Kedves Naplóm…
…Megöregedtem.
Kinőttem abból, hogy magamnak írogassak le titkokat, ahogyan gyermekként a naplómban álmodoztam legóról, örök barátságokról és szerelemről.
Majd nem sokkal rá, ugyanabba a füzetbe könnyekkel írtam bele a fájdalmamat és az átélt szégyenemet.
Felnőttem. Munkámból fakadóan sokat kell írnom és beszélnem.
Nehezen kezdek bele, ám tudom, hogy az emberben milyen mély kinyilatkoztatási vágy van. Javítani szeretne.
Belénk teremtette a Nagy Kinyilatkoztató.
Majd rabbi lettem. Munkaköri leírás nélkül. Hiszen az lehetetlen.
Így telt el 15 rabbiév, és a leírt szavak helyett sorsok és lelkek kísérnek az utamon. Ők mondják el nekem mit kell csinálnom.
Energiát adok nekik és energiát kapok tőlük.
Néha simogatva, néha sikoltva állnak mellettem ezek a pillanatok.
2012… (5772)
És úgy hozta a történelem, hogy újból tollat ragadtam.
Mert vannak pillanatok, amikor írni kell. Most a sokszor gyermeki naivitásomat kell elegyítenem valamiféle felnőttkori bölcsességgel.
Írnom kell…
Elmondani, kibeszélni, átadni, elsírni, vagy belekiáltani a világba.
Igen, ez a blog ezért indul el.
Mert úgy érzem, tennem kell. Lépnem kell.
Mert ha csöndben maradnék, akkor nem lennék önmagam.
Hiszek abban, hogy Annak, akinek felelősséggel tartozom, ezt várja el tőlem.
Írnom kell, mert hiszek a jogos és megalapozott ellenvéleményben,
Írnom kell, mert hiszem az emberek bíznak bennem (remélem…),
Írnom kell, mert előbb-utóbb a nihilbe taszítja a magyarországi zsidóságot az a beteg gondolat és a gazdája, amelyik nem tűr meg semmilyen kritikát, ezzel szemben minden szabad idejében az aranyból készült saját egész-alakos szobrát simogatja és táncolja körbe.
Írnom kell, mert olyan sokan menekültek el a „hivatalos” zsidóság közeléből, hogy már csak egy szűk elit maradt, aki a kezét melengeti a maradék kis tűzön.
Írnom kell, mert a kompenzációs agresszivitás elszívja az életerőt a zsidó közösségtől.
Írnom kell, mert egy médiumokban is leírt, elcsalt választás után, a hatalom elengedte a gyeplőt, és mindenki azt visz, ami a keze ügyébe akad…
És írnom kell, mert szeretnék egy olyan zsidó jövőt ebben az országban, ahol a zsidó emberek a saját hitüket és vallásukat boldogan tudják megélni.
És ez nem az a hit, nem az a zsidóság, amit publikálnak és publikáltatva diktálnak a síp utcából, hanem az a hit, ami megterem az ember lelkében, és ami be van ojtva az Örökkévaló illetve a zsidó hagyomány végtelen tiszteletével.
Próbáltam bent… Nem ment…. Belém fojtották a szót.
Éppen ezért remélem, hogy ez a blog talán segít nekik, nekem, nekünk.
Két dolog Zoli: 2. Mózes is dadogott. 2. Világi „vezető” rabbinak beszól, majd ha esetleg egy szinten vannak és nála minden rendben akkor vegye a bátorságot, es ez nem egyenlo azzal hogy egy rabbi kikezdhetetlen, mert nem igy van, na de nem a samesz olvassa torat es nem a lekvar teszi el a nagymamat. Ahogy Chazal is mondja: Mozest nem a nyelve tette vezetővé hanem a szive. כִּי-קָרוֹב אֵלֶיךָ הַדָּבָר, מְאֹד: בְּפִיךָ וּבִלְבָבְךָ, לַעֲשֹׂתוֹ.
Rizi, volt már egy olyan korosztály, aki nem volt képes felfogni az új realitást, aki nem tudta megérteni, mit jelent a szabadság. Nekik 40 évig kellett a sivatagban bolyongani, hogy felneveljék azt a korosztályt, akik már az új világba, a szabadságba születtek vagy nőttek bele és képesek voltak megfelelően élni vele.
