Emlékezés Izrael állam egyik legnagyobb politikusára – (Életmesék VIII.)

1981. október 16-án – nagyon fiatalon, 66 esztendősen – halt meg Mose Dáján.
Pedig akár még ma is élhetne.
Ám ő ebben a 66 esztendőben többet élt át, többet élt meg, és többet élt túl, mint más 120 év alatt. Négy háborút harcolt végig tábornokként, mégis egy betegség vitte el.
Ukrán szülők gyermekeként abban „Degania Alef” kibucban született, amit a legelsőként alapítottak meg az izraeli kibucmozgalomban.
14 éves korában már a Hágáná tagja és fegyverrel védi népét és szülőhazáját, pedig akkor még országa sem volt.
Amíg lehetőség volt, addig az angol hadsereg mellett járőröző zsidó telepes rendőrség egyik mozgó alakulatának parancsnoka volt. Feladata az éjjeli őrjáratok szervezése lett.
Mindezek ellenére 24 évesen két év börtönre ítélik az akkor már illegális Hágánában betöltött szerepe miatt.
Amikor 1941-ben kiengedik, beáll az angol hadseregbe, ám rögtön az első ütközetben elveszíti az egyik szemét. Annyira elroncsolódott a szem körüli izom, hogy az orvosok nem tudtak műszemet behelyezni a helyére.
Ekkor kapta meg azt a fekete szemkötőt, ami a későbbiekben a „védjegyévé” vált.
Saját életrajza szerint, a szeme elvesztése után úgy érezte, hogy már csak egy hasznavehetetlen „nyomorék”, aki már nem tudja eltartani a családját – használható tudás és szakképzettség nélkül.
Depresszióssá vált.
Sebesülése után sokáig nem bírta elviselni, hogy az emberek megnézik. Meg sem mert szólalni, nehogy az emberek észrevegyék és beszélgetni kelljen velük.
Kisebbségi érzését katonai győzelmeivel és zavaros, ám sikeres nőügyeivel kompenzálja. 32 évesen őrnagy, 34 évesen  tábornok, 38 évesen vezérkari főnök.
1956-ban – a szuezi válság alatt a győztes izraeli hadsereg vezérkari főnöke.
1967-ben – a csodálatos hatnapos háborúban – már hadügyminiszter.
1973-ben részben megtört a varázs…
Bár a jóm kippuri háború győzelemmel végződött, mégis rengeteg kritika éri a miniszterelnök Golda Meirt és Mose Dáján honvédelmi minisztert.
A „felkészületlenség” miatti 2600 hősi halott, 1000 megsemmisült harckocsi  és 100 megsemmisült repülőgép miatt 1974-ben Golda Meirrel együtt kénytelenek lemondani.
Még egyszer visszatér a politikába és 1977-től két esztendeig külügyminiszter.
Ekkor kötik meg a modernkori Izrael legelső békéjét a Camp David-i megállapodást, (angolul). Ebben Izrael – a békéért cserébe – lemondott arról a Szináj félszigetről, amit maga Mose Dáján foglalt el 10 esztendeje a  6 napos háborúban.
Magánélete ellentettje volt a katonai sikereinek. Kevés közeli barátja volt. Karizmatikus vezető volt, ám inkább a cinizmusáról és önuralomhiányáról volt ismert.
20 esztendősen nősült meg. 3 gyermeke születik. Mindegyik sikeres ember lett, ám felesége – a férje rengeteg nőügyét megunva – 36 esztendő után elválik tőle.
Az egyik fiát, (a regényíró Ehudot) ki is tagadja az örökségből, aki később a könyvében azt írta, hogy milyen képmutató túlzás három kádis imát elmondania egy olyan emberért, aki még a tízparancsolat felét sem tartotta be…
Ám mindezek mellett, Mose Dáján személye és tehetsége nélkül lehetséges, hogy ma nem volna Izrael Állama
Most ezzel a kis cikkel szeretnék megemlékezni meg arról a hadvezérről és politikusról, akiről Ariel Sharon volt miniszterelnök ezt írta: „Mindig száz ötlettel a fejében ébredt. Ezekből 95 veszélyes, további 3 rossz, de a maradék 2 briliáns volt.”

Emlékéből fakadjon áldás!
!זכרונו לברכה

Megosztás

6 thoughts on “Emlékezés Izrael állam egyik legnagyobb politikusára – (Életmesék VIII.)

  1. Visszajelzés: „Golda az egyetlen igazi férfi a kormányomban.” (Ben Gurion) — (Életmesék XVII.) « Zolirabbi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük