Egy együtt betérő házaspár esküvője félünnepen

בס”ד

A kérdés:
Megtartható-e egy együtt betérő házaspár esküvője (chuppá-kiddusin) chol hámoédkor (félünnepen), Hósáná Rábbá késő délutánján?

A válasz:
1. A tényállás a következő.

Egy idősebb férfi és nő évtizedek óta házasságban élnek egymással.
Együtt tértek be a zsidó vallásba, még Szukkot előtt, de a zsidó esküvőt akkor még nem lehetett megtartani.
A nő (aki egyébként HI-nek már nagymama) életkoránál fogva nem szeretne több gyermeket szülni.
A pár a chuppát (zsidó esküvő) Hósáná Rábbá késő délutánján, Semini Áceret bejövetele előtt kívánja megtartani.
Ebben az évben Hósáná Rábbá péntekre esik, így Semini Áceret egyben a szombat bejövetele is.

A kérdésnek és a válasznak három része van:

a chol hámoéd-i tilalom (2–8. fejezet),
a kilencvennapos havchaná, amely a dátumtól független akadály (9. fejezet),
a „sevá bráchot/hét áldás” és az „ünnepi lakoma/lakomák” kérdése (10. fejezet).

2. Az alapszabály és a tilalom indokai

Főszabályként chol hámoédkor nem kötünk házasságot.
A Misna így rendelkezik:
אין נושאין נשים במועד, לא בתולות ולא אלמנות ולא מייבמין, מפני ששמחה היא לו; אבל מחזיר הוא את גרושתו.
„Nem vesznek feleségül nőt a félünnepi napokon, sem hajadont, sem özvegyet, és jibumot sem végeznek, mert ez öröm számára; saját elvált feleségét azonban visszaveheti.”
(Misna, Moéd Kátán 1:7; Bavli, Moéd Kátán 8b; Sulchán Áruch, OC 546:1.)

A Misna Berura szerint a tilalom a lakoma nélküli házasságra (nisszuin) is kiterjed, mert אין מערבין שמחה בשמחה – „nem keverünk egyik örömöt a másikba” (Misna Berura 546:1).

A Gemárá (Moéd Kátán 8b) több indokot is felvet a tilalomra:

Az örömök összekeverése: אין מערבין שמחה בשמחה. A háláchá elsősorban erre az indokra épül.
Az ünnepi öröm elhanyagolása: a vőlegény felesége örömével foglalkozik, és elhanyagolja az ünnep örömét.
A fáradság (טירחא): az esküvő előkészítése terhet ró a félünnepre.
A házasság halogatása: ha az ünnepen szabad volna házasodni, az emberek az ünnepig halogatnák a házasságot, és ezzel a szaporodás parancsát.

Egy esetleges megengedő álláspontnak mind a négy indokra választ kell adnia.

3. A מחזיר גרושתו kivétel és a Meiri indoklása

Legerősebb érvünk, hogy maga a Misna is kivételt tesz:
אבל מחזיר הוא את גרושתו
„az elvált feleség visszavétele chol hámoédkor megengedett (Sulchán Áruch, OC 546:2).

A kivétel indoka az, hogy nincs benne új öröm. Az Árúch HáSulchán így fogalmaz:
ומותר להחזיר גרושתו, שאין בזה שמחה חדשה.
„Megengedett visszavenni az elvált feleséget, mert ebben nincs új öröm.” (Árúch HáSulchán, OC 546:6)

A Meiri pontosítja a kivétel határát:
דוקא בגרושה מן הנשואין שלבו גס בה, אבל נתגרשה מן הארוסין אף זו שמחה היא לו.
„Csak akkor, ha a házasságból vált el, mert a férfi már hozzászokott (לבו גס בה); ha csak az eljegyzésből (azaz még nem volt nemi érintkezés) vált el, akkor ez új öröm számára.” (Meiri, Moéd Kátán 8b)

A Meiri a tényekre épít és nem használ semmilyen olyan forrást, ami a korábbi jogi kötelékeket, előírásokat vagy szerződéseket keresi a házasulandó felek között, hanem „nemes egyszerűséggel” azt vizsgálja, hogy a férfi ténylegesen együtt élt-e már ezzel a nővel. Ennyit és nem többet.
Ezt a tényt az eljegyzésből elvált nőre hivatkozása mutatja.
Ott is volt „kiddusin” a felek között, a visszavétel mégis tilos. Az új öröm tehát a tényleges közös élet hiányából fakad, nem a korábbi jogi kötelék hiányából.
Azt gondolom nem kell bizonyítani, hogy az évtizedek óta együtt élő házaspárnál a לבו גס בה (a férfi már hozzászokott) ténye ténylegesen teljesül.
(Talán erősebben is, mint egy rövid házasság után elvált és újraházasodó párnál.)

