De nem szeretem…
Nem őrültem meg, tisztában vagyok a magyar helyesírás szabályaival, csak éppen egy kis videó jutott nemrégiben az eszembe, ami pár évvel ezelőtt nagy népszerűségnek örvendett.
Ez volt a Spenót.
Aki kíváncsi rá, nézze meg, majd döntse el, a hasonlatom megállja-e a helyét.
Mindig vannak emberek, akiknek igaza van, de ezen kívül vannak olyan emberek, akiknek igaza IS van. Legalábbis ők ezt gondolják magukról.
Szóval ez a csoport, még az előzőnél is nagyobb veszélyt hordoz magában.
Gondolom tudják a kedves olvasók, hogy a zsidóságban a párbeszédnek mindig is kitüntetett szerepe volt és bizony van a mai napig is. Az egész Talmud, a maga 5422 oldalával nem más, mint utólag leírt párbeszédek vagy beszélgetések jegyzőkönyve.
Hogy segítsek: a párbeszéd azt jelenti, hogy két személynek társalgása, mely különösen egyes irodalmi műfajokban emelkedett kiváló jelentőségre. Alkalmas lévén a fogalmak kifejtésére és kétes kérdések megvilágítására.
Tehát, ha valaki állít valamit, akkor azzal
– lehet egyetérteni,
– lehet egyet nem érteni,
– lehet vitatni az állítás bizonyos részeit.
Ez utóbbi esetekben indul egy párbeszéd a felek között, ahol mint fentebb is látszik, kicserélődnek a fogalmak, és pozitív kicsengés végén a kétes kérdések közös megvilágításra kerülnek, és a vitázó felek, örömmel és mosolyogva válnak el egymástól.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne…
De sajnos azt kell látnom, egyre inkább a párbeszéd tűnik el, amit felvált a mocskolódás, a rágalmazás, a csúsztatás, netalán még a hazugság is.
Nem a gondolatok cserélődnek.
Nem folyik érdemi vita.
Sőt, semmilyen vita nem folyik, hanem kinyilatkoztatások vannak, nem beszélve a különböző jelzőkről.
Kérdem én, „miért?”
És ismételten kérdem, „meddig még?”
Hogy ezt a felvezetést az egyszerű olvasót is megértse, adva van egy önálló gondolatok artikulálására képes és egyébként művelt ember, akinek a szakmája rabbi. Fináli Gábor.
Fináli rabbi – egy Horthyról szóló újságcikk ajánlásában – , a XX. századi zsidó történelem egyik meghatározó alakjáról, a „jobboldali cionista”, Zeév Zsabotinszkij-ről állított valamit, amit dokumentumokkal támasztott alá.
Nem igazán előnyöset, ezt el kell ismerni, ám ez a pár szó is eléggé megosztotta az olvasókat.
Fináli Gábor ezt írta:
„Mussolini, Zsabotinszki és Horthy meg a többiek egy szellemi bugyorból származtak, aminek rövid m[o]ttója: ha ezek nem keresztezik egymást, nagyon jól kijönnek egymással. Közös mottó: a ’nép’ és a ’föld’ mindenek felett”.
Ez egy komoly állítás, ami bizonyára sokakat kellene vitára ingereljen. Jabotinsky az úgynevezett revizionista cionizmusnak volt az élharcosa, aminek alapelvei a mai szemmel olvasva sok kérdést vetnek fel.
Ám Fináli írása után 2 héttel, érdemi vitapontok helyett a kommunikáció hirtelen átváltozott valami egészen rettenetes gyűlölködésbe.
Hiába állította Fináli Gábor kollégám, hogy Izrael állam egyik legfontosabb alakja, az alapítók tán legfontosabbja, Ben Gurion sem fogalmazott szebben, aki egyszerűen nem akarta Jabotinsky csontjait Izrael földjébe eltemetni.
Na most elhangzott egy állítás.
Ám nem érdemi vagy tudományos vita folyt róla, helyette sokkal inkább a mocskolódás, a köpködés, amibe beszállt a Szalai Kálmán TEV titkár által gründolt „Likud Magyarország Egyesület” is.
Mi is ez az egyesület?
Egy izraeli politikai párt – amelyik valamilyen módon Jabotinsky szellemi örökösének tartja önmagát – hazai rajongóinak a csipet-csapata.
LIFUK – „Likud Fun Klub”
Ők aztán úgy gondolták, hogy érdemi és érvelő vita helyett sokkal jobb, ha ők inkább kijelentenek, csúsztatnak, mellébeszélnek és bizony, nem mondanak igazat.
Íme az ő sommás véleményük Fináli Gábor 2 mondatáról.
Ide is ide másolom, nehogy elvesszen ez a remek írás.
(Én kérek elnézést, kicsitde hosszúra eresztették.)
