Megelőzhető-e a papok, vallási vezetők által elkövetett szexuális zaklatás?
A gyermekek, a nők és a gyengék molesztálása sajnos az egész társadalmunkban hatalmas probléma. Jelen van mindenhol, legyen szó bármilyen alá-fölé rendeltségi viszonyról, ami a visszaélésre adhat lehetőséget.
Megtörténhet – és sajnos sokszor meg is történik – családon belül, iskolában, munkahelyeken. Ez minden esetben szörnyű és fájdalmas, de talán még fájóbb ez, amikor vallási vezetők, tanítók élnek vissza hatalmukkal, akik pont a lélek megnyugvását, a szellem fejlődését szolgálni vállalták hivatásukat. Minden vallásban, a világ minden pontján találkozhatunk ilyen esetekkel, mi leginkább persze a keresztény/katolikus papok által elkövetett eseteket ismerjük, hiszen Európában és a nyugati világban ez a legelterjedtebb vallás. Ferenc pápa is elkötelezte magát a probléma megoldása mellett és „mindenre kiterjedő, átfogó küzdelemre szólította fel a katolikus egyházat” a gyermekek szexuális molesztálásával kapcsolatban.
Ez a téma számtalan kérdést vet fel, melyek közül
mi most ezt tettük fel:
Az ön vallásában milyen módon mérik fel a papok, tanítók alkalmasságát és hogyan kísérik figyelemmel őket, hogy azok ne élhessenek vissza a rájuk ruházott hatalommal, például nők, vagy gyerekek sérelmére?
—– Válaszom itt olvasható:
A zsidóságban vannak alapfeltételek ahhoz, hogy valaki rabbi, tanító legyen. Ha valaki ezeknek megfelel, akkor elkezdhet tanulni, elkezdhet járni ezen a rögös úton. Mi nem vagyunk hatóság, nem nyomozhatunk a másik után. Mi is alapvetően a másik emberben a jót akarjuk látni.
Nincsen olyan vizsga – gondolom, hogy sehol sem – ahol ezeket a szörnyű tetteket előre ki lehet szűrni.
Nekünk tényleg az a dolgunk, hogy éljünk zsidóként, Istent szerető emberként. Ahogy az is természetes számomra, számunkra: tiszteljük a nőket, a gyermekeinket, amiben egyszerűen nem fér bele a másik bármilyen típusú inzultálása. A Talmudban van egy érdekes rész, ahol Hillél és Sámmáj vitája zajlik a Tóráról és a zsidóság legfontosabb üzeneteiről. Itt hangzik el: „a zsidóság lényege, hogy ami számodra gyűlöletes, azt ne tedd barátoddal sem. Ez a Tóra – egyetlen mondatba sűrítve, a többi már csak ennek a részletezése.”
Amikor Isten befejezte a teremtés csodás művét, és átadta az embernek a hatalmat majd a Törvényt. Innentől kezdve mi magunk vagyunk arra képesek, hogy döntsünk a jó és a rossz között. Megkaptuk ajándékba a szabad választás lehetőségét. A Tóra, Mózes első könyvében nagyon pontosan fogalmaz erről az „ajándékról”, amikor így mondja:
„A bűn az ajtó előtt hever, utánad vágyakozik, neked le kell győznöd azt.”
Lehet tanulni rabbinak, járhat az iskolába olyan ember is, aki nem tisztességes, aki szörnyűségekre vetemedik. Alapfeltétel: rabbidiplomát az kap, aki megfelelő emberektől tanult és megfelelő emberek előtt rabbivizsgát tett. Akár szeretem őt, akár nem, akár elismerem őt, akár nem, akár eszem a konyhájában, akár nem. Ő rabbi lesz. Ám a diploma még kevés!
Az az ember válik egy közösség rabbijává, aki az életét arra tette fel, hogy a zsidó közösségeknek segítsen és a Jóisten nevét és dicsőségét lehozza a földre és megtanítsa mindenkinek. Még tovább menve, csak az marad meg rabbinak, aki a mindennapi imában elmondott ötös alapelvet magának vallja: „Lilmod, lelámed, lismor, láászot, ulekájém”, azaz tanulja, tanítja, megőrzi, megcselekszi és fenntartja a hagyományt.
És legvégül: az lesz mindenki szemében rabbi, aki a „tikun olám” és a „tikun nefesot” – a „világ jobbítása” illetve „az emberi lélek felemelése” alapelveit evidenciának tartja, és minden pillanatban – meg nem alkudva – a még jobbra törekszik. Tudja, hogy csak egy embernél kell jobbnak lennie, a tegnapi önmagánál.
Aki nem kíván ezeknek a feltételeknek megfelelni, az nem rabbi, az nem tanító, azt elhagyja a közössége. És utána természetesen a törvény szigora őt is eléri.
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.
A nagy sikerre való tekintettel a sorozat külön – tematikus – honlapot kapott, ahol válaszadóra, témára és sok mindenre lehet rákeresni.