4. Az együtt betérő házaspár helyzete

A gijur (a betérés) után háláchikusan (vallásjogilag) teljesen új házasság jön létre, de ebből nem következik, hogy új házassági öröm is keletkezik.
Éppen ezért két fogalmat kell megkülönböztetni:

חלות נישואין חדשה – a házasság új háláchikus létrejötte;
שמחת נישואין חדשה – új házassági öröm.

A chol hámoéd-i tilalom a második fogalomhoz kötődik: מפני ששמחה היא לו.

itt meg kell állnunk és beszéljünk A korábbi házasság státuszáról!

A betérés előtti házasság nem volt kiddusin, de a zsidó vallásjog nem tekinti teljesen semmisnek. A „noahida jog” (világ népeinek jogrendszere) saját keretében elismeri a házasságot, és a nem zsidó férjes asszony – még a noahida törvények szerint is tiltott más férfi számára (Szanhedrin 57b; Rambam, Hilchot Melachim 9:7–8).

Ám a gijurral ez a kötelék megszűnik, mert
גר שנתגייר כקטן שנולד דמי
Egy zsidó vallásra áttért ember, olyan mintha egy újszülött volna a világban. (Jevamot 22a).
Éppen ezért a feleknek ezért új kiddusin (házasság) szükséges.
A pár tehát korábban valódi, a háláchá által is elismert házasságban élt, csak nem zsidó jog szerint. Ez közelebb áll a Misnában és a Sulchan Aruchban olvasott engedélyezett
גרושה מן הנשואין (saját elvált feleség visszavétele) esetéhez, mint egy teljesen új kapcsolathoz.

A Shevet HaLevi véleménye

Smuel HáLévi Wosner (1913-2015)a betérő férj és feleség házassági örömét tárgyalva így fogalmaz:
בגר וגיורת לא עדיף ממחזיר גרושתו
„A gér és gijoret esete nem több, mint az elvált feleség visszavétele.”
(Shevet HaLevi IV:173)

Bár ez a döntvény nem chol hámoédról szól, és Wosner rabbi azt is mérlegeli, hogy ez a régi-új esküvő bizonyos házassági örömet mégis létrehozhat, ám közvetlen chol hámoéd-i engedély ezért nem vezethető le belőle.
Az analógiát azonban maga Wosner rabbi vonja meg (lásd fent!), és éppen azzal az esettel, amelyet a Misna chol hámoédkor megenged.

5. A tilalom indokai a jelen esetben

A jelen esetben a tilalom egyik indoka sem áll fenn teljes erővel.

Az örömök összekeverése. A pár régóta együtt él (לבו גס בה), így a házassági öröm lényegében hiányzik. Nincs mit összekeverni az ünnep örömével.
Az ünnepi öröm elhanyagolása. A pár nem új életet kezd, figyelmüket nem vonja el egy új házasság. A chuppa után ráadásul szinte azonnal beköszönt Semini Áceret.
A fáradság. Ez a szertartás méretén múlik. Egy szerény, kis létszámú chuppa minimálisra csökkenti, ezért ezt a feltételek között rögzítjük.
A házasság halogatása. Ez az indok itt értelmét veszti. A pár nem halogatott semmit: a gijur előtt nem köthettek zsidó házasságot, és a nő már nem képes gyermeket vállalni.

A megengedő álláspont tehát nem egyetlen indokon nyugszik. A tilalom mind a négy indoka gyengül vagy megszűnik.

6. A szükséghelyzet (שעת הצורך)

A szükséghelyzet egy már fennálló állapotból fakad.
A gijur már szukkot előtt megtörtént, de a chuppát akkor nem lehetett megtartani, így a pár azóta háláchikusan nem házas. A korábbi házasságot a gijur megszüntette, új kiddusin még nincs, ezért a két fél egymás számára idegen zsidó férfinak és nőnek számít. Ebből súlyos háláchikus nehézségek következnek:

Jichud: ha egy háztartásban élnek, az együttélés a jichud tilalmába ütközik.
Szétválasztás: a pár tartós szétválasztása évtizedes közös élet után gyakorlatilag kivitelezhetetlen, és emberileg is aránytalan teher.
Az időpont: chol hámoéd után a diaszpórában kétnapos ünnep következik (Semini Áceret, amely egyben szombat, majd Szimchát Tóra). Ha a chuppát még tovább halogatnánk, ez az állapot legalább két további nappal és két éjszakával hosszabbodna.

Így beláthatjuk, hogy a szükséghelyzet nem valami kényelmi szempont, hanem egy fennálló tilalmi helyzet megszüntetése. Mivel a chuppa Szukkot előtt nem volt megoldható, a chol hámoéd-i időpont a legkorábbi lehetőség.