„Fináli Gábor, a Hunyadi téri zsinagóga rabbija, a Mazsihisz rabbitestületének tagja nemrég nyilvános Facebook-posztot írt, melyben a következő állítások szerepeltek:
„Mussolini, Zsabotinszki és Horthy meg a többiek egy szellemi bugyorból származtak, aminek rövid m[o]ttója: ha ezek nem keresztezik egymást, nagyon jól kijönnek egymással. Közös mottó: a ’nép’ és a ’föld’ mindenek felett”.
Ezt követően pedig még egy hozzászólást fűzött posztja alá, mely szerint „a Zsabotinszki teóriája hemzseg az emberiség elleni bűncselekményre való felbujtástól”.
Fináli posztjaiban Vlagyimir Ze’év Zsabotyinszkijre, a jobboldali cionista mozgalom (revizionizmus) szellemi és politikai atyjára, a Betar és az Irgun mozgalmak alapítójára utalt. Ezekből a mozgalmakból alakult később Menachem Begin izraeli miniszterelnök pártja, a Herut, mely napjaink Likudjának előzménye volt.
Posztjával tehát különösen fontos foglalkoznunk, hiszen Fináli bizonyos értelemben egyesületünk által vallott értékeket is összekötött Benito Mussolini olasz fasiszta diktátor és Horthy Miklós nevével.
Zsabotyinszkij sosem volt fasiszta, ahogyan ezt több cikkében és interjújában is egyértelművé tette.
A Jewish Telegraphic Agencynek például nyilatkozatot adott ki 1935. tavaszán és őszén is, melyekben tisztázta, hogy „nem hisz a zsidó fasizmusban”, és hogy önmagára politikai „vénemberként” tekint, mivel nézeteit a 19. századi liberalizmus határozza meg.
Egy másik cikkében, melynek címe „Cionista fasizmus” volt, lefektette, hogy a két eszmeiség ötvözetét elfogadhatatlannak tartja. Mint írta, a fasizmusban az emberek vakon követnek egy diktátort. Ezt azonban nem tudta elfogadni: „Csak a bivalyok követik a vezetőt. Civilizált embereknek nem kell vezér”.
Zsabotyinszkij az erőszakot is elutasította, ha csak az nem szolgálta a zsidó önvédelem célját. Mint több esszéjében is lefektette, a zsidóságnak erősnek kell lennie, hogy megvédje magát – ezért kellett szerinte zsidó hadsereg –, de nem támogatta az arabok elleni erőszakot, az arabok jogainak elvételét, sőt – ellentétben egyes baloldali cionistákkal – még az arab lakosság kitelepítésére vonatkozó ötletekkel sem értett egyet.
A fasizmus és a szélsőjobboldaliság vádja a Betar alapítójával szemben tájékozatlanságról és rosszindulatról árulkodik. Zsabotyinszkij egy klasszikus liberális volt, és mellette szenvedélyes nemzeti gondolkodó és mozgalmár. A korszak totalitárius eszméit – így a fasizmust, a nácizmust és a kommunizmust – egyaránt elutasította. Nem is véletlen, hogy a politikai gondolkodását bemutató könyv címe: „Minden egyén [olyan, mint] egy király”.
Ahogyan Zsabotyinszkij többször leírta, teljes politikai filozófiája összefoglalható ebben az egy mondatban.”
Kérdem én: „miért?”
És ismételten kérdem: „meddig még?”
Miért nem folyik vita, azaz érdemi párbeszéd?
Miért kell címkézni?
Miért kell azonnal a másik megsemmisítésére játszani?
De aztán még fokozták is, hiszen ez az egyesület olyan „jelentős” (227 like), hogy az egyik legjobban szponzorált (Emih tulajdonú) zsidó hírportál is úgy érezte, ezt a tiltakozást le kell hoznia.
Mindezt úgy, hogy a portál szerkesztői nem vették észre (véletlenül?), hogy a nyilatkozat tele van hibával, csúsztatással, kisebb-nagyobb hazugsággal.
Így lett kerek ez a történet.
Marad az, hogy aki az „általuk” meghatározott, vizionált, egyedüli üdvözítő gondolkodástól eltér, netán még párbeszédet is kezdeményez, az bizony áruló. (És akkor a legenyhébb kifejezések egyikét használtam).
Kérem szépen, mit tegyek, ha nem szeretem a spenót?
Nem szeretném, ha apukám azt mondaná, hogy ha nem eszem meg (mert egészséges és finom), akkor bármennyire szeret, de meg fog ölni.
Én nem Fináli Gábort védem, vagy Jabotinskyt támadom. Távol álljon tőlem. Én a stílust tartom félelmesnek.
A revolvermédia elterjedését. Lőni majd kérdezni…
Nem kéne inkább beszélgetni, érvelni, tanítani, forrásokat idézni, egy karaktergyilkossági próbálkozás helyett?
Ébresztő!
Mert ez az út se nem konzervatív, se nem építő és semmiképpen sem !zsidó.
