A legújabbkori Sára élete – Az életet adó – (Életmesék XV.)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy község Kárpátalján, Tiszaújlak.
Furcsa egy hely volt az, a krónikák szerint a zsidók bonyolították le Tiszaújlak kereskedelmi forgalmának 95-96%-át.
Ezen a településen éltek a zsidó Steinberger-ék. A jómódú családnak 1875-ben megszületett hetedik gyermeke, egy kislány, akit Sárának neveztek el. Ez a kis Sára már 25 évesen történelmet írt Magyarországon. Ki is volt ő??
Ma – 2012. november 24-én – van halálának 46. évfordulója. Emlékezzünk rá!

A tehetséges gyermek az érettségit már a kolozsvári református kollégiumban szerezte meg, majd Bécsbe ment tanulni, ám amikor – az akkor alig 20 esztendős kislány meghallotta a kultuszminiszter, Wlassics Gyula 72029. számú rendeletét, miszerint

„legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a nőknek bölcsészeti, orvosi és gyógyszerész pályákra léphetés céljából – az illetékes felsőbb tanintézet meghallgatása alapján – esetről esetre engedély adassék…”
eldöntötte, hogy ő visszatér Budapestre és orvos lesz.
(Ez a törvény még nem nyitotta meg a nők előtt a világi karok nagy részét és a műegyetem kapuját.)

Öt esztendő alatt végezte el az egyetemet.
Dr. Steinberger Sarolta 1900. november 3-án kapta kézbe az orvosi diplomáját.
Ezzel ő lett az első olyan orvosnő, aki az egyetemet teljes egészében Pesten végezte el.
A “Vasárnapi Újság”, is beszámolt erről a fontos hírről (1900/46)
“Egy fiatal leány díszítette föl a nevét az elmúlt héten az orvostudori czímmel, ő az első magyar egyetemen végzett orvosnő, a kinek nyomdokain fog haladni most már a követők nagy sora.” …
“Öt éve kitartó munkásság után a múlt héten folyt le ünnepélyes tudorrá avatása, mely alkalommal a központi egyetem aulája nagyszámú érdeklődő közönséggel telt meg. A doktor-kisasszony nehány hét múlva hosszabb külföldi útra indul, a hol főleg a nőgyógyászatot fogja tanulmányozni s onnan visszatérve, orvosi működését Budapesten kezdi meg.” 

És így is történt. Tudását külföldön tette még tökéletesebbé, szülész-nőgyógyász lett.
Ekkor írta meg az orvosnők történetéről szóló dolgozatát is. (egykettő)
Hazatérve a kor leghíresebb szülészetén, a “Tauffer-klinikán” kezdte meg orvosi működését. (Ma ez a II. sz. Szülész – Nőgyógyászati Klinika.)

Feminizmusára jellemző volt, hogy fölvételét kérte a budapesti orvosi kaszinóba. De a kaszinó alapszabályai kimondták, hogy tagok, csak férfiak lehetnek. Ennek ellenére a választmány 18 szavazattal 14 ellenében ajánlotta az orvosnők fölvételét, mert indoklása szerint a kaszinó megalakulásakor még orvosnők nem is voltak.
Ám ekkor az ellenzők – az orvosnő-ügyet – a kaszinó közgyűlése elé vitték. Az ügy nagy vitát kavart.
Hiába érvelt mellette dr. Liebmann Mór, mondván, hogy ez a szavazás nem egy nőről szól, hanem arról, hogy a kaszinó lépést tart-e a modern korszellemmel, a konzervatív orvosokból álló közgyűlés kimondta, hogy “egy nő nem való férfiak klubjába“, és 72 szavazattal 56 ellenében “az orvosnők felvételét nem tartja megengedhetőnek.

Mindezek ellenére két évtizedes orvosi munka után osztályvezető főorvosnak hívták meg az akkor alapított Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI).

69 esztendős korában, 1944-ben a törvények megtiltották számára az orvosi praktizálást. Bár túlélte a vészkorszakot, soha többé nem dolgozott orvosként.
22 esztendőn keresztül, 1966. november 24-ig visszavonultan élt a világ elől.

Sírja a Kozma utcai zsidó temetőben található. (5B-7-10).
Emlékéből fakadjon áldás! — זכרונה לברכה

Fontos megjegyezni, hogy az első magyar származású orvosnő dr. Hugonnai Vilma volt, aki a diplomáját 1879-ben – Zürichben szerezte meg, ám hazatérte után csak bábaként dolgozhatott a Tauffer klinikán. A fentebb említett törvénynek köszönhetően végül 18 év után, 1897-ben – három pesti szigorlat letétele után tudta honosíttatni diplomáját, azaz itt is megkapta az orvosi oklevelet.
Ám drSteinberger Sarolta volt az első magyar orvosnő, aki az egyetemet itt kezdte el és itt végezte el, akinek először volt magyarországi orvosi diplomája.