Már egy korábbi cikkemben foglalkoztam az önkéntesség és az önkéntes segítség hagyományos parancsolatának fontosságával.
Ám most ismét elő kell vennem a témát, mert ismét lezajlott Magyarország legnagyobb zsidó civil adománygyűjtő rendezvénye, a FUN RUN futás.
Bár ez a „nagyság” eléggé ingatag lábakon áll, hiszen idén mindösszesen 410 ember állt rajthoz a tavalyi 477-hez képest…
Ez 67 fő, azaz 15%-os csökkenés.
A FUN RUN történelmében idestova eltelt 3 esztendő.
Az első évben 10 induló volt, tavaly 14, míg idén 12…
Valóban ennyi lenne az igény az önkéntességre, a közösségek támogatására?
Pedig kampány volt bőven, mind a honlapon, mind a Facebookon.
Elemezzük egy picit a számokat!
Mindenekelőtt nézzük az adatokat!
(Ebben az esztendőben minden szervezet 10%-al támogatta a Makabbi játékokat, amit a felajánlásokból automatikusan levontak.)
FUN RUN 2013 résztvevői és a támogatói:
Szervezet ——————- Futók száma —– Felajánlás (Ft)
Lauder Javne iskola 75 111 200
Maccabi VAC 65 102 600
Bét Sálom zsinagóga 55 81 600
Bálint Ház 45 79 000
Az Élet Menete Alapítvány 42 76 500
Izraeli Kulturális Intézet 41 63 600
Amerikai Alapítványi Iskola 25 43 800
Gábor Zita Alapítvány 20 32 600
Benjámin óvoda 20 23 600
Scheiber gimnázium 15 22 800
MAZSIKE 7 11 800
MAZSIHISZ ifjúsági csoportja 0 (nem hirdette önmagát)
Total 410 649 100
FUN RUN 2012 résztvevői és a támogatói:
Szervezet ——————- Futók száma —– Felajánlás (Ft)
Lauder Javne iskola 88 131 595
Bét Sálom zsinagóga 71 112 386
Az Élet Menete Alapítvány 64 122 554
Bálint Ház 60 89 679
Benjámin óvoda 47 76 429
Izraeli Kulturális Intézet 30 55 054
Frankel zsinagóga 24 40 054
Amerikai Alapítványi Iskola 24 36 554
Maccabi VAC 21 35 679
Hasomer Hacair 9 16 554
MAZSIHISZ ifjúsági csoportja 7 15 304
Narancsliget Adományközpont 5 12 054
Scheiber gimnázium 4 10 554
Gandhi Emberi Jogi Egyesület 3 9 054
Total 477 763 500
A FUN RUN 2011 résztvevői és a támogatói:
Alapítvány futók száma Felajánlás (Ft)
Bét Sálom zsinagóga 65 112 000
Misko alapítvány 39 63 000
Maccabi VAC 28 39 500
Izraeli Kulturális Intézet 26 38 625
Jaffe 24 50 500
Bálint ház 22 36 000
Jewish Meeting Point 16 19 875
EMIH 8 12 000
Menora 3 4 500
MAZSIHISZ 0 0
megjelölés nélkül 8 10 500
Total: 239 386 500
Engedtessék meg – a számok és a nevek végignézése után – pár szubjektív gondolatot megosszak Önökkel:
1)
Láthatjuk, hogy a Lauder iskola, amióta elindult a versenyben, mindig a legtöbb indulót tudhatja önmagának, ám ha megnézzük, hogy a 12 osztályba és az óvodába hány gyermek jár (adatot nem találtam, de kb. 450-500 gyerekről lehet szó) és az ő szüleikről, testvéreikről, nagyszüleikről (1000-1500 fő) , akkor ez a 88 ill 75 nem is olyan nagy szám…
Bár ők elég készpénzt fizetnek az Alapítványnak tandíj címén, azaz nem biztos, hogy olyan motiváltak lennének, hanem inkább csak a buli hangulat viszi őket le.
2)
Érdekesség, hogy a MAZSIHISZ alá tartozó – szintén 12 osztályos – Scheiber a tavalyi 4 (sic!) támogató után idén is csupán 15 főt tudott megszólítani.
Az alig néhány diákkal vegetáló Amerikai Alapítványi iskola viszont mindkét évben 24-25 főt.
A szintén MAZSIHISZ-hez tartozó, csekély létszámú Benjámin óvoda tavaly 47, ám idén csak 20 támogatót tudott szerezni.
