Először is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki bármilyen fórumon is együttérzésüket fejezték ki e kínos üggyel kapcsolatban, jól esett.
Miről is van szó?
Röviden annyi történt, hogy 2013. október 23-án délután saját biciklimmel zebránál álltam a hetedik kerületben zöld lámpára várva, mire oldalról egy szintén zebrán álló járókelő (aki nem mellesleg megítélésem szerint a Jobbik gyűlésről jött elfele) zsidózni kezdett, s mivel olyan két másodpercen belül nem reagáltam (nem is állt szándékomban), arcon köpött úgy, hogy a szemüvegemről is csak nehezen tudtam letörölni nyálát.
Megdöbbenve tekertem tovább pár métert, majd megálltam, fejjel visszafordultam felé és jó széles mosollyal megtapsoltam. Tán az ő arcán még nagyobb döbbenetet véltem felfedezni, mint a sajátomon. Hisz én számíthattam reakciójára, míg ő nem az enyémre. Ennyi történt.
Szeretnék megosztani az üggyel kapcsolatban pár gondolatot. Nem a jelenség társadalmi és szociális vetületét elemzem ki, hanem magának az esetnek a személyes feldolgozásáról írnék, hátha segíthet másokon is hasonló helyzetekben.
Mások vagyunk, így akár hasonló szituációra is eltérően reagálhatunk. A velem történt esetre is – az arconköpésre – számtalan válasz született ismerőseimtől. Van, aki visszaszólt volna, van, aki visszaköpne és van, aki fizikailag visszatámadna. Van aki csendben maradna és van, aki elmenekülne. Akármelyik válaszreakciót is választjuk, bizonyosan nyomot hagy az eset az ember lelkén, és az okos ember ezt a sebet szeretné mihamarabb és minél jobban begyógyítani. Így olyan véleményhez gondoltam fordulok, ami a leghamarabb és a leggyorsabban képes a lelkemen esett hibát kijavítani. Számomra – és ehhez tudni kell, hogy hívő zsidónak tartom magam – ez a forrás nem más, mint a breszlovi Rabbi Náchmán és tanításai.
Rabbi Náchmán fő művében, a Likutey Moharanban (I/6) többek között azt tanítja, hogy az Örökkévaló Dicsőségét csakis a tsuván (visszatérésen) keresztül lehet elérni. Az igazi jele annak, hogy valaki visszatért az Örökkévalóhoz, hogy megvan benne a képesség arra, hogy mikor másoktól hallja saját magát szavakkal bántalmazni, megalázni és sértegetni, akkor csendben marad és nem szól vissza. Elviseli még a lehető legnagyobb gyalázkodást és mocskolódást is ellene türelemmel, s ezáltal csökkenti szívének bal oldalában lévő vér mennyiségét (ahol az állatias ösztön foglal helyet) és kiűzi a gonosz és rossz ösztönt magából. Az ilyen ember érdemes arra, hogy az Örökkévaló Dicsőségéből részt kapjon.
Rabbi Náchmán továbbá azt is tanítja (LM 10/1), hogy a tapsolással az ember képes az égi bíróságon a rá kiszabott ítéletet megédesíteni és így kegyelmes ítéletet kapni. Boldog az ember aki ezt megérti!
Úgy gondolom, hogy bár a helyzetet nem tudtam akkor tudatosan felmérni, inkább a leblokkolás, döbbenet, ellenszenv, félsz és további negatív érzések társultak az esethez, utólag reakciómat csakis számomra és lelkemre nézve a lehető legjobban tudom értékelni, és boldog vagyok, hogy egy cádik (igaz ember) útmutatását voltam képes követni, már-már reflexszerűen.
Mindenki úgy reagál ahogy tud és jónak látja bármilyen esetre, mégis azt tanácsolom mindenkinek kéretlenül is, hogy gondolja meg mi mit és mennyit ér. Egy utcán mászkáló náci biztosan nem ér annyit, hogy akár egy pillanatra is miatta az embernek a jókedve elszálljon, hiszen Rabbi Náchmán szintén tanítja: „Isteni parancsolat állandóan örömben lenni”(LM II/24)!
