Levélváltás – Hol lakik a Jóisten?

A Bét Sálom zsinagógában nagyon sokan fordultak meg az elmúlt évtizedben. Ki ott ragadt, ki tovább ment, ki elmaradt.
Alkalomadtán ráírok azokra a barátaimra, kiket régen láttam, hogy hogy is megy a soruk, és esetleg látom-e őket.
Az egyikük válasza nagyon megérintett, és nem csak az őszintesége miatt, hanem amiatt is, hogy ezt az érzést több száz, esetleg több ezer fiatal éli meg.
Éppen ezért úgy döntöttem, hogy a levelet (természetesen név nélkül) publikálom, és szintúgy a rá írt válaszomat, titkon remélve, hogy az üzenetem eljut sok sok emberhez.

ÍME A LEVÉL:

Kedves Zoli,

Teljesen úgy emlékeztem, hogy ezt az e-mailt megválaszoltam és csak most látom, hogy nem, úgyhogy ezúton kérnék bocsánatot a késésért.

Őszinte leszek veled: én a péntek estéken mindig is furán éreztem magam azért, mert sosem voltam hívő, de annyira nem, hogy gimiben a filozófia tanárnéni egy 5-össel jutalmazta, amikor erről kifejtettem a véleményemet.

Függetlenül attól, hogy a zsidóság fennmaradásának egyik legfontosabb pillére a hagyományok, vallási szokások és előírások tisztelete és gyakorlása volt az elmúlt 5779 évben, talán nem vagyok rosszabb zsidó attól, hogy a vallási előírások betartását meghagyom azoknak, akik – velem ellentétben – őszintén tudnak imádkozni.

A zsidósághoz való kötődésemnek természetesen semmi köze nincs a fentieknek és valamelyik ünnepkor fogunk majd találkozni :).

R…..

——————————————–

ÉS ÍME A VÁLASZOM!

Kedves R….!

Annak nagyon örülök, hogy válaszoltál, nem történt késés, mert a válasszal már megmutattad, késni nem lehet. És szerintem, legyen ez a mottónk!

Annak is örülök, hogy őszintén válaszoltál a levelemre (ami a mi kettőnk kapcsolatában több, mint természetes, még akkor is, ha ez néha kellemetlen). Amit meg leírtál – figyelem, lehet csodálkozni – meg külön örömöt okozott nekem. 🙂

És most nem a rabbi/tanár/lelkész/stb. szólal meg belőlem elsősorban, hanem a barát, aki a barátságot és a kapcsolódást fontosnak tartja. (És nem véletlen, hogy a héber barát, azaz “haver” szó elsődleges jelentése: összekapcsolódni.)

Egészen pontosan írtad le:
„a zsidóság fennmaradásának egyik legfontosabb pillére a hagyományok, vallási szokások és előírások tisztelete és gyakorlása”.

Pontosan tudod, én magam sosem vártam el Tőled vagy a feleségedtől, hogy Te/Ti legyél a legnagyobb Tóra és Talmud tudós (ahogy ezt egyetlen hozzánk rendszeresen és kevésbé rendszeresen járótól sem várja el senki), hanem próbálom minden szavammal azt tanítani, hogy az általad megfogalmazott alapelveket tartsuk mindannyian fontosnak, ahogy a tefilin két kis dobozkáját felhelyezzük. az egyiket a szív mellé, a másikat a gondolatok mellé.

Fontosnak tartani valamit.
Ez persze nagyon szubjektív…
Gyermekeink, szüleink, múltunk, barátaink és még ezernyi fontos dolog van az életünkben.
Ki mennyire, ki miért…

Te magad írtad le a “hagyomány” szót… Na jó, én is sokat beszélek róla, mert ez a legfontosabb “zsidó szavak” egyike. Héberül: “mászóret” – azaz “átadás”.
Biztos emlékszel, a Hegedűs a háztetőn-ben a legelső dal, ami erről szól!

A hagyomány egy furcsa dolog, mindenkinek mást jelent bizonyos szempontból, a közösség minden egyes tagjának. És nekem, – már csak ezért is – a hagyomány egyik jelentése a “közösség” szó.

