„Tovább él a nap, amikor megláttam,
Tovább él a perc, amit úgy kívántam.
Tovább élek én, tovább él ő bennem,
Mit tehetnék mást, ha egyszer őt szerettem?”
Amikor pontosan 118 esztendeje, 1894. október 18-án megszületett a jómódú Deutsch (később Déry) Károly ügyvéd és Rosenberg Ernesztin gyermeke, Tibor, akkoriban még csak a legelszántabb munkásmozgalmi aktivisták hallottak azokról az eszméről, amiknek ez a fiatalember 24 éves korától egészen 83 évesen bekövetkezett haláláig szerelmese lett.
A gyermek beteg volt, csonttuberkulózisban szenvedett.
Bár az újszülöttet bejegyezték zsidó hitközség anyakönyvébe, ám odaírták, hogy körül sem lehetett metélni, annak ellenére, hogy ez egyike a legfontosabb zsidó vallási törvényeknek .
Még csak 23 esztendős, amikor a „Nyugat” című újságban megjelent erotikus novellája miatt perbe fogják szeméremsértés vádjával.
Ekkor már a magyarosított nevét, Déry Tibort használja, és mind magánéletében mind pedig irodalmi stílusában már rég elszakadt a zsidó gyökereitől.
1918-ban sztrájkot szervez és lázadást szít a saját nagybátyja gyárában, ahol dolgozott. El is bocsájtják.
1919-ben végre eljött az általa annyira vágyott kommunizmus.
Államosítják édesapja házát is. Ennek hallatán Deutsch ügyvéd öngyilkos lett.
A Tanácsköztársaság bukása után Déryt letartóztatják. Szabadulása után feleségül veszi Pfeifer Salamon és Schwarcz Mária lányát, Olgát.
Az ifjú pár úgy dönt, hogy nem akar a fehérterror országában élni, ezért először Bécsben, majd Párizsban, végül Perugiában élnek. Amikor a politikai helyzet normalizálódik, 1926-ban visszatérnek Budapestre, és a kor két legnagyobb irodalmárával Kassák Lajossal és Illyés Gyulával folyóiratot alapítanak. Ekkor válik el első feleségétől.
Ám az állandó szerelemtől nem tud elszakadni.
Utazik és rajong…
Prága, Ausztria, Németország, Skandinávia, majd ismét Berlin. Ír és fényképez.
Majd Dubrovnik és utána ismét Bécs.
Amikor 1933-ban betiltják az Osztrák Szociáldemokrata Párt „munkásőrségét” (Republikanischer Schutzbund), és ennek következtében februárban kitör az 5 napos Osztrák Polgárháború, Déry Tibor tollal a kézben védte a szociáldemokrata eszmét.
A törvényszerű vereség után Dérynek menekülnie kellett. Először Spanyolországba, majd utána vissza Budapestre.
Csöbörből vödörbe.
Ő is, mint Pesti Barnabás, vagy Radó György részt vesz az ellenállási mozgalomban. Déry munkája a hamis iratok és igazolványok beszerzése volt. Egy igazoltatás során lebukik, ám sikerült megmenekülnie.
Személyes sorsa és mai szemmel vizsgált „politikai változásai” a Rákosi és Kádár rendszerben szinte „tipikusnak” mondható.
1945-ben belép a Kommunista Pártba, és a Magyar Írószövetség vezetésének tagja. 1953-ban már Nagy Imre lelkes híve.
Nagy Imre leváltása után a maga eszközeivel harcol a kommunista művelődéspolitika megújításán. „Jutalma”: pártfegyelmi büntetés.
1956-ban részt vett az ellenzéki írók Petőfi körös mozgalmában, ami egyértelműen bírálta a kommunista rendszert.
„Azt hiszem, bajaink kútforrása a szabadság hiánya… amíg ezeket a hibákat szóban és főképp gyakorlatban megtestesítő személyek a helyükön maradnak, addig a politikai bírálatnak az a dolga, hogy a lehető leggyorsabban távozásra bírja.”
„Jutalma”: kizárták a pártból.
Az 1956-os forradalom idején az átalakult Magyar Írószövetség forradalmi bizottságának tagja.
1957-ben letartóztatták, kilencévi börtönre ítélték. A budapesti gyűjtőfogházban, Vácott és Márianosztrán raboskodott, ahol külön dolgozószobát kapott. Ott írta meg G. A. úr X-ben című regényét és Bécs, 1934 című drámáját.
1960-ban amnesztiával szabadult, ám ekkor ismét nagyot fordult a világ a 67 éves íróval.
Déry fiatal és aggódó harmadik felesége, Kunsági (Hullman) Erzsébet óvta őt minden ellenzéki fellépéstől és szép lassan a langyos kádári hatalom felé irányította a szerelmes férjet.
Barátságba kerül Aczél Györggyel. Lakást kap és nyugati autót. Ezek után – a legendák szerint – maga Aczél kért tőle egy drámát, amiben az amerikai kapitalizmust és a hippimozgalmat járatja le.
Déry ekkor, 77 esztendősen írja meg a legnépszerűbb művét, a „Képzelt riport-ot”, amiben sok elemző szerint részben visszatér zsidó gyökereihez.
A disszidens magyar József és a stoppos zsidó Eszter sorsában és vágyódásában megírja az üldözöttséget és a menekülést.
A tragédia, bizalom és sorstalanság jellemzi azt az utat, amit az a két fiatal bejár.
„Arra születtem, hogy megszeressenek,
S megszeressem én is azt, akit lehet.
Arra születtem, hogy boldog is legyek,
S tovább adjam egyszer az életemet.
S végül arra jöttem én a világra,
Ó hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban.”
A „Képzelt riport” Adamis Anna féle átírása korunk egyik himnuszává vált.
Déry életét átfonja a folytonos utazás, a mindig újabb ás újabb célok keresése. Ám mindezek vezérlő elve az emberi méltósághoz való jogért való küzdelem, ami a 20. század első 70 évében általában a baloldali mozgalmakkal járt kéz-a-kézben.
Hiába futott be nagyívű életet, de az igazi helyét soha nem találta meg.
Útközben volt otthon. Mind fizikailag, mind lelkileg.

Megosztás