Lefkovics Kornél (magyar is és zsidó is)
2013-10-24
Kedves Kornél, a legfontosabbnak azt gondolom, hogy az esemény a lelkedben ne hagyja a megaláztatás keservének nyomát. Rabbi Nachman tanácsait általánosságban lehet mély és megvilágosító bölcsességnek tekinteni, ebben a konkrét esetben azonban nem adnak választ az esemény fontos társadalmi és emberi mozzanataira és ezért inkább afféle utólagos és részleges racionalizációnak érezhetők – erről a számomra maga a posztod is tanúskodik. Kéretlenül – részben a küzdősportok művelőinek felfogásában – az alábbi fogalmi keretet vázolom fel az esemény értelmezéséhez: akkor bocsátkozunk küzdelembe, ha vagy biztosak vagyunk a kívánt kimenetelben, vagy ha nincs más választásunk, sohasem azért, mert valaki provokál bennünket, hiszen a provokátor célja feltehetőleg éppen az, hogy vagy megaláztatásként viseljük magunkon az eseményt, vagy megfontolatlanul lépjünk ellenakcióba. Ő egészen biztosan mérlegelte a lehetséges kimeneteleket, ha három kigyúrt kísérővel vagy, nem teszi meg, amit megtett, tehát alappal vádolhatná magát megalkuvással és gyávasággal – amit nyilván nem fog megtenni. Te se tedd, semmi okod rá. Amit tettél, az nemcsak Rabbi Náchmán magasztos megfontolásai alapján helyes, hanem az „utca” hétköznapibb szempontjai szerint is: nem a provokátor szándékai szerint reagáltál, hanem a magad beavatkozási szintjére emelted az eseményt, és ezzel a tiéd a menet, nemcsak spirituálisan, hanem faktuálisan is. Nem keveredtél bizonytalan kimenetelű fizikai konfliktusba, nem kell esetleg utólag magyarázkodnod „garázdaság miatt” egy fizikai reakcióddal kapcsolatban és a közönség megítélése szerint is feltehetőleg te győztél, a te szempontjaid tűntek fel magasabbrendűként, a te reakciód volt a rokonszenvesebb. Elkerülhetetlen persze, hogy a fizikai reakció igénye benne ne szoruljon az emberben: nem születtünk a megaláztatás elviselésére. Ennek kezelésére a legjobb az, ha – amennyiben eddig nem tetted meg – megismerkedsz nemzeti küzdősportunkkal, a Krav magával, vagy bármely más küzdősporttal, ahol mentális és fizikai gyakorlatra tehetsz szert, és egyben felkészülhetsz olyan esetekre is, amikor a helyzet azt kívánja meg, hogy harcképtelenné tedd a támadódat és megvédd szeretteidet, közösségedet és magadat.
A történetnek egy baja van, mindenféle rabbik tanításán kívül. Ha nincs reakció, Isten bocsá. megtorlás, az a látsazt keletkezik, hogy velünk mindent lehet.
sajnâlatos hogy ilyen gyâvân és ostobân még megtapsolta ezt a gazembert
Nem akarnam megtudni,hogy elnem ezt meg
Miért, hogy meg sem lep? A fiamat rendszeresen dobálta mindenféle tárgyakkal a Széll-Moszkva téri mélymagyar könyvárus. Amikor megkéreztem a fiamat, hogy szerinte miért, hát azért, mert zsidónak néz. Két éve az okt. 23-i Millás tüntetésen a fiam szervező volt, fotóját feltette a Kurucinfo, a zsidó arcok sorozatába. Apámat mindenki zsidónak nézte (nem volt az), a férjemet is (nem az). Az én dédapám volt zsidó, nagyapám félzsidó… mártírhalált halt. Ennyit a zsidóságról és az emberi butaságról. Az apám, a férjem és a fiam is büszke a vélelemre.
més tanítás is azt mondja, ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Gyerekkoromban sok rettenetes történetet hallottam édesapámtól. Sosem hittem volna, hogy valami hasonló visszajöhet.. Nem tudom mit lehet ellene tenni. A csöndes belenyugvás-mint tudjuk sehova nem vezetett.
Miért nem nyomtál a kezébe egy 20 ezrest jutalmul? Ha engem megtámadnak és nem kívánom megvédeni magam,nem kezdek el bohóckodni,hanem rendőrt hívok.És utólag nem kívánom gyáva eljárásom vallási köntösbe bujtatni.Talán,ha elmész egyszer a Maszadára,meg fogod érteni.
És ezért történt az a sok borzalom a zsidósággal! Nem kell, és nem szabad elviselni semmilyen megaláztatást. Nem szabad csöndben maradni!
