Ennek a tisa beáv utáni szombatnak különleges neve volt: „Sábát Náhámu„, a „vigasztalás szombat”-ja.
A névadás oka, az erre a hétre rendelt háftárá (prófétai rész) kezdőszavai: „Náhámú, náhámú ámi” – azaz „vigasztaljátok, vigasztaljátok a népemet!” (Jesája 40.)
Ez a hét mindig a „Váethánán” hetiszakasz hete is egyben.
A váethánán szó jelentése: „És könyörögtem”.
Tórai történetünkben Mózes azért könyörög Istennek, hogy – az isteni büntetés ellenére – hadd mehessen be a Szentföldre. Akár csak szolgaként, vagy akár csak egy madár formájában, hogy láthassa az Ígéret Földjét, amiért annyit küzdött, amelyről annyit álmodott.
Nem mehetett be…
Itt állunk mi is újév előtt… Ez a két csodás szó kísér bennünket: Vigasztalás és könyörgés…
A szavak ereje, az ima ereje, és a szavakból az emberbe átsugárzó erő.
A világ legfontosabb kincsét kapta meg az ember.
A világ legfontosabb kincsét kapta meg az ember.
Legyen ez a ránk köszöntő hetek a varázsigéje!
Ezzel a héttel kezdődött el a 7 hetes felkészülés ros hásánára, a zsidó újévre. (2012 szeptember 16. estére.)
Nehéz az út…
Minden nap új kérdés és sok sok válasz….
Sok sikert számunkra!
Minden nap új kérdés és sok sok válasz….
Sok sikert számunkra!
Hallgassuk szeretettel reb Slomo Carlebech erre a hétre komponált dallamát és gondolatait, mind ő, mind a lánya előadásában.
Megosztás
