(Feleségem nagymamája és az ő családja emlékére, akiket Reviczky Imre kimentett a pokolból…)
116 esztendeje, 1896 november 4-én született meg az a katona, aki a legnagyobb hőstetteit nem a fronton hajtotta végre, hanem az emberi tartás és becsületesség megvédésében, egy oly korban,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,…
mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős,…
mikor ki szót emelt, az bújhatott,
s rághatta szégyenében ökleit,…
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,…
A puszta tények mindennél tisztábban mesélnek….
20 évesen már sikeres katonatiszt.
1943 tavasza – előléptették. – A keleti fronton zászlóaljparancsnok.
1944 tavasza – visszarendelték.
Nagybányai X. számú munkaszolgálatos zászlóalj parancsnoka.
Nagybánya város helyőrség-parancsnoka.
Hatásköre: egész Észak-Erdély.
50 munkaszázad – több, mint 40.000 ember.
Zsidók, románok, magyarok.
Vasútépítők és romeltakarítók.
Munkaszolgálatosokra, mint emberekre és mint katonákra tekintett.
Kaptak enni és inni. Kaptak ruhát. Szabadságra mehettek.
Törvényellenesen több ezer zsidót hív be 1944-elején és közepén munkaszolgálatra.
18 éven aluliakat és túlkorosakat.
Ez a deportálás vagy a szadista munkaszolgálat biztos halála helyett az esetleges életet jelentette számukra.
Közeledik a front…
Feloszlatta a román leventeszázadokat és futni hagyta őket.
Megtiltja a szökésben lévő román katonák üldözését.
Egyazon századba vezényelte az egyes tájegységek katonáit, és tudatosan az otthonaik felé irányította őket.
És ők hazaértek.
Élve.
1944 október 14.
A német parancsnokság felszólította, hogy a zsidókat adja át nekik.
Reviczky megtagadta a parancsot.
1944. október 17.
Feltűntek az orosz páncélosok.
Reviczky csapataival elhagyta Nagybányát.
Megmenekül mindenki – azaz túlélik.
A nyilasok feljelentették. Leváltották.
1945. január 17.
Megtudta, hogy az új parancsnok ki akarja végezni a zsidókat.
Lepecsételt nyílt parancsokkal, menetlevelekkel, honvéd ruházattal és fegyverrel látta
el a zsidókat.
A zászlóalj megmenekült.
A nyilasok letartóztatják. Vád: „hűtlenség”, ellenállási tevékenység.
A sopronkőhidai fegyházba zárják.
Halálra ítélik.
Jött a front. Túléli.
75%-os hadirokkant
A kommunizmusban:
1945. ezredessé léptetik elő.
1950. február 1. elbocsátották a hadseregtől.
1952-ben megfosztják nyugdíjától
Segédmunkásként dolgozott
Egy pincében szénlapátolásból él. — ohh jaj…
1956-ban rehabilitálják.
1957. február 17. Budapesten elhunyt.
1965-ben – posztumusz – megkapta a legrangosabb izraeli kitüntetést.
A Világ Igaza lett.
Budapesten öt utca is emlékezik arra,
Hogy megmaradt embernek.
Hogy úgy lett „hazaáruló”, hogy ezáltal hőssé vált.
Hogy ennyi idő után is tanít bennünket.
Köszönjük!
A világ egyik Igaza, akinek az emlékét el akarta törölni a hazája – (Életmesék XII.)
Megosztás
köszönöm zolirabbi! írásoddal a történelem egy kis szeletkéjét mutattad meg.
Lolot, Mamuka is segitette!
Nagyobb nyilvánosság előtt kellene erről is írni. A lányom a Yad Vasem múzeumban dolgozik, igazi szép történeteket, mesél. Miért nem lehet erről többet beszélni, hogy lehet embertelen világban is embernek mardni!
Szomorú, szép történet.
Köszönöm, …
Jó, hogy ilyen emberekről is megemlékezik valaki, nem csak a most divatossá váló antiszemita és náci gyökerekről.
Kedves Rabbi Úr!
Nagyon köszönöm, hogy ezekkel az írásokkal ébren tartja a lelkiismeretünket. Az embertelen korban is voltak igaz emberek. Szomorú, hogy most sokan azt a Horthy-korszakot akarják visszahozni, amikor azok az embertelen dolgok történtek. Jó, hogy köztünk vannak még azok az emberek, akik még emlékeznek személyesen is a hősökre.
köszönöm a kedves szavait!
50 tol halàlàig nem segitettèk azok akiket megmentett.hogy teljes legyen a szomoru sztori.
Ma, katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzták a Farkasréti temető 30. parcellában lévő sírját.