Ma van 2015. április 16-a.
A holokauszt emléknapja.
Néhány napja országgyűlési választást nyert a jobbik.
Nyugat Magyarországon.
A párt történelmének első egyéni mandátuma…
A jelenkori magyar szélsőjobboldal első egyéni mandátuma…
71 esztendő után.
Ismét.
Éppen ezért most érzékeny témához nyúlok hozzá, ám erről is beszélni kell…
– és nem csak történészeknek, hanem az utcán járó egyszerű embernek is…
Az elmúlt évszázad pontosan azt mutatta meg, hogy képtelenek vagyunk olyan héroszokat találni, akik netán érdemesek is arra, hogy mindenki számára példaképnek emeljük őket.
És jöttek, láttak, győztek a percemberek…
És a kérdés velünk él – melyek azok az ideológiák és gondolatok,
Amik táptalajai lehetnek egy ilyen győzelemnek?
Amik megadják a szélsőjobboldalba vetett hit történelmi kontinuitásának élményét mindazoknak, aki hisznek benne?
Amik miatt egy olyan embert jutott be a parlamentbe, aki nyíltan rasszista?
Természetesen erre a kérdésre nincs egyszerű válasz, ám sok apró szegmensből összetevődhet egy nagy egész, ami segíthet akár nekünk is… ám legfőképp a gyermekeinknek.
Az okok – a teljesség igénye nélkül – a következőek lehetnek:
– Kiválasztott és reklámozott példaképek és a hívónevek.
– Propagált követendő ideológiák.
– Ezerszer elismételt mondatok, mondatszerkezetek, demagóg és populista szólamok.
– Az emlékezetpolitikai gyakorlatok elferdítése.
Igen, és nem oly rég az Akadémia hivatalosan is kimondta:
„Neve nem hozható kapcsolatba XX. századi önkényuralmi rendszerek működtetésével, ezért nevének használata közterület elnevezésében nem igényel akadémiai állásfoglalást.”
Erről szeretnék most írni…
Prohászka Ottokár megúszta…
Mert „csak” 68 évet élt és 1927-ben meghalt.
Bár püspökként pártvezető és két éven keresztül (1920-22) kormánypárti parlamenti képviselő is volt, ám ez a két esztendő pont elégséges volt neki arra, hogy megszavazza a hírhedt 1920. évi XXV. törvénycikket, a „modern” Európa első fajvédő törvényét, a „numerus clausus„-t: „a tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiára való beiratkozás szabályáról.”
Igen, nem feledjük…
Prohászka az Akadémia szerint „Neve nem hozható kapcsolatba XX. századi önkényuralmi rendszerek működtetésével”
Persze tudjuk, az Akadémia sem szállhat szembe országvezető alapelvekkel és politikai (vagy milyen?) okokból felemelt nemzeti hősökkel.
Horthy Miklós, Wass Albert, Tormay Cecile, és a jelenkor

Most jön a létező legtörténelmietlenebb kérdés:
És mi lett volna, ha Prohászka még élt volna 10 évet és olvassa a híreket?
Pl. az 1938-as osztrák Anschluss-ról, vagy a 21 zsidótörvényről.
És mi lett volna, ha megéli a 85. életévét?
1944-ben pünkösdvasárnapján odaállt volna „Világ Igaza” díjas, majd mártírhalált halt boldog Apor Vilmos püspök mellé, hogy a világgá kiáltsa:
„És aki megtagadja a kereszténység alaptörvényét a szeretetről és azt állítja, hogy vannak emberek és csoportok és fajták, melyeket gyűlölni szabad, és azt hirdeti, hogy az embereket kínozni szabad, legyenek azok akár négerek, akár zsidók, az bármennyire kérkednék is azzal, hogy keresztény, olyan, mint a pogány és nyilvános bűnös.”
Kétlem…
Ahogy olvasom Prohászka kiragadott idézeteit, azon gondolkodom, hogy hány olyan szereplője van a 20. századi európai történelemnek, aki az ösztönös antiszemitizmus eme fokáról vissza tudott térni, és végül a fajgyűlölet ellen küzdött.
Nem sok…
Prohászka hívószava nem csak a 30-as 40-es évek politikájára volt nagy hatással, hanem a 90-es évek és az ezredforduló közbeszédére is.
Tudjuk, mást jelentett antiszemitának lenni 1920-ban és mást 1944-ben, még akkor is, ha ez esetben a német anyanyelvű Prohászka nehézkes szóhasználata nem egyértelműen a zsidógyűlölőt jelentette, hanem inkább az idegenfóbiát.
Több elemzője szerint – Prohászka 20-as évekbeli cikkei, levelei aggódó hangneműek és nem valaki ellen, hanem a magyarság mellett szólnak, mondván, hogy a magyar nép gazdasági és, kulturális védelme szorul.
Erre az ideológiára alkotta meg a hírhedt „hungarizmus” kifejezést.
(Természetesen nem állítom, hogy a prohászkai hungarizmusnak köze volna az eme nevet „felhasználó” Szálasi képviselte hungarizmushoz.)
És azt is tudjuk, a holokauszt borzalmai – utólag is és gyakorlatilag – minden zsidósággal kapcsolatos kifejezést teljes mértékben átértékeltek.
Tudjuk, hogy Prohászka nevéhez a politikus mellé oda kell csatolni, hogy: teológus, filozófus, író, újságíró, szociális munkás és még sorolhatnánk.
Ady Endre már 1903-ben ezt írta:
„Az emberiségnek s az életnek munkás és lángoló szerelme; a tökéletesedésnek hite olyan fölséges magasság, melynek lábánál árván, szánandóan terül el Prohászka és vidéke lapálya.”
Ez a cikk azért született, mert a Prohászka idézetek – közhelyekké és általánosan elfogadott mércévé válva – keresztül kasul bejárják az internetet.
Ám amit leírt, azt leírta – és sohase vonta vissza.
Sohasem szabad elfeledni, hogy ezek az emberek alakították a történelmet és felelősségük van azért, ami ebből lett, még akkor is, ha ők azt már nem élték meg.
Nem parancsra tették, amit tettek, hanem lelkesen és aktívan mérgezték meg az országot és terelték a katasztrófa felé.
Szeretnék összegyűjteni egy pár olyan gondolatot, amit picit átformálva sokszor hallunk mai politikusok szájából is:
1)
Egy magánlevélben (Schwarzbach Flórához), – 1909. január 23-án így fogalmaz:
„oly nagy a keresztények közt a halandóság; tehát segítsük a gyöngéket. Ez az én antiszemitizmusom. Csak zsidó miliő lehet az; ahol ilyesmit antiszemitizmusnak hívnak.”
2)
„Mármost mi az én antiszemitizmusom? – Nem az, hogy üsd a zsidót, hanem az, hogy ébreszd fel, s ha kell, korbácsold fel a magyar tunyaságot a statisztika számsoraiból font ostorral … Az én antiszemitizmusom nem gyűlölködés, hanem a nemzet emelése, szellemének ébresztése.”
3)
„Nem abban van a hiba, hogy a zsidóság a gettóból kiszabadult, hiszen a humanizmus ideája, a humánus eszmék hatalma mindnyájunk eszméje. … Abban van a hiba, hogy a zsidóság nemcsak integráló résszé lett, hanem túlsúlyba került, nemcsak egyik feltörő résszé lett, hanem minket leszorító résszé. A mi egész problémánk ebben áll; úgyhogy nem antiszemitizmusról van itt szó egyáltalában – ezt nagyon szeretném belekiáltani a magyar világba – hanem ez faji önvédelem.”
4)
Prohászka Ottokár: […] A másik, amire félreértések elkerülése végett szintén rá akarok mutatni, az, hogy nemzeti szempontból rendkívül veszedelmesnek tartom az északkeleti vármegyékbe beszüremlő galicziai elemnek választójoggal való felruházását. (Ugy van !) Azt fogják mondani, hiszen nem lesz választójoga. Miért ne lenne ? Lesz választójoga, mert szerez magának könnyen iparigazolványt.
Wekerle Sándor ministerelnök: Nem állampolgár!
Prohászka Ottokár: Sajnos, ezt nagyon könynyen szem elől lehet téveszteni, ha akarjuk. Ha ezt nem firtatjuk, nem bizonyítjuk, ha ezt nem teszszük szóvá, akkor ott nagyon könnyen állampolgároknak vétetnek.
Én nem vagyok antiszemita. Egy-két czikk miatt rámfogták, — bocsánatot kérek, hogy erre is reflektálok, — hogy antiszemita vagyok. Nem vagyok antiszemita, amint nem vagyok antigermán, nem vagyok antigall, nem vagyok antiangol, De én nem akarom az én magyar népemet feláldozni más hatalmas fajtának és annak erőszakban, vagy pedig intelligencziában túltengő erejének.
(Elénk helyeslés és taps.)
Elmondhatom, hogy jó barátaim között sok zsidó van. Fehérvárott zsidó doktorokat tisztelek. Egyike legjobb lelki fiaimnak és barátaimnak egy kikeresztelkedett zsidó.
Minden derék zsidót szivből tisztelek és szeretek. De vigyáznunk kell nekünk, nehogy az antiszemitizmus vádjától félve behunyjuk szemünket nemzeti veszedelmek elől.