Engem is köpött már le náci fiatal, mert megvédtem valakit, akit hárman inzultátak. Nehezen viseltem, megmondom őszintén, de egy csöpp félelem nélkül elküldtem őket a jó életbe a szemét gondolataikkal , undorító viselkedésükkel és kinézetükkel együtt. Sajnos nincs ellenük módszer. A beszéd lepereg róluk, buták, mint egy fatuskó, 3 másodpercben nem lehet megvilágítani számukra az egész történelmet, fizikailag erősek, mindig többen vannak, vagy ha nem, mint a leírt esetben is, gyűlöletük elveszi azt a kis emberségüket is, ami talán kellene, hogy minden emberben legyen. És a törvény, a rendőr sem véd meg velük szemben ebben az országban. Egyet lehet tenni: nem félni tőlük. Megérzik az erőt, és nagy pofával bár, de elkotródnak.
egyszerűen csak gyáván viselkedtél. ne keress utólag erre igazolást a vallásban. az ilyen gondolkodás miatt tudott negyvennégyben négy fegyveres suhanc százakat kilómétereken keresztűl a halálba hajszolni,
Kornél – egyáltalán nem volt baj, hogy így reagáltad le a dolgot. Ö meg akart alázni azzal, hogy leköpött – Te pedig nem hagytad magad megalázni, hanem kitapsoltad öt … Ez nem ugyanaz volt, mint a tetszésnyilvánitó taps – habár ugyanaz a mozdulat – DE mégis más volt a hatása…Az hogy ezen meglepödött a náci jobbikos , éppen azt mutatja, hogy a tapsoddal Te szégyenítetted öt meg …. Erkölcsileg és emberileg mindenképpen Te voltál fényévnyi távolságra magasabban …. Az agresszió agressziót szül …. Számodra, – nagyon helyesen – sokkal fontosabb volt az, hogy az Örökkévaló mit gondol a Te reakciódról – minthogy mindenképpen revansot vettél volna a Téged ért durva sérelmen …. Meg van írva : „enyém a bosszúállás, én megfizetek” …. Majd Ö gondoskodik arról, hogy mindenki elnyerje cselekedete jutalmát – vagy büntetését …
Mert az Örökkévaló – a tisztához tiszta – a visszáshoz visszás …. Hidd el – sokkal jobban jártál – hogy ezt a dolgot is Istenre bíztad…. Ebben bizhatsz továbbra is… Az Úr örizzen meg Téged továbbra is – minden attrocitástól, ellenséges indulattól az Ö kegyelmével….. Üdv: E.K.
Szerintem nagyszerűen viselkedett. EZ NEM GYÁVASÁG!
Ez irrónia és a buta/tuskó, jobboldali ember nem fél az agressziótól, de fél az észtől. Éppen ezért is utálják a zsidókat. A gúnnyal nem tud mit kezdeni.
Gyakorlatilag visszaköpte, amit kapott!
„Ki az erős? Aki az ösztönein uralkodik.” (Ávot 4:1)
Ez mind sajnálatos, de mi van akkor, amikor egy zsidó ember köp egyet az utcán, amikor meghallja Jézus Krisztus nevét? Neki (k) szabad? És még egy kérdés: Ha a zsidóság nem ismeri el Jézust a Krisztust Isten Egyszülöttjének, akkor hogyan tudja Istent szolgálni? Ha mondjuk egy zsidó apa fiát nem ismerik el, hogy az ő egy/első szülöttje, a zsidó apa kedvelni fogja azokat az embereket, akik megtagadják a fiát? Az az ember meg lehet, hogy azt gondolta: te is felelős vagy azért, hogy az én Istenem Egyszülöttje meghalt. Nem jogos, nem helyes, de az ő szemszögéből érthető. Sok ember számára a zsidók ölték meg Isten Egyszülöttjét. Ez az ő véleményük. Az, meg, hogy a zsidók nem ismerik el ezt a tényt, az meg az övéké. Egyébként én is zsidónak születtem, de már nem akarok zsidó lenni a zsidóságnál szerzett tapasztalataim alapján.
