IMA IZRAEL ÁLLAM ÉS LAKOSAI BÉKÉJÉÉRT

AMIT MINDANNYIAN ELIMÁDKOZHATUNK IZRAEL ÁLLAM ÉS LAKOSAI BÉKÉJÉÉRT
83. ZSOLTÁR — תהילים פרק פג

1. Ének, zsoltár Ászáftól.
שִׁיר מִזְמוֹר לְאָסָף
Sir mizmor leÁszáf,
2. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
אֱלֹהִים אַל-דֳּמִי-לָךְ; אַל-תֶּחֱרַשׁ וְאַל-תִּשְׁקֹט אֵל
Elohim, ál dámi láh, ál teherás, veál tiskot Él,
3. Mert íme az ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
כִּי-הִנֵּה אוֹיְבֶיךָ, יֶהֱמָיוּן; וּמְשַׂנְאֶיךָ, נָשְׂאוּ רֹאשׁ
Ki hiné ojvéhá jehemájun, umeszánéhá nászu ros,
4. Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.
עַל-עַמְּךָ, יַעֲרִימוּ סוֹד; וְיִתְיָעֲצוּ, עַל-צְפוּנֶיךָ
Ál ámehá jáárimu szod, vejitjáácu ál cefonéhá
5. Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
אָמְרוּ–לְכוּ, וְנַכְחִידֵם מִגּוֹי; וְלֹא-יִזָּכֵר שֵׁם-יִשְׂרָאֵל עוֹד
Ámru, lehu venáhehidém migoj, velo jizáhér sém Jiszráél od
6. Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
כִּי נוֹעֲצוּ לֵב יַחְדָּו; עָלֶיךָ, בְּרִית יִכְרֹתוּ
Ki noácu lév jáhdáv, áléhá brit jikrotu,
7. Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
אָהֳלֵי אֱדוֹם, וְיִשְׁמְעֵאלִים; מוֹאָב וְהַגְרִים
Oholé Edom veJismáélim, Moáv veHágrim,
8. Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Córnak lakóival együtt.
גְּבָל וְעַמּוֹן, וַעֲמָלֵק; פְּלֶשֶׁת, עִם-יֹשְׁבֵי צוֹר
Gevál veÁmon, váÁmálék, Peleset im josvé Cor,
9. Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
גַּם-אַשּׁוּר, נִלְוָה עִמָּם; הָיוּ זְרוֹעַ לִבְנֵי-לוֹט סֶלָה
Gám Ásur nilvá imám, háju zeroá livné Lot – Szelá
10. Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
עֲשֵׂה-לָהֶם כְּמִדְיָן; כְּסִיסְרָא כְיָבִין, בְּנַחַל קִישׁוֹן
Ászé láhem keMidján, keSziszrá, heJávin, benáhál Kison,
11. Megsemmisültek En-dórban, trágyájává lettek a földnek.
נִשְׁמְדוּ בְעֵין-דֹּאר; הָיוּ דֹּמֶן, לָאֲדָמָה
Nismedu beÉn-dor, háju domen laadama,
12. Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órévet és Zeévet, és mint Zévachot és Calmunnát mind a fejedelmeiket.
שִׁיתֵמוֹ נְדִיבֵימוֹ, כְּעֹרֵב וְכִזְאֵב; וּכְזֶבַח וּכְצַלְמֻנָּע, כָּל-נְסִיכֵימוֹ
Sitému nedivému, keOrev veheZeév, uheZevah uheCálmuná, kol neszihémo,
13. Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
אֲשֶׁר אָמְרוּ, נִירְשָׁה לָּנוּ– אֵת, נְאוֹת אֱלֹהִים
Áser ámru: nirsá lánu, et neot Elohim,
14. Istenem, tedd őket olyanokká, mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
אֱלֹהַי, שִׁיתֵמוֹ כַגַּלְגַּל; כְּקַשׁ, לִפְנֵי-רוּחַ
Eloháj, sitémo hágálgál, kekás lifné ruáh,
15. Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
כְּאֵשׁ תִּבְעַר-יָעַר; וּכְלֶהָבָה, תְּלַהֵט הָרִים
Keés tivár jáár, uhelehává teláhét hárim,
16. Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el őket.
כֵּן, תִּרְדְּפֵם בְּסַעֲרֶךָ; וּבְסוּפָתְךָ תְבַהֲלֵם
Kén tirdefém beszááréhá, uveszufáthá teváhálém!
17. Töltsd el arcukat szégyennel, hogy keressék Te nevedet, óh Örökkévaló!
מַלֵּא פְנֵיהֶם קָלוֹן; וִיבַקְשׁוּ שִׁמְךָ יְהוָה
Málé fenéhem kálon, viváksu simhá Ádonáj,
18. Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
יֵבֹשׁוּ וְיִבָּהֲלוּ עֲדֵי-עַד; וְיַחְפְּרוּ וְיֹאבֵדוּ
Jávosu, vejibáhálu ádé ád, vájáhperú vejovédu,
19. S tudják meg, hogy te, meg neved, Óh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.
וְיֵדְעוּ כִּי-אַתָּה שִׁמְךָ יְהוָה לְבַדֶּךָ עֶלְיוֹן, עַל-כָּל-הָאָרֶץ
Vejédu, ki átá simhá Ádonáj levádehá eljon, ál kolá háárec!