Pontosan 141 esztendeje született meg az a férfi, aki – és itt hadd használjak nagy szavakat, de mégis ki kell mondani – megteremtette Hollywood-ot.
Mit is jelent ez?
A városrészt.
Az egész estés mozit.
A filmsztár-kultuszt.
Ő volt Zukor Adolf.
A ricsei szatócsmester fia.
Aki mindösszesen 4 polgári iskolát (8 általánost) végzett.
Aki már kisgyermekként inasként dolgozott Abaújszántón, és 15 esztendősen árvaságra jutott.
Aki 16 esztendősen – 25 ruhába varrt dollárral – elindult AMERIKÁBA – szerencsét próbálni.
Mi is történt ott, a századfordulón ezekkel a Magyarországról származó zsidó fiatalokkal?
Üzleti és tudományos karrier.
Hírnév és siker.
Pedig csak menekültek voltak.
Egy közszájon forgó anekdota szerint Norman Macrea, az Economist egyik főszerkesztője egyszer viccesen megjegyezte: – „Az angol „movie” szó valószínűleg a magyar „mozi” szóból ered”, – majd cinikusan hozzátette: –
„A magyarok Amerikában sokkal előbb megteremtették Hollywoodot, mielőtt az ennél ártalmatlanabb atombombát megcsinálták volna.”
Ez mondat talán mindent elmond arról a Magyarországról elszármazó néhány generációról, amelyik a 20. században nemcsak Amerika, hanem az egész világ történelmét megváltoztatta.
Íme egy érdekes „érettségi” tabló:
Míg Gábor Dénes, Kármán Tódor, Kemény János (BASIC és e-mail), Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő a tudományban, addig
Korda Sándor, Fox Vilmos, Zukor Adolf, Kertész Mihály, Vajna András (Andy), Lengyel Menyhért, Kovács László (operatőr: Easy Rider), Zsigmond Vilmos, Lugosi Béla, Gábor Zsazsa, Steiner László (Leslie Howard), Tony Curtis, Paul Newman, Cukor György, Rófusz Ferenc a filmgyártásban alkottak több, mint maradandót.
Ám térjünk vissza a születésnapos ünnepelthez, Zukor Adolfhoz!
Amerikában, viszonylag „későn”, 31 esztendősen kezdett a filmmel foglalkozni.
Nem a művészet érdekelte, hanem meglátta bennük a kereseti lehetőséget.
Eleinte kis szobácskákban (Nickel Odeon) vetített kisfilmeket.
Ám rámenősségének köszönhetően 8 esztendő alatt mozihálózatot hozott létre.
1912-ben megalapította a „Famous Players” filmgyárat, a Paramount Pictures elődjét.
Az első általa forgalmazott film példátlan sikert és óriási bevételt hozott számára.
A sikeres fiatalember további helyszínt keresett, ahol egyre költségesebb filmjeit forgathatja, és végül talált Los Angeles külvárosi részében egy elhagyott raktárépületet.
Kibérelte, és megkezdődhetett a filmgyártás. Ezt a városrészt Hollywood-nak hívták…
Igen, abban a pillanatban született meg HOLLYWOOD.
Zukor agresszív üzleti politikát folytatott…
Megbuktatta majd felvásárolta a konkurenciáját, és létrejött az a „PARAMOUNT„, amit ma is ismerünk.
Zukor saját mozihálózatot alakít ki a filmjeinek, aminek zászlóshajója az 3500 főt befogadó Standard filmszínház a Brodway-on.
(Itt látható két film: „Miss Lulu Bett” és „The Poor Little Rich Girl„)
Az ő nevéhez köthető a „filmsztár” kifejezés és maga a fogalom is.
Ez azt jelentette, hogy olyan szerződést kötött, ami a színészeknek megtiltotta, hogy más vállalatnál is munkát vállaljanak. Ám őket sokszor és sok szerepben szerepeltette. Megismerték őket az emberek és rajongókká váltak.
Éppen ezért a látszólag előnytelen szerződés ellenére mégis sorban álltak Zukor irodája előtt.
24 csillag található a cég logóján.
Ezek a csillagok az általa szerződtetett 24 filmcsillagot jelképezik.
Zukor biztosra ment.
Pontosan tudta, hogy az éppen aktuális színpadi sikerekre, valamint klasszikus regényekből készített filmekre mindig lesz kereslet, és ez el fogja tartani a sztárszínészeket és a sztárrendezőket.
A „Monte Cristo grófja” és „A zendai fogoly” sikere minden várakozást felülmúlt.
Zukor egész életét átszőtte a kockázatban lelt öröm.
Már magával az elindulásával is kísértette a sorsát, ám a későbbiekben nem egyszer utolsó fillérjét is filmbe fektette.
Amikor álmai voltak és pénzszűkében volt, kötvényeket bocsátott ki.
És ennek meglett a sikere.
Az elkövetkező évtizedben 500 (!) mozit tartott az ellenőrzése alatt.
1926-ban Zukor 13.5 millió dollárért New Yorkban felépítette a Paramount Pictures irodaházát, amivel szimbolizálta akarta a film hatalmát és a média erejét.
Ezen generáció munkájának egyik legnagyobb elismerése, hogy a Harvard Egyetem üzleti fakultásának történetében első alkalommal ingyenes kurzust indított, ahol Zukor, William Fox, Marcus Loew, Harry Warner, Cecil B. DeMille, a Paramount, a 20th Century Fox, az MGM, a Warner alapítóinak munkáját elemezték. Ezek az emberek mindannyian nincstelen bevándorlók voltak és 25 centes jegyek eladásából építették fel a médiabirodalmukat.
