Mit mondanak a különböző vallások a tetoválásokról?
Tilos, vagy van olyan formája, ami megengedett?
Milyen gondolatok mentén alkottak szabályokat a tetoválásokra vonatkozólag?
Esetleg nincs is semmiféle szabály a testfestésre vonatkozólag?
A tetoválás története még a régi, animista vallások emberéig nyúlik vissza – vagy még régebbre –, és napjainkban is igen nagy népszerűségnek örvend. Természetesen óriási különbség van az akkori és a mai tetoválások, és azok megszületésének okai között. Nemrégiben megjelent egy hír, miszerint egy lányt a tetoválásai miatt nem vettek fel egy munkahelyre.
Utánajártunk hát a kérdésnek, vajon a különböző vallások tilalmasnak tartják a tetoválásokat?
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Miként viszonyul az ön vallása a különböző tetoválásokhoz?
Tiltja, elfogadja, alkalmazza?
Létezik bármilyen előírás a tetoválásokra vonatkozólag?
Válaszom itt olvasható:
Első pillantásra nincs nehéz dolgunk a kérdés megválaszolásában, hiszen a tetoválást a Tóra – mind a férfiaknak, mind a nőknek – egyértelműen tiltja (Mózes III. 19:28). Ettől a pillanattól nem lehet a tiltást felfüggeszteni, ám értelmezni lehet ezt a tilalmat, hiszen a tórai tilalom alapja, hogy a tetoválás egy bálványimádó gyász-szokás volt.
Azaz felmerül az első kérdés: mi van a kozmetikai vagy orvosi tetoválásokkal, a hennával, az arcfestéssel, vagy egyszerűen lehet-e tollal a testre rajzolni?
A második kérdés, ha a Tóra a gyász miatti bevágás-tilalmát vesszük elő, akkor ott egyértelműen a nonfiguratív ábrákról kell beszélni. Mi van akkor, ha valaki a szerelmese nevét tudatosan beleírja a testébe.
Sőt, a Héber Biblia többször is említ zsidó Isten-név tetoválásra is érthető mondatokat. (pl: Jesája 44:5, 49:16, Jób 37:7), ám ebből nem szabad túlzott következtetéseket levonni.
Az általános válasz, hogy a klasszikus – értsd el nem távolítható tetoválás – a tilalmas, azaz amikor tűvel festéket juttattunk be a bőr alá és az ott marad életünk végéig. Szinte minden rabbi engedékeny a kozmetikai, vagy orvosi tetoválások tekintetében.
Példaként említhető, hogy egy szemöldökét vesztett embernek az ortodox rabbinátus engedélyezte a tetoválást, azzal indokolva, hogy szemöldökének hiányában az emberek esetlegesen furcsán néznének rá, és ez fájó lenne neki.
Napjainkban, amikor a tetoválások már se nem gyászt, se nem bálványimádást nem szimbolizálnak, a bölcseink azzal értelmezik a tilalom fenntartását, hogy ez egy nem zsidó szokás majmolása, illetve az emberi test Isten tökéletes teremtése, éppen ezért mi nem változtathatjuk meg.
* A fentebbi tetováláson a felirat: „Az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló az Egyetlenegy”
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.
néhány érdekes tetoválás:
Szináj hely, 2 hanukai trenderlivel, és a „cháj” szóval, ami az élő Istenre utal:
Auschwitz tetoválás: alul héberül: „ne felejts!”
Jeruzsálem szó elrejtve a Dávid csillagban:
Az első zsoltár:
Victoria Backham híres tetoválása az Énekek Éneke egyik sorával:
„soha tobbé”:
