„Számos véleményt hallottunk már hajléktalanokról, a hozzájuk fűződő viszonyulásokról, intézkedésekről, de vajon kinek a kötelessége segíteni az elesetteket? Ítélkezés helyett, inkább segítséget kellene nyújtanunk? Ki az, akinek támogatnia kell bajba jutott embertárasainkat?
Ezen a héten egy hajléktalan ember megsegítésével kapcsolatos, szívmelengető történet kapcsán kérdeztük a világvallások képviselőit. A kérdésünk így hangzott:
Feladata-e az állampolgároknak foglalkozni a hajléktalanokkal, vagy ez pusztán az állam, esetleg az egyházak dolga lenne?”

Radnóti Zoltán
Rabbi
Az ószövetség foglalkozik a szociális törvényekkel, az ember-ember közötti kapcsolatok rendszerezésével. Elég arra gondolni, hogy a tízparancsolat első 5 parancsa az Isten és ember közötti kapcsolatra utal, míg a második 5 az ember és embertársa közöttire, ami rabbijaink szerint azt jelenti, hogy embertársainkra legalább annyira kell figyelni, mint magára az Istenre.
A Szentírás utal rá, hogy a vendéget szívesen kell látni. Ábrahám és Sára kenyeret sütött, borjút vágott, tejet, vajat, túrót hozott a váratlan vendégeinek, míg a Példabeszédek könyve így írja: „Az adományozás (cedáká) megment a haláltól”.
A Talmud bölcsei továbbgondolták az alapelvet és aprólékosan részletezi az egyéni és közösségi adományozást és részletesen beszél arról, hogyan is kell a másik embert segíteni.
Ez első pillanatban furcsának hangzik – az adományozást törvény szabályozza???- , ám a rabbijaink leírják, ki fogadhat el adományt és ki adhat. Részletezik, hogy pl. mi az az összeg, ami már túlzás és mi az, ami megalázó.
Ezek a pontos definiálásának az egyik oka, hogy a közösségen belül ne legyen feszültség. Elfogadott alapelv szerint 8 típusú adomány létezik, mind közül a legnemesebb ha, aki kapja, nem tudja, kitől kapja, és aki adja, nem tudja, kinek adja.

A pénzbeli adományozás mellett hasonló fontossággal bír a jótettek gyakorlása, olyannyira, hogy a Talmud szerint a világ három oszlopa, az Istenszolgálat és a Törvény megtartása és a jótettek gyakorlása.
Ez nem odadobott alamizsna, hanem segítség, aminek segítségével a támogatott talpra tud állni – pl. szakma megtanítása, kamatmentes kölcsön, vagy akár egy jó tanács.
A világot úgy kell emberivé változtatni, hogy az Örökkévalót lehozni az emberek közé, azaz önzést és egoizmust kitörlöm a szótáramból.
Minden emberre számítunk, hogy tudása, képességei szerint segítse a rászorulókat, ám ez nem jelenti azt, hogy az államnak, az önkormányzatoknak ne lenne KÖTELESSÉGE, hogy támogatást nyújtson.
A különbség, hogy mi (MAZSIHISZ), közvetlen segítséget (ételosztás, ruhaosztás) nyújtunk, azaz segítünk a földön fekvő embernek felállni, míg az államnak segítséget kell adnia ahhoz, hogy meg is állhasson a lábán.
Mint látjuk a zsidó vallásban (is) az ember támogatása az alapelvek közé tartozik, és együttműködve, vagy egymás mellett működve tudunk segíteni.
A rabbi többi válasza itt olvasható.

Megosztás