A hangosfilm, a világháború, majd 1949-ben a televízió megjelenése próbára tette az üzletembereket.
Az agg alapító ekkor már elvesztette cégcsoportja tulajdonlását és „csak” az igazgatótanács elnöke.
Ám munkája elismeréseképpen 1949-ben – a 76 esztendős – Adolph Zukor életmű Oscar díjat kapott.
A nevével jegyzett cég egyik része – egyesülve ABC tv-társasággal próbálta a lépést tartani Amerika elvárásaival.
Eközben a gazdaság változása és a technikai fejlődés felforgatta Hollywood életét. A Paramount is egy konszernbe olvadt.
Ezek a stúdiók olyan sikeres filmeket és sorozatokat készített a nézőknek, mint az Elvis Presley és Travolta-filmek, A római vakáció, Sabrina, Love Story (bemutató), a „volt egyszer egy vadnyugat”, A „Keresztapa„, vagy a Star Trek-sorozat.
Az ekkor már 93 esztendős Adolph Zukor továbbra is rajta tarthatta a szemét fiatalkora művén.
Tiszteletbeli elnöke lett a cégcsoportnak.
A magánéletéről keveset beszélnek. Feleségével, a szintén magyar származású Kaufman Lottie-val 59 esztendőt (1897-1956) éltek együtt. Két gyermekük született: Mildred and Eugene.
Önéletrajzi könyvét – ami itt olvasható -1953-ban írta meg, „A közönség soha nem téved” (The Public Is Never Wrong) címmel.
Soha nem szakította meg a kapcsolatát szülőföldjével. A szülőfalujában kutat állított és minden házasulandónak küldött 25 dollár nászajándékot. Pontosan annyit, amennyivel ő is elkezdte az életét.
A filmgyáros 103 évesen, 1976. június 10-én halt meg Los Angelesben.
És a csillagok továbbra is világítanak...
Fantasztikus néhány generáció élt ott és akkor Amerikában.
Legyünk büszkék rájuk zsidóként és magyarként!
Az ember, aki a világon a legjobban tudta, mi is kell az embereknek – (Életmesék XX.)
Megosztás
Megint egy mesés élet, amit jó volt olvasni.
Huhh, szédítő
@[801848255:2048:Erős Ila], ez csak egy kivonat. Nagyon sok anyag van Zukor életéről.
Ő maga is megírta: „The Public Is Never Wrong: My 50 Years in the Picture Industry” című könyvében (New York: G. P. Putnam, 1953).
http://ia700800.us.archive.org/1/items/publicisneverwro00adol/publicisneverwro00adol.pdf
Köszönöm Zolirabbi, hogy mindezt megosztotta a blog olvasóival.Jómagam is hasonlóképpen vélekedem,és próbáltam jelezni Izraelben élő magyar zsidó honfitársaimnak ugyanezeket a gondolatokat.Nevezetesen, hogy ne szégyeljék magyar ( és magyar zsidó ) származásukat. Pont ezt jeleztem feléjük, hogy a magyar zsidóság ” óriásokat ” adott a világnak. Jól látható az ” érettségi ” tablón végigtekintve, hogy a felsoroltak milyen hatalmas hatással voltak a XX.század történetére. Nélkülük bizony egészen más lett volna a világ,és az amerikai történelem is.Legyünk rájuk nagyon büszkék.Jómagam különösen tisztelem Oláh Györgyöt.Ő az egyik legszebben beszélő tudós, aki a legbonyolultabb kérdésekről is olyan egyszerűséggel beszél, hogy az iskolázatlan emberek is értik a mondandóját. Még egyszer főhajtás az ősök előtt.
Köszi Zoli, nagyon jó az írás, a tartalomról már nem is beszélve 🙂
Még emlékszem, mikor a Zucker Imi szülei kiutaztak hozza a 100. Születésnapjára …
Én t ettem fel rosszul a hozzászólást, nagyszülei és nem a szülei…
Sajnálom hogy Rózsa Miklóst meg sem említik, pedig neki is három Oscar díja volt, mint filmzeneszerző pl. Ben Hur Nem mellékesen elég közeli rokonunk volt.
Nagyon szép és tanulságos élet!Leírása mindannak ami az emberi élet értelme és gyönyörűsége!A cél iránti elkötelezettség, az álhatatosság,és terészetesen a tehettség!Köszönet az írásért , még sok hasonlót a jövőben is!Megmutatni a világnak az értékeinket.
Pulitzer Jozsef, Harry Houdini, Gróf András István, Peter Lorre, Robert Capa, Sylvia Plachy, Bàlint Mihàly, Bartok Béla, Solti György, Tábori György, Martin Munkácsi, László Moholy-Nagy, André Kertész, Lucien Hervé alias Elkàn Làszlo, Gyula Halász alias Brassai, Éva Besnyö, Ata Kando, Hans Habe, Paul Lendvai, Samuel Fischer, Ephraim Kishon …
The Public Is Never Wrong nem azt jelenti, hogy a közönség soha nem lehet rossz, hanem hogy a közönség soha nem téved. Egyébiránt nagyon jó írás, köszönjük a rászánt időt/ energiát !
köszönöm, javítva!
Köszönöm, nekem megadatott a lehetőség, hogy eljussak Ricsére!!!
Abban az iskolában tanultam, ahová ő is járt 🙂