Egy hír margójára…
Amikor bármely aktuálpolitikus felkerül a potenciális tömeggyilkosok listájára, az számomra azt jelenti, hogy baj és zavar van a fejekben…
Több médium is elemezte a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) legújabb felmérését, ami arra volt kíváncsi, hogy:
„hogyan viszonyul a magyarországi fiatal felnőtt lakosság a történelemhez, milyen képet alkot róla, mit tart fontosnak a történelemoktatásban, mit gondol a nemzeti, kulturális örökség ápolásáról.”
1204 embert kérdeztek meg…
Hát megkapták a választ, ám abban nem volt sok köszönet…
Több érdekes kérdés volt, de egy mindenek fölé emelkedett:
„A MAGYAR TÖRTÉNELEM LEGFONTOSABB NEGATÍV SZEREPLŐJE?”
A kérdésre nagyon érdekes eredmény jött ki:
Rákosi Mátyás „végzett az élen”.
Őt 212-en tartják az egyik „legkárosabb”-nak,
2. Kádár Jánost 140-en,
3. Gyurcsány Ferencet 134-en,
4. Szálasi Ferencet 116-an,
5. Horthy Miklóst 98-an,
6. Orbán Viktort 75-en
7. Koppányt 48-an
8. Bajnai Gordon 22-en
Na igen…
Most egy szigorúan szubjektív vélemény jön… – Szubjektív vélemény egy „aggódó ember”-től, aki szerint az „átlagember” nem látja meg az igazi veszélyt, ám helyette a plakátokkal és szpottokkal fejekbe sulykolt veszélytől kezd félni.
Az „aggódó ember” szerint a milliárdos kampánynak volt egy mellékhatása, miszerint az „átlagember” agyába beleégett a két kép és a két név… a politikai árok mélyül és mélyül…
És tudjuk…
az „átlagember” válaszol a kérdésekre,
az „átlagember” dönt a választáson.
az „átlagember” emel fel és ő vet alá…
És a médiaszakemberek ezt hajszálpontosan kiszámolták.
„Hála” nekik, az „átlagember”-nek már határozott elképzelése is van az ország ellenségről. Kihasználták, hogy az „átlagembert” a jelen érdekli, a közelmúlt is már csak legenda és monda… – A fentebbi tanulmány erről szól!
És ekkor a gondolkodó ember felkiált, „te jó ég!”…
A Szovjetuniónak, Angliának és az Egyesül Államoknak hadat üzenő Horthy, az utolsó csatlósként még százezreket halálba küldő, városokat lerombolni hagyó Szálasi „pozitívabb” szereplője a 20. századnak, mint Gyurcsány???
Az aktuálpolitika – pénzt nem kímélő – agymosása feláldozta a pillanatnyi érdekéért (és pénztárcájáért?) Magyarország történelmét és fájdalmát, illetve egy rövidtávú cél érdekében feláldozza az esetleges együttműködés lehetőségét…
(A fentebbi kép az 1944-es délvidéki mészárlás alkalmával készült, és szándékosan nem akartam Auschwitz-ot idehozni…)
Ide jutott az országom. Amikor bármely aktuálpolitikus felkerül a potenciális tömeggyilkosok listájára, az azt jelenti, hogy valami baj és zavar van a fejekben…
És valóban innen már tényleg csak egy lépés a „szabadság téri emlékmű”, és az ártatlan és angyal arcú 1944-es Magyarország.Véleményemet hangosabban mondom, mint ezeddig bármikor…
Akik bárhogyan is hozzájárulnak, ahhoz, hogy az ország történelmét hamisan lássuk, azoknak nincs helyük egy demokráciában.
Nem ülök velük egy asztalhoz, nem tekintem őket partnernek – semmiben sem…
Mert aki a saját gyermekének hazudik, az bizony sok más borzalomra is képes!
Szia Zoli!
Engedj meg kérlek nekem egy picit kifejtett okoskodást. Nem kételkedve abban, hogy Magyarországon van egy X%-os réteg, amely hajlamos a szélsőséges gondolkodásra, de a részleteket csak alig ismerve azt tudom mondani, hogy aki ezt a felmérést készítette, azt p***csán kellene rúgni.
Maradjunk csak ennél a „negatív szereplős” dolognál:
1. Alapból azt mutatja (értsd: hazudja) az ábra, hogy 50% nem tudott, vagy nem akart válaszolni. Egy jó statisztikus -feltéve, ha ez a helyzet- itt leteszi tollat, és beadja a felmondását. Ez ugyanis már akkora bődületes hibát generálhat a rendszerben, hogy a kérdés kóser módon kiértékelhetetlen.