Azaz az óvónénik tízszer jobb agitátorok, mint a tanítónénik, hiszen jóval kevesebb gyerekből tudtak töb támogatást kihozni… 🙂 🙂
3)
Akik mindhárom évben elindultak: (2011-2012-2013)
Bét Sálom: 65-77-55
Macabbi: 28-21-65
Bálint ház: 22-60-45
IKI: 26-30-41
Gratulálunk nekik, és annak, hogy ezzel (és a nevezési díjjal is) minden évben támogatják a FUN RUN mozgalmat.
4)
Érdekes, hogy a nem is zsidó egyesületek közül a MISKO Alapítvány az első évben relatíve sikeres volt (2. legtöbb, 39 induló), mégsem indult el többször, ezzel szemben tavaly a Gandhi Emberi Jogi Egyesület támogatottsága szinte 0 volt.
5)
Egyházak/körzetek közül az EMIH első éves kudarca után valószínű nem mert bevállalni még egy ilyen arculatvesztést.
A Frankel a tavalyi 24 indulóval elég jól szerepelt, ám éppen hogy visszahozta a nevezési díjat, pedig jól kampányoltak…
A Bét Sálomról inkább nem írok, mert elfogultsággal vádolnának.
(Ezúton is köszönöm minden Bét Sálomot támogatónak a támogatást!)
A MAZSIHISZ még mindig keresi az arculatát…
De majd talán Heisler András új elnök vezetésével elindul a maraton… 🙂
6)
Az Élet Menete (64-42) független alapítvány a stabil középmezőnyben foglal helyet.
7)
És igazándiból ennyi is az egész támogatói kör… Alig egy picit több, mint a NULLA….
8)
Ami a lényeg, hogy Magyarországon még akkor sem jött divatba az adományozás, és akkor sem lehet rávenni az embereket, hogyha akár az ajándékba kapott egyedi póló több kerül, mint maga a nevezési díj.
9)
És végezetül nagyon nagy köszönet jár a MACABBI VAC önkénteseinek és a szervezőknek, hogy évről évre „tető alá hozzák” ezt a futóversenyt, példát mutatva és dolgozva azért, hogy az adományozás „divat” legyen.
Ahogyan az egyik szervező Borcsa írta: „engem sose az érdekelt a futást szervezve, hogy mennyi pénzt gyűjtünk, hanem hogy azt látom, hogy van egy platform, ahol harmadik éve a mikro közösségek tagjai találkoz(hat)nak és együtt jól érzik magukat olyan emberek, akik egyébként nem feltétlenül találkoznának, mert mindenkinek megvan a kis bevált helye, ahová jár. Egy alulról jövő kezdeményezés, aminek az alapját a közösség, az adományozás és az önkéntesség teremti meg.”
A közösségeknek van még hová fejlődni!
Sok sikert önmagunknak!
Ha csak a pénzügyi részét nézed, lehet, hogy összességében kudarc. Ha azt is figyelembe veszed, hogy van egy szervezet (a Maccabi VAC), aki nem csak magának, hanem másoknak is próbál segíteni, példát mutat és dolgozik azért, hogy az adományozás „divat” legyen, akkor csak dicséret illeti őket. Ha pedig hozzáteszed, hogy több száz ember elment futni, kocogni részt venni egy jó cél érdekében, akkor van ennek a pénzen kívül is előnye.
Szerintem így tovább, ne adják fel és legyen minél több követőjük.
Szerintem a Funrun nem önkéntesség. Ez egy jótékonysági futás, és lehet, hogy nem jól lett belőve a célcsoport, ezeket az embereket nem lehet megmozgatni (:P) egy futós vagy akár más sport eseménnyel. Én pl saját érzésem szerint elég sok önkéntes munkát vállalok főleg a nagy átlaogt nézve. Ennek ellenére a Funrunra még soha nem jutott eszembe elmenni. Egyrészt mert nem látom a közösség építő erejét, másrészt meg azért nem, mert utálok futni. Lehet érdemes lenne végiggondolni, hogy hogyan lehet vonzóbbá tenni a dolgot. Egyébként Jocónak igaza van abban, hogy a kis lépés is lépés. És sok kis lépés egyszer csak összeáll és utat nyit valami nagyobb dolog felé.
És mi van azokkal akik 1. Nem szeretnek futkosni 2. Célzott tàmogatàst szeretnek adni nem pedig a nagy gyűjtő tégelybe dobalni a penzt. Ugye tudjuk hogy altalaban az ilyen penzeknek az utja erdekes. Szerintem igen is van sok ember aki igy vagy ugy tamogat de nem biztos hogy a fun run a legjobb merce ennek eldontesere a cikk jo de ezt abszolut kihagyta a szamitasbol a rabbi ur!
