A zsidó hagyomány – hasonlóan az ünnepekhez – pontosan definiálja a gyásztörvényeket is.
A temetés előtti időszakot (aninut), a hétnapos gyászt (sivá), a harmincnaposat (slosim) és az egyéveset.
Általános elv, hogy egy tórai ünnep (szombat, ros hásáná, jom kipur, pészáh, sávuot, szukot) felfüggeszti a gyászt arra a napra, ám mi a teendő a posztbiblikus ünnepeken, azaz purimkor és hanukakor?
Purimot egy „kis-ünnepnek” tekintjük, ellentétben bármelyik fentebb felsorolt tórai „nagy-ünnep”-pel, ezért a hétnapos gyászt (siva) a Purim nem függeszti fel, csupán módosítja „sive” törvényeit. Erről részletesebben a „Sulhán Áruh” törvénykönyv, „Oreh hájim” kötetének 696. fejezete beszél.
Szeretném néhány pontban összefoglalni a vallásjogi törvényt:
Akik magukra vették a hétnapos gyászt, Purimkor nyilvánosan, azaz a külvilág felé nem (kell), hogy a gyászszokásokat megtartsák. Éppen ezért a gyászoló
– nem üljön alacsony széken,
– felvehet hétköznapi cipőt és
– felvehet ünnepi ruhát.
Ám mindezek mellett, aki hétnapos gyászban van,figyeljen arra, hogy ne csatlakozzon semmilyen örömteli és vidám eseményhez.
A vallásjog előírja, hogy az ünnepek parancsolatai mindenkire kötelezőek, így a purimi micvákat is teljesíteni kell – még annak is, aki sivét ül. Azaz:
– Este és reggel meg kell hallgatni (el kell olvasni) a Megilát, Eszter könyvét.
– Ha a gyászoló nem talál olyan személyt, aki felolvasná neki otthon, akkor részt vehet a zsinagóga eseményein.
– Ha valaki a sive alatt előimádkozik, akkor Purimkor ne tegye ezt..
– Az ajándékok küldése (sláhmónesz) számára is kötelező, azaz ajándékozzon kétfajta ételt legalább egy embernek, ám egy gyászoló nem adhat olyan ételeket, amelyek nagy örömet okoznak valakinek, (pl: drága alkoholos ital, minőségi csokoládé, stb.)
– Pénzadományt (mátáná) is kell adnia legalább két szegény embernek.
– A nappali purimi lakomának (szeudá) tartalmaznia kell húst és a gyászolónak – ez esetben – innia kell bort is.A gyászház látogatása és vigasztalás micvekötelesség minden ember számára, még purim ünnepén is. Azaz, ha lehet, látogassunk el egy gyászolóhoz purimkor is, vihetünk ételt is a gyászoló családnak, hiszen ez hagyomány a zsidó közösségekben, ám lehetőleg ne adjunk neki purimi étel ajándékokat (sláhmónesz).

A gyászházból kijőve – köznapi köszönés helyett mindig így „búcsúzunk” el:
המקום ינחם אתכם בתוך שאר אבלי ציון וירושלים
ולא תוסיפו לדאבה עוד
Hámákom jenáhém ethem betoh seár áválé Cion virusálájim!
Velo toszifu ledáává od!
Az Örökkévaló vigasztaljon titeket Cion és Jeruzsálem gyászolói között!
És soha ne érjen fájdalom benneteket!

Megosztás