[ha 1200 főt tekintünk reprezentatívnak -amiről tudjuk, hogy egy elvont fogalom és ilyen nem is létezik-, akkor mégis mit akarunk 600 válasszal?]
2. Kérdezéstechnika: Ez egy nyitott kérdés, ami szerintem már önmagában helytelen és szakmaiatlan ebben az esetben. Nyitott kérdés esetében a kérdőívben nincsenek előre megadott válaszok, hanem a kérdezettek szabadon, saját szavaikkal fogalmazzák meg válaszukat.
Tehát az ember benyög három nevet, és kész! Nem az történik, hogy fel van sorolva 10-20 név, és ki kell választani néhányat közülük, vagy értékelni kell őket valamilyen szempont szerint, hanem rád van bízva.
ÉS ez katasztrófa! Mert ha valaki Gyurcsány-Bajnai alatt vesztette el az állását, vagy a t*ke tele van már Orbánnal, akkor simán beírja. Pl. valószínű én is beletettem volna őt, pedig, ha jobban belegondolok, tudnék 3 rosszabbat felsorolni.
A nyitott kérdések a legnehezebben elemezhetőek és a legrizikósabbak, mert lehet, hogy a válaszadó nem arra asszociál, amire a kérdező gondol.
Már eleve ott látszik, hogy hibás ez az egész szakmaszégyenítő felmérés, hogy ezek az emberek jórészt, nem is történelmi személyek, hanem jelenkoriak…. teljes káosz! Ilyen esetben a kérdezőnek iránymutatást lehetne/kellene adnia.
3. Valószínűleg nem arról van szó, hogy 50% nem tudott felsorolni 3 nevet. Hanem mivel mindenki szabadon írhatott, amit akart, vélhetően sok-sok olyan név volt, amit 1-2 ember írt csak, ezért azokat nem lehet jól grafikonra vinni…. így azokat vették csak számításba, akiket legalább 20 ember megjelölt…. a többit szerintem törölték. Ne mondja nekem senki, hogy 1200 fiatal emberből 600 ne tudna három rossz nénit, vagy bácsit felsorolni… lárifári.
(De ha 50% tényleg nem tudott, vagy nem akart válaszolni, akkor az 1. pont lép életbe)
4. Ezt a kérdést úgy lehetett volna feltenni, hogy ha megadják előre a neveket, amiket mérni akarnak, és azokkal kellett volna kezdeni valamit…. mondjuk sorba rakni, pontozni, stb. Hogyan másképp lehetne Bajnai és Koppány megítélését együtt elemezni….?
5. Tudjuk jól, hogy a kérdés feltevésének módja nem csak hogy sokat számít, de egy nagyon nehéz szakma, amihez komoly ismeretek szükségesek: ismerni kell a kérdezés tárgyát, rendelkezni kell megfelelő pszichológiai ismeretekkel, stb. Én tanultam 2 szemeszteren át Piackutatást és Közvélemény-kutatást…. szerintem ezt a katyaszt még házinak sem adhattam volna be, nemhogy állami szervként kutatási eredményként.
6. Megpróbálom érzékeltetni a problémát:
„Sorold fel azt a 3 [történelmi] rabbit, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rád!”
Akkor kiket választanál? Akiktől személyesen tanultál OR-ZSE-n, vagy jesivában [és sajnos esetleg már nincsenek közöttünk], vagy esetleg beírnád Mojse rabénut, Rásit és mondjuk RAMBAM-ot?
Érzed a kérdés, illetve a kérdezés módjának abszurditását?
Könnyen lehet, hogy sokan beírták Gyurcsányt-Bajnait-Orbánt válasznak, hiszen ezek együtt, összevéve az „átlagember” fejében valószínűleg tényleg nem tettek jót az országnak, elcseszték az elmúlt 20 évet stb…. De akik őket jelölték meg, azoknak lehet, h nem is jutott eszükbe Szálasi, meg Horthy… Ez a baj a nyitott kérdésekkel.
Te így egyben látod a neveket, de a megkérdezettek csak egy üres papírt kaptak. Szerintem a legtöbben vagy aktuálpolitikusokat, vagy ténylegesen történelmi alakokat neveztek meg. Érdekes lenne látni egy elemzést, hogy pl. ténylegesen hány ember tette egy kupacba Gyurcsányt és Szálasit. Szerintem egy sem.
