A diktatúrák félnek az írástudóktól, ezért kivégzik őket – (Életmesék XI.)

Ha 1944-ben valaki baloldali volt és esetleg zsidó is, akkor ez azt jelentette, hogy meg fog halni. Lehetett fegyvert fogni, és mártírként meghalni Pesti Barnabás, vagy Szenes Hanna, vagy lehetett “szerencsével” túlélni, mint Déry Tibor vagy dr. Radó György.
Ám egy 56 esztendős szociáldemokrata pártfőtitkár, főszerkesztő, újságíró mit tehet? – Semmit…
Egyszer még sikerült megszöknie a nácik karmai közül, ám másodszorra már egy gyors tárgyalás után kivégezik.
Ez 68 esztendeje, 1944. november 2-án történt.
Őrizzük meg mi az emlékét, ha már 2011-ban, a róla elnevezett budapesti (XVII. ker) teret átnevezték Kósa Pál parkra.
Brandstein Illés 1888-ban született Ukrajnában, azon az odesszai területen, amiről a szintén tragikus sorsú Isaak Babel oly sok szép zsidó történetet írt.
Az ukrán antiszemita támadások és pogromok elől a Brandstein családnak menekülnie kellett.
Magyarország befogadta a családot, de állampolgárságot nem kaphattak.
Szorgalmas cipészek voltak. A gyermek Illés is cipőfelsőrész készítő lett.
Vezetéknevét Mónus-ra magyarosítja.
Tehetséges volt és lelkes.
Újpesten – tizenévesen – ismerkedik meg a munkásmozgalommal
20 esztendős, amikor már a “Cipőfelsőrészkészítők Lapját” szerkesztette.
23 évesen a szociáldemokrata Népszavában dolgozik.

Tényként közlik a történészek, hogy a Tanácsköztársaság alatt “Szövetséges Központi Intéző Bizottság” (azaz szűkített parlament) tagjaként mindvégig szélsőséges gondolatoktól mentes és semleges maradt.
A szellem embereként és ideológiai vezetőként tekintettek rá a kortársai..

Ám ekkor már egyre sikeresebb újságíró és politikus.
33 évesen már a Népszava kiadóhivatalában osztályvezető.
34 évesen (1922-től) ő látta el a Magyar Szociáldemokrata Párt titkári teendőit.

Végül 39 évesen a politikai pályára csúcsára ér, amikor az MSZDP pártvezetőségének tagja, majd 1933-ban főtitkára lett.
És csak ekkoriban – 40 évesen – kapja meg a magyar állampolgárságot.

“Nagy” munkái mellett, hű maradt eredeti szakmájához, hiszen 1919 és 1938 között a “Bőripari Munkás” című lapot is szerkesztette.
Rengeteget publikál.
Időnként saját nevén, időnként Ács Tamás néven.
Ő a párt vezető ideológusa. Agitál és néha kritizál.
Néhány műve:
Az agrárkérdésről (1930);
 – A szocializmus világképe (1937);  – Mire van szükség rendkívüli időkben? (1940): – Három előadás a szocializmus problémáiról (1943); – A modern szocializmus elmélete (1945); – A szocializmus alapfogalmai (1945)

A “Bőripari Munkás” lappal párhuzamosan főszerkeszti a “Szocializmus” c. folyóiratot (1934-1938) és az 1932-es betiltás után újra induló Népszavát (1934-1939).
A Népszava az ő kezei alatt vált a baloldal vezető lapjává, ahol József Attila, Radnóti Miklós, Veres Péter és Fejtő Ferenc is rendszeresen publikáltak.

Mónus Illés modern ember volt. Önmagát a nyugati szociáldemokrácia követőjének vallotta, ami azt jelentette, hogy a lapját határozottan távol tartotta a sztálinista munkásmozgalomtól, ám határozott antifasiszta politikát folytatott.
Lehetősége szerint támogatta, – azaz munkát adott – az akkor már illegális kommunista párt szellemi elitjének.
(“Érdekesség”, hogy a Népszavában ekkor “egymás mellett” dolgozott a későbbi miniszterelnök kádárista Kállai Gyula, aki az 56-os megtorlásokban fontos szerepet játszott, és a Nagy Imre per mártírja, Losonczy Géza. – Bár előtte még mindketten megjárták Rákosi börtöneit is…)

1939-ben a II. Zsidótörvény miatt le kell mondania a pártfunkcióiról és az újság főszerkesztéséről is.
Ekkor veszi át az újság vezetését a legendás Szakasits Árpád. (Aki később a Magyar Köztársaság második elnöke lesz.)
Ezekben az években az eltiltott Mónus Illés már csak egy padlás-szobából segítette az “új” vezetés munkáját, ám – az illegalitás ellenére – az ő szava ezután is meghatározó maradt mind a párt, mind az újság életében és irányvonalában.

Magyarország német megszállásakor (1944. március 19) a Gestapo rögtön letartóztatta, és börtönben tartotta.
Október 15-én sikerült megszöknie, de kapcsolatok nélkül a nyilasok szinte rögtön elfogták és 1944. november 2-án Budapesten kivégezték.

Erre a hősre emlékezünk most ezzel a rövid cikkel.
Mónus Illés akkor volt baloldali és szociáldemokrata Magyarországon, amikor az nagyon veszélyes volt.
Akkor dolgozott egy baloldal újságnál, amikor annak a szerkesztőit (Somogyi Bélát és Bacsó Bélát) meggyilkolják.
Nem félt. Mert tudta, félve nem lehet élni.

56 éves, amikor kivégzik.

Az országban néhány városban utca van elnevezve róla. Győrben, Miskolcon, Móron, Bonyhádon, Szécsényben, Dégen (Fejér megye), Tapolcán és Kiskunfélegyházán.

Mint írtam, Budapesten, ahol élt és ahol küzdött a fasizmus ellen, és ahol emiatt kivégezték, már neki sincs helye…