Meddig érdemes élni?
Már a korábbiakban is érintettük ezt a nagyon érzékeny témát.
Most az életcélról szeretnék írni. Miért érdemes élni?
– hogy legyen utódunk?
– hogy legyőzzünk mindent?
Arról fogunk most olvasni, hogy elvileg létezik a Földön a külső hatások elleni tökéletes védelem, illetve egy élet, aminek minden pillanata értékekkel van kitöltve…
Ne feledjük el, hogy ez sorozat a minket körülvevő világról szól, aminek mi vagyunk a főszereplői…
Azaz Isten valamit üzent ezzel nekünk.
Ki-ki majd eldönti, hogy ez áldás vagy átok lenne a számára.
Én csak a tényeket írom le…

V.
Az alcím, akár lehetne az, hogy„Akinek nem lehet ártani…”
Ebből az állatból a legnagyobb is legfeljebb 1 milliméter. A „páncélját” hidrosztatikus váz feszíti ki.Amikor 1773-ban felfedezték, akkor medveállatkának nevezték el.
Ám az igazi karrierjét csak az elmúlt években érte el, amikor kiderítették, hogy
– Megél 6000 méter feletti hegyekben és 4000 méter alatti tengerekben
– A sarkkörön és az egyenlítőnél.
– Kedvezőtlen körülmények között anyagcseréjük leáll, életműködéseik felfüggesztődnek, és ebben az alakban akár 100 évig is életképesek maradnak.
– 151 °C-ra felhevítést percekig is elviselik, napokig túlélik a −200 °C-os fagyasztást
– Túlélték a világűrbe való kibocsátást,
– Az emberi szervezetre halálos sugárzás akár ezerszeresét is túlélik.
– Tíz napot töltöttek a Nap ultraibolya sugárzásának (a földi 1000x-e), és a kozmikus háttérsugárzásnak kitéve, oxigén nélkül. 68 százalékuk túlélte az űrutazást, sőt, szaporodásra is képesek maradtak.
Ez az utolsó azért nagyon érdekes tény, mert elvileg ez a sugárzás végletesen roncsolja a DNS-szerkezetet.
(Azt gyanítják, hogy az állatok valahogyan képesek voltak helyreállítani a DNS-üket ért károsodást.)
Az ember egyik nagy álma, hogy mindenhez tudjon alkalmazkodni. Hideg és meleg, mélység és magasság.
És egy videó.
Te cserélnél vele?
VI.
Tiszavirág életű, kérész életű…
Rövid életű, röpke, átmeneti
Emlékszünk még a Turritopsis nutriculára?
Az örökéletű átváltozó művészre?
A teremtett világ egyik tökéletes (???) lénye.
Ahogyan szerintem a kérészek rendjébe tartozó tiszavirág, az egyik legősibb szárnyas rovar is az.Pedig ő nemhogy nem örökéletű, de néhány óra, legfeljebb pár nap jut neki a földi létből.
Bár nagyon hosszan készül rá, egy év (némely kérészfajnál akár 3 év) is eltelik, míg a „pete-lárva-nimfa-szubimágó-imágó” metamorfózison végigmegy, végül mindössze egy „násztánc-párzás-peterakás” jut neki osztályrészül.
Magányosnak sem mondhatnánk őket, tíz-százezres egyedszámú telepek közt fejlődnek a meder alján.
Amikor elérkezik az ideje, a kültakaró alatt felhalmozódó gáz hajtja fel őket a vízfelszínre.
Először a hím „szubimágók” jelennek meg, majd a parton párzóképes „imágókká” válnak.
Itt várják a nőstényeket, amelyek a lárvabőrből kibújva azonnal párzóképesek. A víz feletti nász után a nőstény megkezdi a kompenzációs repülést.
Kivirágzik a Tisza…
A folyó felett néhány méterrel, folyásiránnyal szemben halad, majd lerakja a petéit, amelyek lesüllyednek a mederfenékre.
Az ivarérett állatok még csak nem is táplálkoznak, bélcsatornájukat – a repülést segítendő – levegővel pumpálják fel.
A párzás után elpusztult kérészek tömegesen hevernek a víz felszínén, így halálukkal is a természet végtelen körforgásához járulnak hozzá, hisz sok halfajnak jelentenek táplálékot.
Akár három év készülődés egyetlen nászért, amiért az életükkel fizetnek…
Még egy rendes étkezésre sem jut idő.
Mégis teljes élet a maga módján.
A természet tökéletes újratermelődése…
Áldás vagy átok?Az „áldás vagy átok” sorozat többi részét lásd itt…
 

Megosztás