7. Hósáná Rábbá és a péntek délután

Természetesen a késő délutáni időpont (gyakorlatilag az chol mámoéd, a félünnep utolsó percei) nem elégségesek egy önálló heter (engedély) meghozatalára, ez csak másodlagos érv (סניף להיתר).
Tény, hogy Hósáná Rábbá – napnyugtáig – chol hámoéd marad, ezért a tilalom ekkor is érvényes.

A Sulchán Áruch-nak (OC 546:3) van még egy mondata, amibe esetlegesen lehetne még kapaszkodni, hogy még biztosabb lábakon álljon a döntésünk:
הכל מותרים לישא בערב הרגל ולעשות סעודה ברגל
Azaz
„mindenképpen megengedhető egy esküvő egy zarándokünnep beállta (erev háregel) előtt, mert így az ünnepi lakoma magán az ünnepen történik már meg”

Ám ez az ערב הרגל-engedmény valószínűleg közvetlenül nem vonatkoztatható Hósáná Rábbára, mert nem találtam olyan forrást, amely szerint Hósáná Rábbá ünnep-megelőző jellege (erev jom tov) felülírná annak félünnepi státuszát.
De a Sulchan Aruch támogató engedménye és annak indoklása azonban itt is releváns:
עיקר שמחה חד יומא הוא (Tur és Bét Joszéf, OC 546).
Azaz ha a chuppa a nap legvégén van, akkor a házassági öröm (bármilyen is) a chol hámoédra eső része elenyésző, és a folytatása már Semini Áceretre (és esetleg annak éjszakájára) esik, így a fentebb már leírt szigorítások egyszerűen elveszejtik a relevanciájukat, ami miatt a rabbik szigorították a félünnepi esküvőket.

Ám a mi esetünkben ez a péntek délutáni időpont nem ad további engedményt, de szigorú időkorlátot szab.
A kiddusinnak, a chuppának és minden háláchikus jogcselekménynek bőséges biztonsági idővel napnyugta előtt be kell fejeződnie!!!
A szertartás egyetlen lényeges része sem csúszhat kétségesen az ünnepnap (jom tov) és szombat kezdetébe.

8. A szigorító álláspont

Természetesen egy ilyen döntvénynek meg kell vizsgálnia a szigorító álláspontokat is, aminek talán a legerősebb érve, hogy a felek között most jön létre először zsidó jog szerinti házasság.
Szemben a מחזיר גרושתו (elvált asszony visszavétele) esetében korábban teljesen kóser, zsidó háláchikus esküvő állt fenn, itt nem – azaz nem lehet erre támaszkodni.

További ellenérvek:

A גר שנתגייר כקטן שנולד elve szerint a gijur minden korábbi köteléket megszakít, így a korábbi közös élet háláchikusan nem számít.
A Shevet HaLevi nem chol hámoédról ír, és maga is számol azzal, hogy az új nisszuin házassági örömet hozhat létre.
Nem ismerünk (legalábbis én nem találtam) olyan explicit pszak dint (rabbinikus döntvényt), amely feketén-fehéren kimondaná ezt a mondatot:
גר ואשתו שנתגיירו יחד מותרים לעשות חופה וקידושין בחול המועד.
Egy zsidó vallásra áttért házaspár számára megengedett, hogy félünnepen chuppa-kiddusint, azaz zsidó esküvőt (nisszuin-t) tartsanak.

Az első két ellenérvre a válasz az, hogy a Meiri mércéje tényszerű (לבו גס בה), nem jogi érvelés. Ettől a pillanattól kezdve már nem az lesz a főkérdés, hogy a korábbi – fizikális együttélés -, köteléke háláchikusan fennmarad-e, hanem az, hogy a férfi ténylegesen hozzászokott-e a nőhöz. És a korábban említett קטן שנולד (minden betért újszülött) elve viszont egy jogi státuszról szól (pl. ben Ávráhám Ávinú), de a tényleges közös életet és annak minden tapasztalását nem törli el.

A harmadik ellenérv viszont megáll: explicit forrás hiányában általános és egyértelmű engedély nem mondható ki.

9. A kilencvennapos havchaná

A forráselemzésem még egy érvet felhozott, amit „havchaná”-nak, elkülönítésnek hívnak, aminek a célja, hogy kiderüljön, hogy egy ilyen esetben egy esetlegesen születendő gyermek még az özvegység/válás előtt vagy utána fogant.
(A válasz ezen része nem a chol hámoéd-kérdés része, hanem egy attól független akadályt elemez, amely bármely napon fennállna, miszerint nem is lehetne rögtön esküvőjük. Ha ez nem hárítható el, akkor a chuppa – a gijur után kilencven napon belül semmilyen időpontban nem lenne megtartható.)