(Igaz ! Úgy van!)
Akkor igazán struczczpolitikát űzünk, amelynek azután megadjuk, — mi, azaz hogy mások, — az árát.
(Ugy van !)
A FŐRENDIHÁZ CXIV. ÜLÉSE 1918. július 31-én, szerdán, az országgyűlési képviselők választásáról szóló, törvényjavaslat általános tárgyalása
5)
„Menjünk végig a frontok gyűrődésein s tapasztaljuk meg, hogy minél közelebb jutunk a tűzhöz, annál több ott a keresztény nép, s minél hátrább kerülünk, annál több ott a zsidó. Az pusztul, ez óvja irháját – a jövendő magyar kultúra javára!
A honvédelem nagy, nehéz munkáját végzik egyetemi ifjaink is s nem érnek rá tanulni; addig az egyetem s műegyetem padjain tért foglalnak mások, kikből itthon bőven van, s kik – nem gondolhatok mást, azért mondom ki – csak azért maradhattak itthon, mert degeneráltak.” (Pro juventute catholica. Alkotmány, 1918. május 26.)
6)
„Hogy a zsidóság micsoda, az t a szociális téren, az erkölcs terén látjuk s utáljuk. […] a zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet s a nemzetnek nagyrészét a koldusbotra juttatta . A zsidóság mindenütt fekély, mely megmérgezi a morálist, kiváltképen az üzleti világban.
Lealacsonyítja az erkölcsi színvonalat s a korrupciót általános divattá emeli. Meghamisítja az erkölcsi fogalmakat, tagad minden törvényt és eszményt, s lelkiismerete nem lévén, megfojtja szívtelenül áldozatait, melyeket behálóznia sikerült.
E sötét, állatias csapáson jár, ha nem is az egész zsidóság – mert hiszen köztük is vannak jószívű emberek, valamint a keresztények közt vannak szemita, vérszopó lelkek, –  de ezen a sötét úton jár a karakterisztikus zsidó-szellem, s egy nagy vészthozó csapássá növi ki magát nemcsak egyes nemzetekre, hanem az egész keresztény műveltségre nézve. […]
E bajok közt toronymagasságba emelkedik a zsidóság,még pedig a zsidóság erkölcstana, a zsidó üzleti szellem.
Értsük meg jól egymást! mi az antiszemitizmust nem faji, nem vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk föl.
Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen a legjogosultabb mozgalom, minek bizonyítására vállalkozunk!
A zsidó üzleti szellem az erkölcsiség gyilkosa. E belátásnak meg kell érlelődnie köztünk. Aki e belátás érvényesülését késlelteti, az nagyon rossz szolgálatot tesz a keresztény műveltségnek. […]
A zsidóság azért fekély a keresztény nyugat testén, mert nem ismer erkölcsi korlátot a vagyonszerzésben. […]
Kérdem ezek után : mit csináljon a keresztény társadalom a zsidó morálissal, melynek főelve, tárgya, szankciója valóságos tabula rasa? mit csináljon e morális híveivel, kik az egyenlőtlen küzdelemben, – mert hiszen a lelkiismeret a lelkiismeretlenséggel üzleti sikerek tekintetében mindig egyenlőtlen harcban áll, – kik az egyenlőtlen küzdelemben,
mondom, okvetlenül nyakára hágnak a becsületnek s az erkölcsnek, s velük együtt a keresztény műveltségnek?
Recipiálja e őket? De sőt tovább megyek; emancipálja-e őket? Nem felelek e kérdésre ; akit nem a frázisok varázsa, hanem az elvek összehasonlítása képesít a helyes ítéletre :
az nem szorul az én feleletemre.  /1893/
———-
És még lehetne sorolni a forrásokat, ám talán ez a néhány mondat is elég, hogy lássuk mi is élt Prohászka fejében.
Mivel is kezdtük a cikket?
Hogy mik is lehetnek az okok, amelyek elvezettek oda, hogy egy szélsőjobboldali párt jelöltje egyéni mandátumot tudott nyerni Magyarországon 2015-ben.
A fajvédő ideológia felülírta a gondolkozó elmét.
Annál inkább, hogy Prohászka és a magyar parlament több tagja – biztos – pontosan tudta, hogy hogyan gyilkolták le a zsidókat néhány esztendeje Oroszországban, majd Szovjetunióban.
Ennyi… és nem több…
Emlékeztető:
2011. évi CLXXXIX. törvény 13. § (1) bekezdés 3. pontjában meghatározott közterület, illetve közintézmény nem viselheti
a) olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy
b) olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal.

Megosztás