Most sincs ez másként, egyelőre a szolgalelkűséget alapértelmezettnek tekintők vezetik a népet fel s alá a sivatagban, de az ő idejük is letelik, nem adatik meg nekik az, hogy ők vezessék a népet új szellemi hazába. Övék a sivatag pora és a manna, ingyenélnek még egy darabig, de a földet nem művelhetik, az új hajtás születését és erősödését már nem nézhetik végig. Mit ér a manna, ha nem vihetik fel a termények zsengéjét az oltárra, az Úr színe elé?
ריגשת אותי מאד. תמשיך. מענין ונעים לקרא. יישר כוח.
Tisztelt Rabbi Úr!
Mindenki tudja Önről, hogy sokat tesz a zsidóságért hazánkban.
Viszont azt is tudja Önről mindenki, hogy nem tud viselkedni.
Én nem tudom, hogy milyen iskolákba járt a múltban, s ott milyen volt a nevelés.
Felénk azt tanítják, hogy tiszteld a másikat.
Ön akárhányszor vesz részt bármilyen jellegű ülésen, ott botrány lesz.
Ennek az oka, hogy Ön nem hallgatja meg kollégáit, tehát tiszteletlenül viselkedik.
Arra kérném, hogy mielőtt elindít egy ilyen oldalt talán gondolja át.
TESSÉK MEGTANULNI VISELKEDNI!
GRATULÁLOK! VÉGRE VALAKI, AKI FEL- MERI, AKARJA, TUDJA VÁLLALNI ÖNMAGÁT, A VILÁGOT, ÉS MINKET, TÖBBIEKET IS!
Igen, igen.
Kedves Zoli! Megöregedtél a fenét! Pár évvel (-tizeddel…) idősebb vagyok, de ezt még én sem merem mondani! Elfáradtál, sokat dolgoztál. De megöregedtél? Születésed óta öregszel – halálod pillanatáig, de megöregedni csak akkor fogsz, ha kiégtél, ha nem érdekelnek az emberek, nincs feladatod… Ahogy elnézem, ezek a tényezők még nem állnak fenn nálad, úgy hogy: pihenj egy csöppet, aztán tovább, fiatalosan!
A jó rabbi nem öregszik, hanem érik, mint szőlő a vesszőn. Az érés során pedig megtanulja, hogy a világra nyitottan és higgadtan reagáljon. A nyitottságod már hibátlan… A Bloghoz pedig gratulálok!
Szia Zolikám Te öreg fiú, hát a cél hoz már közeledsz. De nem lankadhatsz most kellenek a közösségi házak, ahol minden zsidó korosztály megtalálja az érdeklődését. Nem maradhat el a közös kirándulások régi zsinagógák történetei, ebben az országban igen is mindig voltak és lesznek zsidód és keresztények, és jól kijöttek egymással. Látod megérte küzdeni, jók az oldalaink. SZERETLEK ZOLIKÁM ÉS PUSZILOK MINDENKIT, SOK SIKERT A TOVÁBBIAKBAN IS KATI!
Jó volt megint el olvasni, a régi levelezésünket meg a hozzá szólásokat. Régóta tervezem hogy találkozzunk de tudod én nem tudok nagy társaságban szabadon beszélni mindig zavarba jövök. A szülinap meg nem jött össze mert a bátyók lebetegedtek. ABBA REMÉNYKEDEK HOGY MAJD NYÁRON VALAMIKOR SIKERÜL. Remélem jól vagytok, a gyerekek is. Nem küldesz képeket róluk. Szép lett a márvány lap, bocsi hogy csak most említettem. egyszer oda is kimehetnénk együtt. Meg apánkhoz. Most éppen miről írsz vagy kutatsz jó értelembe értsd. Az ünnepi szokásokat meg a TÓRA OLVASMÁNYOKAT át küldöd, ha te nem nyilvánosan küldöd tovább akkor én szét küldöm. Sok külföldi vallásos ember lehet hogy csak így tud bekapcsolódni az ünnepeinkbe.Gondolom ez nem okoz nehézséget. Puszillak benneteket szeretlek ezt soha el ne felejtsd, természetesen a családodat is.