Örülnék, ha olvashatnám itt még más szakértőbb emberek véleményét erről a kutatásról szakmai értelemben. Szerintem förtelmes.
A bejegyzésben tett gondolataiddal 100%-ig egyetértek! csak ennek a felmérésnek a korrektségében vagyok szkeptikus…
Nagyon messzire kell a múltba nézni ahhoz, hogy kiderüljön – a hazugságok nem az utóbbi húsz-egynéhány év alatt keletkeztek. Mert abban a pillanatban, amikor 1945-ben újra béke lett, megkezdődtek a hazugságok. A „kisnyilasok” (azért voltak kicsik, mert nem lehetett rájuk bizonyítani, hogy öltek) azonnal beléphettek a Magyar Kommunista Pártba. Évtizedeken át sem iskolákban nem tanították, sem máshonnan nem derült ki, hogy ebben az országban állami segítséggel elhurcolták és legyilkolták a magyar zsidók százezreit. A mai fiataloknak ilyen kiváló előkészítés után mindent be lehet adni, és ellenségképet kreálni bárkiből, aki éppen kellemetlen a rendszernek. Az angyalarcú szobor ennek a hazugságnak a méltó szimbóluma.
Az átlagember a mai Magyarországon biológiai-ösztönlény lett újra: legyen tele a hasa, nemzzen (most már nyugdíjért), legyen tető a feje felett – s legyen engedelmes rabszolga. Nem beszélő szerszám, hanem néma munkaeszköz, akinek mossák az agyát – a náci halálgyárak csíkos rabruhája helyett sokak sárga rabmellényt viselve. S szavazzon az illiberális totalitárius orbániádára – ekkor esetleg néha még meccsre is mehet: ott is zsidózni, tombolni!
Az átlagembert arra nevelték már a nagyszülei is, hogy ne ugráljon, mert beverik a fejét, besúgják, megrágalmazzák, tönkreteszik. Bégessen a nyájjal, s akkor rendben lesz az élete – megtömheti a hasát, felépítheti a nagy házát, s közben már jó előre megveheti a sírhelyét is (bár már ez sem működik majd, mert jön a szociális temetés). Hogy közben eladta önmagát, sőt a gyermekeit s már az unokáit is? Észre sem veszi!
Az átlagember arra neveli a gyerekét, hogy tűrjön – hiszen erre nevelték őt is -, nem gondolkodásra; arra neveli, hogy beilleszkedjen, kollaboráljon a hatalommal. Az átlagember már nem tudja, mi a helyes, mi helytelen. Már az alapvető viselkedés-normákat sem tartja be, már köszönni sem tud, nemhogy gondolkodni. A politikát bűnös dologként akarják elhitetni vele – nem az ő életét is érintő közügyekkel való foglalkozásnak. (Nyugaton már az elemiben tanítják már mióta!)
Az átlagember gyerekét már csak egy könyvből tanítják, az iskola a lebutítás, a történelem-hamisítás egyik legfontosabb helye lett. Az átlagembernek – ha egyáltalán nem szegregálták az iskolából, s van annyi pénze, előre kell finanszíroznia gyereke tanszereit.
Így az átlagembernek (és sokszor védekezni sem tud ellene) beadnak bármilyen ostobaságot, demagógiát vagy ordas eszmét – főleg, ha nagyszülők, szülők is ordas eszmékben hittek, s főleg, ha csak magyar hírszolgáltatással etetik, mert idegen nyelveket nem is ismer – átlag magyar nemzeti gőgből miért is beszélne egyébként más nyelven? S főleg, hogy a világ is tele van dezinformációval.
A nem-átlag ember igyekszik gondolkodni, történelmi-társadalmi párhuzamokat fedez fel, ellenvéleményt formál, törekszik az orbániával szembeni tiltakozásának hangot adni, megírni; nehezen viseli az össznépi közönyt, cinizmust, agressziót, próbál tenni ellene – hát újra rendszer-ellenség lett, kirekesztik, munkát nem kap, bemószerolják, besúgják – éhen hal (s nemcsak fizikai ételre gondolok, bár időnként azért enni is kell).
A nem-átlag embert hülyének, különcnek, felforgatónak, a rendszer ellenségének (ismert történelmi kifejezések, nemde?) tekintik – hát elűzik, ellehetetlenítik, elnémítják, megfigyelik, majd ráfogják, hogy paranoiás, depressziós stb.
Így hát orbániáda virágzik, a képmutató áderek pedig álszent műbeszédekkel gyalázzák meg az elpusztított ártatlanoknak még az emlékét is.