Nem lehet mindent pénzben mérni…. Az önkéntes az fontos egy közösség életében. Én így gondolam….
Anci Z. Gündert igaz,… De ez egy fundraising azaz pénz szerző projekt… Es en így tekintette rá…
Egy objektív elemzés – lehet levonni belőle a tanulságokat
Hát van min dolgozni!
Szerintem a Funrun nem önkéntesség. Ez egy jótékonysági futás, és lehet, hogy nem jól lett belőve a célcsoport, ezeket az embereket nem lehet megmozgatni (:P) egy futós vagy akár más sport eseménnyel. Én pl saját érzésem szerint elég sok önkéntes munkát vállalok főleg a nagy átlaogt nézve. Ennek ellenére a Funrunra még soha nem jutott eszembe elmenni. Egyrészt mert nem látom a közösség építő erejét, másrészt meg azért nem, mert utálok futni. Lehet érdemes lenne végiggondolni, hogy hogyan lehet vonzóbbá tenni a dolgot. Egyébként Jocónak igaza van abban, hogy a kis lépés is lépés. És sok kis lépés egyszer csak összeáll és utat nyit valami nagyobb dolog felé.
És mi van azokkal akik 1. Nem szeretnek futkosni 2. Célzott tàmogatàst szeretnek adni nem pedig a nagy gyűjtő tégelybe dobalni a penzt. Ugye tudjuk hogy altalaban az ilyen penzeknek az utja erdekes. Szerintem igen is van sok ember aki igy vagy ugy tamogat de nem biztos hogy a fun run a legjobb merce ennek eldontesere a cikk jo de ezt abszolut kihagyta a szamitasbol a rabbi ur!
Hát, amennyiben „pénzgyűjtési akció” – írhattam volna erősebbet is a cikk elolvasása után – akkor akár kudarcnak is tekinthető. Nem akartam indulni a versenyen, mert ízlésemnek nem nagyon megfelelő snóder felhívásnak értelmeztem, legalább is azt az ismeretet, ami eljutott hozzám. Snóderolni pedig a zsiniben szoktam, ráadásul ÖNKÉNTESEN, szabad akaratból. Aztán a rendezvény előtti péntek délután kaptam a hírt, hogy részvételemmel az egyik szervezet által támogathatom a beregszászi zsinagóga felújítását, ott voltam bár micvá sok évvel ezelőtt. Azonnal tudtam, hogy ott a helyem.
Ezt írtam a verseny után a Fun Run oldalon:
„Talán nagyképűség nélkül állíthatom, hogy ott voltam a hazai futó tömegversenyek bölcsőjénél: a Magyar Rádió első futó-kocogó versenyén a Normafánál (70-es évek vége vagy ’80-as évek eleje, most nincs kedvem utána nézni), a táv kb. 800 m volt, egy szűk erdei ösvényen vezetett, előzésre nem nagyon volt lehetőség, így a startnál elfoglalt pozíció nagyjából befolyásolta a végeredményt. Aztán jött a Futapest és társai, a csúcs a ’86-os Budapest Maraton volt. Utána családi okokból ’98-ban indultam ismét hasonló versenyen, a mostani előtt legutóbb 2002-ben. A kezdetekhez képesti különbség mellbevágó volt, igazából nem éreztem jól magam azokon (a mait megelőzőekről írom ezt!). Olyan franchise-szerű volt az egész (az X-Factor mindenhol nagyjából egyforma, ha jól tudom). A mai verseny „amatőrségével” visszahozta a „régi idők focija” feeling -jét, és ez jó volt! Bátorítom a szervezőket, hogy ne sokat változtassanak a jövőben! Jól éreztem magam, köszönöm!!!”
Nagyon szépen írtad le.
Csak nekem tűnik úgy hogy itt ott egy nullával több van? Nekem milliós nagyságrendek jelennek meg….elnézést értelmezési hibába estem!
Az adatok elemzésénél figyelembe kell venni, hogy a FUNRUN-nal egyidőben rendezték meg az egyik legnagyobb budapesti futórendezvényt, az olimpiai maraton váltót. Ez biztosan csökkentette a FUNRUN-on indulók számát.
Jaj már, Zoli, egy normál családnál huszadika körül elfogy a pénz. Magyarországon pedig a gazdagok soha nem adakoznak. Kész csoda, hogy ennyi lóvé összejött.