Ha szeretnék valamilyen alcímet adni, akkor ezt mondanám:
„A Rumbach újra él – és most már közösségként is!”

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga csodálatos épület, amely hosszú éveken át a pesti zsidó történelem néma tanúja volt.
Ma azonban újra hallatszik benne minden, ami az élő zsidóság lényege: zsoltár, Smá Jiszráél, gyerekzsivaj, tanulás, baráti beszélgetés.
Nem döntések, nem kinevezések hozták vissza az életet a falak közé — hanem emberek.
Ez a közösség nem felülről indult el.
Hanem egyszerűen megszületett.

Az első lépés: vasárnap reggel

„Kehilá mitpálelet” — imádkozó közösség

Minden azzal kezdődött, hogy Deutsch Péter kollégámmal és barátommal úgy döntöttünk, hogy vasárnap reggel – a barátainkkal – a Rumbachban imádkozunk.
Eleinte nem mindig volt meg a minjen — néha csak a lelkesedés volt jelen.
De minden alkalom után visszatértünk. És minden alkalommal egy kicsit többen.
Mert jó volt itt lenni.
A vasárnapi imát Tóratanulás követte: aki korán kel, ne csak a napot, hanem a lelkét is indítsa jól.

A tanulás közössége

„Kehilá lomedet” — tanuló közösség

A fejlődés természetes módon folytatódott:
elindult a felnőtteknek szóló „zsidóság alapjai” tanfolyam.
Újak jöttek — kérdésekkel, nyitottsággal, lelkesedéssel.
Aztán megérkeztek a gyerekek is — és megszületett a Rumbi Tanház.
A Rumbach így lett családos zsinagóga, ahol több generáció együtt tanul, imádkozik és él.

És ami talán a legfontosabb: valódi barátságok születnek itt.
Fiúk és lányok együtt nőnek bele a zsidó életbe — természetesen, örömmel.
Nemcsak imádkozunk — együtt vagyunk, egymásért.

Péntek este: két közösség – egy otthon

Deutsch Peti kezdeményezésére ifjúsági péntek esti istentisztelet indult,
amelyet Dickmann Dávid vezet: könnyedebb, fiatalosabb, befogadóbb hangon.
Majd 2025 őszén egy modern ortodox minjen is életre kelt,
Szántó-Várnagy Binjámin rabbival:
hagyományosabb, mélyebb, de ugyanolyan élő.

Aki péntek este betér a Rumbachba, választhat.
És ez nem megoszt —
hanem gazdagít.

Budapesten új modell született:
több stílus — egy szív.

A mindennapi zsidóság visszatér a Rumbachba:

A Bethlen téri közösség hathatós támogatásával először hétfőn és csütörtökön indult el a reggeli ima.
Amikor látható lett az igény — bővítettünk.
Ma már minden nap van reggeli minjen.
A Rumbach újra része lett a mindennapi vallási körforgásnak.

Bár micvák, bát micvák és esküvők követik egymást —
a zsinagóga visszanyerte eredeti funkcióját:
a zsidó élet ünneplését.

És aki idejön, sosem marad egyedül:
legalább három rabbi és számos tanító kész segíteni,
hogy megtanulja az imarendet, a dalokat, a micvákat —
vagy azt, amit a lelke éppen keres.

Hivatalosan is körzet lettünk!

A BZSH közgyűlése szinte egyhangúlag megszavazta, hogy a Rumbach Körzet legyen a hitközség tizenötödik templomkörzete.

Károlyi K. László elnök szavaival:

„A felvételünk bizonyítja, hogy egy alulról szerveződő kezdeményezés milyen sikert tud elérni. Ez a forma most már támogatja az ünnepek, a kiddusok, a mindennapi ima stabil fenntartását.
Ez a budapesti zsidó jövő egyik kulcsa.”

A tágabb közösség közel 80 fő,
a szűkebb, állandó minjen körülbelül 30 ember —
vagyis három minjennyi szív, amelyre mindig számítani lehet.

Miért különleges ez a modell?

Mert itt nem a formalitás a lényeg.
Nem az adminisztratív rend.
Nem a „mindig így volt”.

Hanem az élő zsidó energia:
– a vágy, hogy imádkozzunk
– a kíváncsiság, hogy tanuljunk
– az öröm, hogy együtt legyünk
– és az, hogy mindenki fontos

És van még egy fontos üzenet:

Aki ezt a kezdeményezést támadja,
az a budapesti zsidó jövőt támadja.

Mert a jövőt nem épületek őrzik meg.
Nem papírok.
Nem viták.

Hanem az a lelkesedés, amivel minden hajnalban valaki bejön,
és azt mondja:
„Rajtam ne múljon a minjen.”

A Rumbach tehát:
a budapesti zsidóság jövőjének inkubátora.
Ahol most formálódik a holnap mintája.

Ha támogatjuk – erősödünk.
Ha gáncsoljuk – magunkat gyengítjük.

Zárszó:

A Rumbach ma:
– nem csupán múlt, hanem jövő
– nem csupán falak, hanem emberek
– nem csupán körzet, hanem élő közösség

És ha valaki azt mondja:
„Budapesten nincs remény”…

csak annyit felelünk:
Gyere be a Rumbachba egy reggel.
A többit majd meglátod.

(fotók: Radnóti Zoltán, Szentgyörgyi Ákos, Nagy Ákos)