óhhh… előre bocsátom, hogy ez csak a képzeletem műve…
1) telefonbeszélgetés egy pályázati pénzosztás előtt
– rabbi úr?
– óóh, elnök úr! hogy van?
– köszönöm, jól… de rabbi úr, arra kérem, üljünk le beszélgetni!
– elnök úr, mi lenne a téma?
– tudja rabbi úr… khm… az alapítványnak szerdán szét kellene osztani pár millió forintot szervezetek működésére, és elég kellemetlen lenne, ha ott, a bizottsági ülésen kellene vitatkoznunk egymással, – nekünk – a két legnagyobb cég vezetőjének. ööö… ugye érti?
– de elnök úr, ön nem oly’ rég még tőlünk féltette a magyar zsidóságot, önmagát püspöknek, minket meg a boszorkányoknak nevezett.
– ööö, rabbi úr, tudja, az politika… ott és akkor az ember sokszor mond furcsa dolgokat, amiket nem is gondol mindig úgy…
– oooh… értem elnök úr… így már mindjárt más. Akkor holnap délután átmegyek az ön irodájába, és ott nyugodtan megbeszéljük…
– köszönöm szépen rabbi úr!
és a találkozó után az elnök úr és a rabbi úr a támogatandók közös listájával ment be a bizottsági ülésre.
Minek is ide vita meg ellenvélemény, amikor bölcsen és négyszemközt is meg lehet beszélni, ki a támogatandó és ki az elvetendő…
——————————————————–
2) telefonbeszélgetés egy státuszról történt szavazás után
– ááá, hogyan lehetséges, hogy ezen a titkári szavazáson csak hét szavazatot szedtünk össze, míg ők nyolcat és így ők nyertek????
– rabbi úr, pedig én mindent megtettem, és a kuratóriumban is elvileg többségünk volt… még azt is elintéztem… de….
– de??? de mégsem… és ki az az ember??? az a nagymihályi rabbikonferencia által letiltott gój-zsinagóga előjárója, az elmúlt nyólcév végigasszisztálója, és mindjárt hatvan éves. bezzeg a mi jelöltünk… tiszta múlt, elegáns öltöny, jámbor életmód. hogy-hogy nem ő nyert???? pedig mellettem imádkozik – az én zsinagógámban… és én támogattam…
– de rabbi úr…
– nincs de rabbi úr!!! ez nem elég indok??? ki szavazott másra? ortodoxok? de hát mi is azok vagyunk… a MAZSIHISZ? a korrupcióval teli társaság? nem értem… hiszen ők már csak vegetálnak, belső lázadások, perek, széthúzó rabbiság darabolják szét a sípuccát…
– de rabbi úr… ez titkos szavazás volt, ott tetszett lenni… és… és tudja… nem mindenki szeret bennünket….
– neeem????? nem értem! mi mindent megteszünk! hiszen mi vagyunk az autentikusak! és éppen ezért mi mindenkinek és mindenhol segítenénk… mi bármit átvennénk – akár már holnap is! csakis azért, hogy segíthessünk! miért nem szeretnek bennünket???
– pedig rabbi úr, higgye el, mi megtettünk mindent… mi még kiírtuk a pályázatot is. és sokan komolyan is vették azt. képzelje, mindenki elhitte, hogy ez egy valós kiírás. ezt higgye el nekem… értékes emberek adták be a pályázatukat… kórházigazgató, volt polgármester, ügyfélszolgálati igazgató… nagyon komoly emberek… sajnálom, hogy így alakult…
– ez van… látom.. sokan vagyunk, de nem elegen… de ez a régi-új titkár… áááá… ha nem hajtja majd végre az utasításaimat, megnézheti magát… de figyelj, semmilyen titkot, fontos adatot nem mondhatsz el neki!!! érted!!?? tudod jól, hogy ő kit hív fel először???…
– értem rabbi úr… tudom… persze…
– …ááá… még mindig nem tudom megérteni, hogy nem mi nyertünk… nem értem… nem értem… nem értem….
