A gyilkosság, az ölés bűnnek számít. Létezik azonban olyan eset, amikor megengedett az emberölés?
Egy nemrégiben megjelent hír szerint egy dédnagymama megölte a házukban garázdálkodó,a hölgy férjét súlyosan megsebesítő betörőt.
Arról nem szólt a fáma, hogy az idős asszony ezért a tettéért számíthat-e bármilyen büntetésre, felelősségre vonják-e, mi azonban kíváncsiak voltunk, hogy vajon mit mondanak egy ilyen helyzetre a különböző vallások tanítói.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Létezik bármilyen szabály az ön vallásában, amely megengedné az emberölést?
Válaszom itt olvasható:
Amikor gyilkosságról vagy önvédelemről beszélünk, mindenképpen tisztázni kell a zsidó hagyomány alapelveit. Az emberi testben isteni lélek (éltető erő) van, illetve az életet Isten adta nekünk és csak ő veheti el. (Lásd: eutanázia). Ám létezik egy kivétel: a jogos védelem. Nézzük meg, mit jelent a jogos védelem elve a zsidóság vallásjogi szempontjából! A legfontosabb forrás a Tórában található: „Ha a betörésen rajta érik a tolvajt és úgy megverik, hogy meghal, nincs miatta vérbűn” (MII 22:1-2).
Ez fekete-fehér. Ha betörnek egy házba, ahol tetten érik a tolvajt, és a tulajdonos megöli, akkor ő nem vétkes a gyilkosságban. (Kivétel, ha a tulajdonos biztosan tudja, hogy a betörő nem akarna/tudna neki ártani.) Jogos védelemnek tekinthető, ha megtámadnak egy embert, és ő úgy érzi, életveszélyben van, ez esetben jogosult megvédeni a saját életét. Ha nincs más módja, akkor a támadót akár meg is ölheti.
Ez esetben komoly etikai kérdés merül fel, miszerint, utólag ki döntheti el, hogy esetlegesen létezhetett volna bármilyen más védekezési lehetőség, vagy csak a fatális végkimenetelű? Ez esetben a válasz: ilyenkor a megtámadott ember dönt – az adott (pszichés) helyzetében – és nem laboratóriumi körülmények között kell mérlegelni. (Természetesen mindig mérlegelni kell, hogy a támadó valóban veszélyes-e a megtámadottra.)
Sőt a vallásjog még tovább megy: kiterjeszti a jogos védelem fogalmát egy harmadik személyre. Ha egy harmadik személy is tanúja a támadásnak, akkor neki is joga (és kötelessége), hogy megvédje megtámadott embert, akár úgy, hogy a támadót ő öli meg. (Ugyanezt a „preventív gyilkosság” fogalmát terjeszti ki a vallásjog a háborúkra jellemző „megelőző csapás” elvére. Ám ez már a kollektív önvédelem fogalma.)
Még egy etikai kérdést meg kell vizsgálnunk: amikor valakit jogos védelemből megölünk, miért gondolhatjuk, hogy fontosabb és értékesebb a saját életünk, annál a másik ember életénél? Esetleg a világnak jobb lenne, ha ő élne és nem én? A zsidó filozófia válasza erre egyszerű, a jogos védelem nem mérlegelés kérdése! Minden élet egyforma érték. Mivel mindkettőnk lelke Isten tulajdona ezért nem engedem, hogy az én életemet bárki is elvegye.
Adja az Örökkévaló, hogy sohase kerüljünk ilyen helyzetbe!
