Valószínűleg nem árulunk el nagy titkot azzal, ha leírjuk, hogy közel sem biztos, hogy az egész világ most ünnepli az új évet.
Pláne nem 2017-et.
Hát akkor mikor is van az év első napja?
És milyen évet is írunk?
Úgy tűnik, hogy a számok világa bár reálisnak tűnik, az ember mégis hihetetlenül relatívvá képes tenni azokat.
Minden esetre BÚÉK mindenkinek!
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Az ön vallásában milyen évet írunk jelenleg, mikor kezdődik az új év és mihez kötődik, illetve mi alapján számolódik ki az új év kezdete?
Válaszom itt olvasható:
A zsidó vallás az 5777. esztendőt ünnepli idén, ami a világ megteremtésének, illetve azon belül is, az ember megformálásának napja. A zsidó újév (ros hásáná) jellemzője: a majd’ egész napos ima, aminek elsődleges célja, hogy a nekünk adományozott élet minél teljesebb és minél elhivatottabb legyen, és ehhez adjon számunkra az Örökkévaló életet és egészséget.
A Talmud szerint újévkor az Örökkévaló, mint egy bíró jelenik meg a világban, aki ítéletet hoz a sorsunkról, ám meggyőzhető. Három könyv van előtte nyitva: azoké, akiknek annyi érdemük van, hogy a „Bíró” rögtön élet-re ítéli őket. A másik könyvbe azokat írja, akik tetteik miatt abban az esztendőben indulnak el minden élők útján. És a harmadik könyvbe azok kerülnek, akiknek a Fennvaló ad még 10 napot, az engesztelés napjáig (jom kipur), hogy tetteiket kijavítsák ezért és „élet”-re tudja ítélni őket.
Láthatjuk, hogy a zsidó újév nem csak fél nap trombitálás, hanem valójában egy 40 napos ünnepkör, ami az ember életéről és sorsáról szól, illetve arra emlékeztet bennünket, hogy amikor Mózes másodszor volt Örökkévalóval kettesben a Szináj hegyen, hogy ismét átvehesse a Kőtáblákat az első eltört helyett, akkor jom kipur napján jött le onnan. Ezen a napon szerzett engesztelést és életet az egész zsidó népnek. Így lett ez a nap a legnagyobb zsidó ünnep.
A zsidó újévnek hármas fő üzenete van: a megtérés fontossága, ez szembenézés önmagunkkal. Ima, ez szembenézés Istennel, és adomány, ez szembenézés embertársainkkal, hogy felismerjük az értékeket.
Az újévi ünnepkörhöz szimbolikus szertartások is kapcsolódnak. Az egyik legfontosabb liturgiai rész: a kos-szarv (sófár) megfújása, ezzel emlékezve az igazhitű Ábrahámra, aki még a fiát is odaadta volna Istenért, ám a Fennvaló végül egy kost kért áldozatul, mutatva, hogy bárminemű emberáldozat kedve ellen való.
Az újévi étkek is hagyományosak: mézet eszünk, hogy édes évünk legyen. Gránátalma magjait, hogy sok érdemünk legyen. Zsíros ételeket, hogy bőséges legyen az évünk, és olyan húsokat, amelyek fejből vannak, hogy mi irányítsunk, és ne minket irányítsanak. És még sorolhatnám az ezernyi – kicsit babonás, ám nagyon ősi – szokást.
Jom Kipur böjtnapjának leglátványosabb része pont a hiátus, miszerint egész nap (25 óra) nem eszünk, nem iszunk, és megvonunk magunktól minden más érzéki élményt is.
Az ünnepi köszöntés: „lesáná tová tikátév vetéhátém” jó évre legyél beírva és bepecsételve.
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.
Néhány jiddis nyelvű üdvözlőlap a 19-20. század fordulójáról, amelyek sokat elmesélnek a korszak asszimilációs hullámáról.