Igen, a közösség, amibe beletartozik az is, aki rojtokat hord a poncho-ján (cicesz), és bizton állítja magáról, hogy szombattartó, ám az is, aki nagyon szeretne az lenni, de valami miatt nem tud. És igen, a közösség része az az ember is, akinek a zsidóság (még) nem egy vallási fogalom, hanem kulturális, ideológiai, nemzeti, filozófiai, vagy valami egészen más.
“Bné Jiszráél” – mondja a héber – Izrael gyermekei.
És nem “Izrael jó gyermekei” vagy “Izrael kóser gyermekei”, stb, hanem Izrael gyermekei.

Igen, nekem mindenki, így Te is a közösség része vagy, mert így vagyunk egy egész. Teljes. Héberül: “sálém”, amiből származik a “sálom” – béke szó. Mert csak ezzel az attitűddel lesz az ember lelke békés, azaz teljes.

És még egy valamit ne feledjünk el, a Te (és az én) őseid valamikor ortodox módon gyakorolták a vallásunkat, a közvetlen felmenőink már kevésbé őrizték a vallásjogi törvényeinket, hiszen pontosan tudjuk, hogy a holokauszt hogyan tépázta meg az emberek hitét. Majd a kommunizmus néma diktatúrája nem engedte, hogy újból virágba boruljon a megmaradt zsidó közösség.

Ám mindezek ellenére nagyon sokan megmaradtak az erős kulturális és identitásbeli kötődésnél. Amiképpen a Te szüleid is, és így is a közösség részeként definiálták önnönmagukat.
És ezt az érzést hagyományozták Rád, a testvéredre vagy akár rám is. Tudod, mint a hagyomány… Adjuk tovább nemzedékről-nemzedékre.
Én sokat gondolkodtam rajta, hogy ha az én holokauszt túlélő nagymamám, aki 1943-ben kötött házasságot a Bethlen téren és 10 éves koromban hunyt el, látta volna, hogy én 19 éves koromtól újból tfilint rakok, kósert eszem és szombatot tartok, mit szólt volna…
Hiszem, hogy annak ellenére, hogy ő óvta és védte egyetlen lányát, az én anyukámat – ennek ellenére büszke lenne rám.

Így van ez veled is. És sokunkkal a mi generációnkban.
Ha a Te döntéseden múlik, hogy melyik utat válasszad, és te a hagyományőrző utat választod, akkor biztosan Veled együtt imádkoznának a nagyszüleid és dédszüleid lelkei…

Ám leveledben leírod, hogy Te leginkább a “közösséget” tartottad meg a zsidó hagyományozás ezernyi értékéből. Ezt is nagyon becsülöm. Örülök neki, hidd el, hiszen a közösség az a zsidó lét és zsidó identitás legfontosabb alapvetése.

Ám a mostani “távolságtartással” (tudom, hülye szó, de most nem jutott jobb az eszembe) elveheted annak a lehetőségét, hogy a gyereke(i)d esetleg az egykori felmenők útját válasszá(k), mert meg sem ismeri(k).

Én személy szerint annyira félek attól, hogy elgyengül a nemzedékről-nemzedékre áthúzódó folyamat, a mászóret, a hagyomány, az átadás.
Szerintem adj a gyermeke(i)dnek lehetőséget, hogy ő(k) is tudjanak választani!
Hiszen a távolsággal – a választástól fosztod meg őket.
Teljes lelkemből arra biztatlak, Te tedd folytonossá ezt a láncot!

Én hiszek a zsinagógai dallamok varázsában, a héber nyelv csodájában, a közösségi tér nyüzsgésében, a zsidó emberek közelségében. Ezeket csak mi tudjuk megadni önmagunknak és gyermekeinknek.
Szabad választásaink alapján lépünk közelebb az egyre távolabbi őseink lelki tisztaságához és mélyen és őszintén hívő lelkéhez.

Ezért is gondolom, hogy gyere, gyertek el… Hozd el feleséged, gyermeked, aput és anyut is. Legyen családi program a zsidó élet.
Hiszen ezt a közösséget mi Te és én (Ti és mi) tartjuk össze.

A zsidó vallás ebben hisz. És ebben Te is hiszel. Tudom.
Szeretettel ölellek Titeket:
Zoli

Megosztás
error

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük