Aki mert nagyot álmodni, és ezzel kezünkbe adta a távolságokat – (Életmesék XVI.)

162 esztendeje, 1850. december 7-én született meg az a férfi, aki a világtörténelem egyik leglátványosabb, ám talán az egyik legellentmondásosabb találmányát fejlesztette ki. Ő volt Schwarz Dávid, aki a léghajózás valamennyi alapvető kérdését megoldotta és feltalálta “a szilárd burkolatú, kormányozható léghajót”.

Keszthely városában született, egy szegény zsidó kereskedőcsalád hetedik gyermekeként. Két esztendősen  árvaságra, ezért csupán az első hat osztályt (elemi iskola) tudta elvégezni, mert munkát kellett vállalnia. Kereskedőtanoncnak állt. Szülővárosában majd Kudinán dolgozott, végül Zágrábban lett fakereskedő. Itt vette feleségül Kaufmann Melániát. Három gyermekük született. Felesége hozományából komoly fakereskedést alapított.

Sikerességét egyik oldalról végtelen szorgalmának, másik oldalról – a technikai fejlesztések iránti igényességének is köszönhette.
Egyik álma volt, hogy a nehezen hozzáférhető helyek felé irányíthasson egy stabil repülő járművet, hogy onnan is el tudja hozni a farönköket.

Alig töltötte be a 30. életévét már megálmodta a nagy tervét – egy irányítható repülő járművet.

Szerelmes lett az álmába.
Elkezdte hanyagolni a vállalkozását, ami be is csődölt, és minden szabadidejét az olvasásnak és a technikai részletek megtervezésének szentelte. Felismerte, hogy az akkor még alig ismert fém, az alumínium volna a legjobb anyag erre a célra. (Az alumíniumot 1827-ben fedeztek fel és csak az 1855-ös párizsi világkiállításon – mutattak be tömbösített formában.)

Ám a nagy álmodónak pénze nem volt, hogy a terveit megvalósíthassa.
Először Bécsbe utazott, de ott elutasították. Ám Oroszország bécsi katonai attaséja fantáziát látott a megszállott kutatóban és légi járművében, ezért kieszközölte, hogy az orosz hadügyminisztérium meghívja őt két esztendőre, hogy megépítse a léghajóját.

A kísérletek és a gyakorlati munka előrehaladtával egyre több kérdés merült fel, és egyre több problémát kellett megoldani.
Schwarz Dávid az egész tervezést és kivitelezést a legnagyobb titokban végezte, a kísérleteit és kutatási eredményeit senkivel sem osztotta meg.
Így bár 1894-nyarán megépítette az első léghajót, ami 3280 m3 térfogatú volt, de a felhasznált anyagok rossz minősége miatt (hidrogén szivárgás, repedések, szakadások, stb.) ez a jármű képtelen volt felszállni. Szembesülnie kellett a ténnyel, hogy hiába költött el horribilis összeget, 77.000 rubelt, a hidrogén betöltését – és ezzel az emelkedést – nem tudta megoldani. – Az orosz honvédelmi miniszter felbontotta a szerződését.

Ezután Schwarz Dávid – a már majdnem kész tervekkel – Berlinbe utazott tovább, és ott – a teljesen vagyontalan feltaláló – végre sikerrel járt. Támogatót talált, igény is volt a léghajóra és az anyagminőség is kiváló volt. 1895-öt írunk.

1896-ban már készen is állt az új légijármű: a léghajó.

Abban az évben, október 9-én – egy bemutatón a léghajó már majdnem fel is emelkedett, de a gáz itt is gyenge volt.
Az igazi siker még egy évet váratott magára.

Ám azon – a már sikeres bemutatón – a feltaláló nem lehetett ott.
1897 januárjában Bécsben, az utcán tüdővérzést kapott és meghalt.

A nagyszabású terveket, – Schwarz Dávid álmait – az özvegyasszony – talán a férje iránti kegyeletből – megpróbálta sikerre vinni, ám a feltalálóval bizonyos titkok is a sírba szálltak, így a legfontosabb is, hogyan kell jól vezetni…
Azaz léghajónak még pilótája sem volt, hiszen maga a feltaláló akarta vezetni a járművét.
Többek között ilyen okok miatt – egy esztendőt kellett várni az újraindulásra.

Mígnem 1897. november 3-án, ez a 3,5 tonnás alumínium monstrum, ami 38,3 méter hosszú és 12 méter átmérőjű volt, az erős szél ellenére felemelkedett és egészen 460 méter magasra szállt fel.
A léghajó felemelkedése mellett még egy történelmi pillanat szemtanúja volt a kevés meghívott vendég: ez volt a világ első, alumínium közlekedési eszköze!

A léghajót 4 darab – fából készült -, 2 méter átmérőjű, másodpercenként 8-at forgó légcsavar hajtotta.

A hajó felszállt, ám a széljárás és a légcsavarok nagy sebessége miatt a hajtószíjak váratlanul leestek a tárcsáról. A pánikba esett – és értelemszerűen rutintalan – pilóta hirtelen kényszerleszállást hajtott végre és a léghajó, amit 0,2 milliméter “vastag” alumíniumburkolat védett, darabokra tört.

A korabeli újságok így írtak az eseményről:
„…a felszállás a várakozásnak megfelelően történt, a léghajó leküzdötte az ellenszelet, amit a megfigyelő tisztek nagy elégtétellel a léghajó kormányozhatóságának bizonyításaként üdvözöltek. A kísérlet tökéletesen sikerült volna, ha a szél nem dobja le a hajtószíjat először a jobb, majd a bal légcsavarnál. Ha a szíjakat védőszerkezettel látták volna el, – ez nem történt volna meg, de senki sem látta előre ezt az eshetőséget…
A léghajó a jelenlévő mérnökökben csodálatot keltett.
Különleges érdemként említették mind a léghajó felépítésének módját, mind annak ötletét. Méltányolták a gondola fix rögzítését a hajótesten, ami nem sikerült, vagy eszébe sem jutott senkinek Schwarz úr elődei közül.”
(Die Reichswehr, az osztrák hivatalos katonai szaklap 1897. nov. 6-i száma) 

„…Nagyon sajnálatos, hogy Schwarz zseniális művének befejezése előtt meghalt és az első felszállást nem ő irányíthatta, holott életét teljesen művének szentelte. A konstrukció minden részével összenőtt és ha személyesen végezhette volna a felszállás irányítását, bizonyára nem következik be a szerencsétlenség. A felszállás bebizonyította, hogy Schwarz léghajója a 7 méteres széllel szemben is megállta helyét. A végzetes leszállás tanulságai bebizonyították, hogy a sikertelenséget nem a találmány alapszerkezete okozta, a feltaláló nem volt hibás.” (Illustrierte Zeitung, 1897. nov. 18.)

„…A folyó év januárjában elhunyt magyar állampolgár, Schwarz Dávid irányítható léggömböt talált fel… Minthogy sem nálunk a honvédminisztérium, sem Ausztriában a Landwehr minisztérium, sem a közös hadügyőrség nem támogatta a derék feltalálót, ő kormányengedély alapján kivitte irányítható léggömbjét Berlinbe… A Schwarz Dávid féle irányítható léggömböt tegnap mutatták be Berlinben, szabadon repülve, a légzsák megtöltése és a felszállás rendben folyt le…” (Pesti Hírlap, 1897. november 5.)

A próbarepülésen részt vett, az a Zeppelin gróf, aki ekkor már 12 esztendeje eredménytelenül próbálkozott üzembiztos léghajót építeni. Természetesen üzleti lehetőséget és hírnevet látott Schwarz megvalósult terveiben, amit 1898-ban meg is vásárolt az özvegyasszonytól, majd levédett és továbbfejlesztett.
Ennek köszönhetően két esztendő múlva, már “Zeppelin léghajó“-ként szállt fel a Boden tó partján a Schwarz-féle léghajó. Ám a legendák szerint Zeppelin filléreket, azaz 15.000 márkát fizetett végül az akkor már kiszolgáltatott özvegyasszonynak.

A Zeppelin léghajó fényes karriert futott be, bár a hadiiparban nagy kudarc volt a léghajó, mivel az első világháborúban bevetett 97 Zeppelin közül 94 elpusztult, ám a “mindennapi életben” csak a repülőgépek tudták kiszorítani Schwarz Dávid találmányát.

Milyen furcsa az emlékezés…
A tankönyvekből mindannyian így olvastuk, hogy “Zeppelin a merev léghajók megteremtője”.
Zeppelin egy mítosz, a neve napjainkban is fogalom mind az egész világon, pláne Németországban, ahol hat város (Friedrichshafen, Worms, München, Stuttgart, Baden-Baden és Ulm) díszpolgára, míg Schwarz Dávidról és a léghajójáról szinte senki sem tud a szülőhazájában.
Utcát nem, csak egy szobrot kapott Budapesten, azt is közlekedési múzeum mellett.
Schwartz Dávid szülővárosában – Keszthelyen – egy utca és a város honlapján 3 sor a őrzi nevét. (Ám az “egyenlőség” jegyében Keszthelyen Zeppelin tér is található.)
Bécs városában, ahol Schwarz Dávidot eltemették, egy emléktábla található…
Izraelben – bár hibás dátummal – érmet adtak ki az első léghajós emlékére.
Ám remélem most már Ön is tudja ki volt Schwarz Dávid!
Emlékéből fakadjon áldás!