A válaszom itt olvasható:
Radnóti Zoltán:
A politikai döntéseket elég nehéz józan ésszel megítélni.
A Tóra nem írja elő a vagyonegyenlőséget. Van gazdag és szegény. Ám a gazdagnak külön kötelességei vannak, szegény társa irányába. Ha ezt mind megteszi, akkor áldás lesz keze munkáján, és mindenen, bármit is tesz.
Mózes ötödik könyve (15:7-8) így mondja:
„Ha közötted szegény lesz, aki testvéreid egyike, bármely kapudban, az országodban, amit az Örökkévaló a te Istened neked fog adni, a szegény testvéred előtt ne keményítsd meg szívedet, ne zárd be a kezedet. Hanem nyitva nyissad meg a kezedet és adj neki kölcsönt a szüksége szerint, amennyi hiányzik neki.”
Áldott emlékű rabbijaink több helyen említik – pl. a Talmudban – az adományozás héberül – cedáká – fontosságát.
Logikusan merül fel a kérdés, vajon miért is vagyok én arra kötelezve, hogy másoknak adjak a saját vagyonomból?
A cedáká szó, igazságot jelent.
Májmonidész – egy 11-12. századi, Egyiptomban élt rabbi – igen érdekes értelmezést ad az adományozás mikéntjére, ami bárki számára elérhető: az Örökkévaló úgy rendezi a vagyoni viszonyokat, hogy azok kissé össze legyenek keverve, így a szegények vagyonának egy része, a gazdagoknál legyen, így csak visszaadják. – ezen kommentár szerint az adakozás folyamán mindkét ember valamivel több lesz.
1) A rászoruló ember anyagiakkal gyarapodott, ami számára fizikai és lelki biztonságtudat.
2) Az adakozó ember azonban minden alkalommal, amikor örömmel, jó szívvel és azzal a szándékkal ad egy szegény embernek, hogy jót tegyen vele, azáltal ő teljesebbé válik, és egyre jobban építi be a személyiségébe a nagylelkűség tulajdonságát.
Így neveli önmagát (és családját), hogy távol tartsa magát a rossz tulajdonságoktól, az irigységtől vagy a büszkeségtől.
A cedákát örömmel és kedvesen kell adni, vigasztaló szavakkal kísérve.
Aki haragos arccal ad, hiába ad akár nagy összeget, nem értette meg a parancsolat lelki hátterét.
Azaz, arra biztatom a stadionépítő Brazil vezetőket, hogy csakis akkor lesznek maradéktalanul sikeresek, ha a Tórában leírt támogatási rendszer alapelveit elfogadják. Ez az együttélés törvénye…
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.
Hogy a futball világbajnokság költségei ilyen mértékűek, hát ilyen mértékűek.
Az viszont álságosnak tűnik csak ezt a kérdést és csak így feltenni, hogy „mi a fontosabb a szociális felzárkóztatás, vagy a szórakoztatás, esetleg az üzlet”?! Mert ez a három tényező mindegyike önmagában és együttesen is fontos, viszont önmagában nem hozható összefüggésbe sem a futball világbajnoksággal, sem pedig a szegénységgel. Ez sokkal sokrétűbb és egyben komplexebb tényezőkön alapul és sokkal komplexebb elemzést is igényel. Éppen ezért majdhogy nem cinikus az a kérdés-felvetés, hogy „Ha önmagában a bevételt, vagy annak egy részét a szegénység felszámolására fordítják, akkor vajon etikussá válik mindez?”, mert mindenki – remélem mindenki – számára bizonyos, hogy a válasz csak a „nem” lehet.
Éppen ezért a konkrét kérdésben foglaltak – „Mi a véleménye arról, hogy a futball világbajnokság költségei ilyen mértékűek, miközben a rendező országban hatalmas a szegénység? – így önmagukban nem függenek össze egymással. Mert a jelenkori gazdasági (esetlegesen a korrupciós) viszonyokkal (is) összefügg a világbajnokság költsége; de önmagában nem kapcsolható össze azzal a problémakörrel, hogy a rendező országban hatalmas a szegénység. Másként kellett volna feltenni talán a kérdést.
Egyetértek Radnóti rabbinak azon igyekezetével, amellyel a cedáká fontosságára hívja fel különböző hivatkozásokkal a figyelmet, hiszen bizonyos esetekben akkor is jót kell tenni, ha soha nem tudják azt viszonozni.