.
Temetése csöndben zajlott le, nem volt szakmai búcsúztatója. Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben van.
Később Újpesten teret neveztek el róla, és több emléktáblája van. (egy és kettő)
2 fia született.
Az idősebbik, Endre (1905-1917) gyermekként meghalt, az fiatalabbik, Pál (1908-1998) bujkálva túlélte a vészkorszakot, majd 1945 után édesapja támasza volt.
Szülei halála után, 1956-ban Kanadába disszidált.
Ashner Lipót Emlékéből fakadjon áldás, a rá emlékezőknek.
Az életigenlése legyen előttünk példaként, éppen ezért egy olyan képpel zárom ezt a kis megemlékezést, ami igazán jellemző volt Aschner Lipótra.
A fotó Közép-Európa első fedett teniszcsarnoka látható, ami természetesen az Egyesült Izzó területén épült. A képen Aschner mellett az UTE teniszbajnoka, a magyar Davis-kupa csapat tagja, Gabrovitz Emil áll.

Megosztás