A főszabály:
Az özvegy és az elvált nő esetében a Sulchán Áruch a várakozást akkor is megköveteli, ha a nő idős vagy nem képes gyermeket szülni (Even HáEzer 13:1). Ott a bölcsek nem tettek különbséget (לא פלוג).
(Jegyzem meg, napjainkban már mértékadó rabbik is elfogadnak egy negatív terhességi tesztet is, hogy ne kelljen kivárni a 90 napot egy új esküvőig.)
A Sulchán Áruch ezt a várakozást kiterjeszti a betért hölgyekre is, hogy az esetleges gyermek nemzése a hölgy zsidó vagy nem zsidó státuszában történt.
ואפילו גר ואשתו שנתגיירו מפרישין אותם שלשה חדשים
„Még az együtt betérő férjet és feleséget is három hónapra elkülönítjük.” (Sulchán Áruch, Even HáEzer 13:5)

Ám az együtt betérő házaspárnál Ezékiel ben Jehuda Landau rabbi (Noda biJehuda) (1713-1793) Dagul Mérevává nevű kommentárjában (Even HáEzer 13:5) más következtetésre jut:
בנתגיירו הבעל והאשה יחד ודאי לא גזרו באלו שאינן ראויות להוליד
„Ha a férj és a feleség együtt tértek be, bizonyos, hogy [a bölcsek] nem rendelték el ezt azoknál, akik nem alkalmasak a szülésre.”
A jelen esetben erre az álláspontra támaszkodunk, feltéve, hogy a nő állapota egyértelműen megállapítható.

10. Brachot és lakomanapok

Ha az esetleges engedményünket arra alapozzuk, hogy nincs új házassági öröm (ami elnyomná a félünnep örömét), akkor ezt az esküvői áldások és a 7 napos lakoma kérdésében is következetesen kell alkalmazni!
Nem lehet egyszerre azt állítani, hogy
1. a chol hámoéd szempontjából nincs új öröm, de
2. a sevá brachot és a hét lakomanap szempontjából viszont teljes és új öröm van.
Ez az ellentmondás a „heter” (engedmény) alapját gyengítené.
A chuppa alatt elhangzó brachot és a sevá brachot kérdésében ezért a kiddusint vezető rabbi dönt, a Shevet HaLevi IV:173 és a מחזיר גרושתו (újból elvett elvált nő) esetére vonatkozó Even HáEzer-i szabályok alapján.
Döntésének összhangban kell lennie a jelen állásfoglalás indoklásával.

11. Háláchikus döntés

Általános szabályként az együtt betérő házaspár chol hámoédkor nem tarthat chuppát és kiddusint, mert erre nincs explicit forrás. Ám ebben a pontosan körülhatárolt esetben azonban van alap az engedékeny döntésre („heter”-re).

A heter fő pillérei:

A Meiri tényszerű mércéje (לבו גס בה): az évtizedes közös élet miatt nincs új házassági öröm.
A korábbi, noahida jog szerint érvényes házasság, amely a גרושה מן הנשואין esetéhez közelít.
Smuel Wosner analógiája: בגר וגיורת לא עדיף ממחזיר גרושתו.
A tilalom mind a négy talmudi indokának gyengülése vagy hiánya.
A valódi szükséghelyzet: a gijur óta fennálló állapot, és különösen a jichud tilalmának megszüntetése.

Másodlagos érv (סניף): a chuppa Hósáná Rábbá legvégén van, így a házassági öröm chol hámoédra eső része elenyésző.
A havchaná (elválasztás) akadálya a „Dagul Mérevává” álláspontja alapján ebben az esetben nem áll fenn.

Feltételek

A nő állapota egyértelműen megállapítható: már nem képes gyermek fogamzására.
A szertartás szerény, kis létszámú, minimális előkészítéssel.
A kiddusin és a chuppa bőséges idővel napnyugta előtt befejeződik.
Az ünnepi lakoma már Semini Áceret és szombat keretében zajlik.
A brachot kérdésében a kiddusint vezető rabbi a 10. fejezet szerint dönt.

במקום צורך אמיתי, ובצירוף כל הצדדים הנ”ל, יש מקום להקל בנידון מיוחד זה, ובלבד שהחופה והקידושין יסתיימו מבעוד יום ובזמן מרווח קודם שקיעת החמה.

„Valódi szükség esetén, a fenti szempontok együttes figyelembevételével, ebben a különleges esetben van alap az engedékeny döntésre, feltéve, hogy a chuppa és a kiddusin bőséges idővel napnyugta előtt befejeződik.”

Ez nem általános engedély chol hámoéd-i esküvőkre, és nem vonatkozik automatikusan minden együtt betérő házaspárra.
והנלע”ד כתבתי