a MINDENHATÓ ISTEN áldjon meg Téged és egész Izraelt
A létező legokosabb volt a reflexiód….Én nem hinném, h. ennyi önuralommal rendelkezem:(
Vélhetően zsidó gyökerekkel is rendelkező kresztényként, negyedíziglen cigány, negyedíziglen lengyel, negyedíziglen magyar vérrel, lengyel vezetéknévvel és magyar anyanyelvvel, Magyarországon születve, tizensok év külföldi tapasztalattal azt tudom mondani, hogy ha engem valaki leköpne, akármi miatt tegye, azt én úgy vágom képen, hogy még a vezetéknevét is el fogja felejteni a döbbenettől, és egyébként engem a Parlament kettes kapujától nem mesze egy tüntetésen egy jobbikos nő kapott el a kabátomnál fogva és az arcomba fröcsögő nyállal üvöltötte, hogy „te rohadt bödös zsidó k***, takarodjál vissza Izraelbe”, mire először elég határozottan mondtam neki, hogy a bundámat lesz szíves a mocskos kezével elereszteni, mert belelépett az intim szférámba (kicsit megzavarta a nénikét a hasonló hangerő és a határozottság, meg szerintem az intim szférával se tudott mit kezdeni), majd megkérdeztem tőle, hogy „és tessék mondani, én most akkor Indiába, Izraelbe vagy Varsóba vegyek repülőjegyet? És tessék mondani, ettől magának több lesz a nyugdíja? Mert annyi adóból, amit én ebben az országban befizettem, lehetne a magáé is több.” A reakció leírhatatlan volt. A nénike némán elsomfordált, kezében egy árpádsávos zászlóval. Az arcán tükröződő gyűlölet ma is az emlékeimben él és azt mondtam a gyerekeimnek, hogy ha ebben az országban valaha jobbikos lesz a kormány, az anyátokat az első vagonba fogják belerakni, mert félig zsidó, félig cigány és marha nagy pofája van. Ti pedig azonnal csomagoljatok össze és még azt is tagdjátok le, hogy belőlem jöttetek ki erre a viláűgra és meneküljetek innen. Hosszú évekkel ezelőtt egyszer rászántam egy egész napot arra, hogy elmnejek a Dohány utcai zsinagógába, múzeumba, hogy megérezzek valamit abból, amihez nekem is közöm van. És soha nem bántanék senkit azért, ami: nagyon sokszor elmondtam, nagyon mocskos de igaz: senki nem válaszott magának egy ***t, amiből a világra szüólessen, szóval ha valaki CSAK AZÉRT bánt valakit, mert zsidó/cigány/idegen, azzal szemben nagyon határozottan fel kell lépni. Mindettől függetlenül tiszteletteljes üdvözletem a rabbi úrnak, és tiszta szívből kívánom, hogy ilyesfajta atrocitásban soha többé ne legyen része. De még ha a lehető legkulturáltabban és a lehető legcsendesebben is állt ellent, az álláspontom az, hogy igenis fel kell lépni ellene, mert ezek az emberek ettől csak vérszemet fognak kapni.
ra volt irva a biciklire hogy zsido vagy ? honnan tudta?
valamelyik adminisztrátornál rossz fát tehettem a tűzre, mert eltünt a beirásom. Meg szeretném érteni ,miért?
vajon ki az a zempleny zsuzsanna?
Nem tudom mit tettem volna ezt őszintén mondom, de egyszer egy kritikus vélemény után egy némber utánam kiáltott, hogy vén zsidó kurva. Hirtelen nem is tudnám megmondani mit találtam nagyobb sértésnek, de visszaléptem és azzal a csokor rózsával amivel a barátnőmhöz igyekeztem szétvertem a fején! Egy szó nélkül. A csokorból nem maradt sajna semmi, de mint egy szégyennel keveredett kis büszkeséggel a fejek nélküli széttört rózsacsokrot elvittem a barátnőmnek. Amikor elmondtam mi történt annyira elkezdett nevetni a jól öltözött fukszos „úrinői mivoltom és a megtépázott virágcsokrot nézve ,hogy a végén majd nem bepisiltünk a nevetéstől. Meggyőződésem hogy többet ez a némber nem fog ilyeneket kiabálni az utcán! Még csak annyit a néném és apám nem voltak hajlandók feltenni a sárga csillagot, Feltűnő szőkére festett hajjal és hamis papírokkal nem csak ők de barátaik közül is sikerült jó pár embert megmenteni. Ők nem álltak be egy sorba sem, és azt mondták ha meg kell halni akkor úgy akar, hogy viszi magával a gyilkosát is! Isten nyugosztalja a néném is 84 évet élt és az apukám is! Nagypapa nem hitte hogy elviszik , mert ő mindig jó magyar embernek tartotta magát és hasznosnak a társadalom számára, gyógyszerész volt a drága. A saját sírját megásatták vele és aztán belelőtték az árokba Bécs mellett.
ezt csak az tudja megérteni akit már leköptek…engem is szembeköptek úgy hogy a nyál az arcomon csurgott le,és boldog voltam mert tudtam hogy a prófétákat is leköpték….
A leköpés nem a leköpöttet aljasítja le hanem a köpködőt, azt az emberszabású nácit minősíti. Nem tudom hasonló helyzetben mit tettem volna.