Ez elmúlt hónapokban megpróbáltam a vallási mellett, közéleti témákat is górcső alá venni. A 24.hu honlapon, a Magyar Narancs honlapján illetve a Magyar Nemzetben írtam cikkeket.
Most ismét a 24.hu honlapon írtam a szociális felelősségről.
Tudom, ez nem népszerű téma, ám erről is írni kell. Berakom a blogomra is a cikket, hogy megmaradjon az örökkévalóságnak…
A jobbikos választójog, az unortodox új rabszolgaság és a “zsidóügy”
Kevés fontosabb dolog van, amiről egy rabbi – most Magyarországon – beszélhetne, nemigen van fájdalmasabb, mint a dolgozók és „a munka világából” is kitaszítottak borzalmas kiszolgáltatottsága.
Egy hete rágódom, hogy megírjam-e ezt a cikket vagy sem…
Ám nem tudtam lenyelni. Megakadt a torkomon. Mert “zsidóügy”.
Vágjunk a közepébe!
Úgy tűnik, vannak olyan rétegek Magyarországon, amelyekkel bármit meg lehet csinálni. Bár a zsidó Biblia nem szociális törvénygyűjtemény, ám ez a bő háromévezredes alapmű, a próféták örökéletű szavai felhívják a figyelmet az özvegyek, az árvák, a rászorultak támogatásának erkölcsi és isteni parancsára.
És ez ma is érvényes.
Ez nem zsidó ügy. Hanem emberügy, testvérügy.
Már a hír is fájdalmas: “Beszüntették a munkát a kazánosok Makó legnagyobb üzemében, a gumigyárban”, ahol a kánikula miatt végképp embertelenné váltak a munkakörülmények” – írta pár napja az újság.
„Most, kánikula idején embertelenek itt a körülmények: a kazán fala 150 fokos, a levegő, amit belélegzünk, néha szó szerint fájdalmat okoz a tüdőnkben” – számolt be az érintettek egyike a Délmagyarnak, hozzátéve, hogy többen rosszul lettek közülük.
„Az esetre a vegyipari dolgozók szakszervezetének elnöke, Székely Tamás hívta fel a Délmagyar figyelmét, aki azt is elmondta, a szakszervezet helyben megpróbált közvetíteni a dolgozók és a vezetés között, de nem jártak sikerrel.”
Az egyik tárgyalófél (a dolgozóké) úgy gondolta, hogy ha a munkások rosszul lesznek, az talán elég ok lehet arra, hogy egy ici-picit felfüggesszék a munkát, a másik oldal (a munkaadó), másként gondolta. És a kasszakulcs meg nála van.
Eddig a hír.
És van egy másik is – szintén a közelmúltból.
Nemrég a – szlogenje szerint – a “nép pártján” álló Jobbik azzal a szerény javaslattal állt elő, hogy azok a honfitársaink, akik nem végeztek nyolc általánost, ne szavazhassanak. Ne akarjanak beleszólni a kis butusok, hogy kik is döntsenek róluk.
Dúró Dóra a Facebook-oldalán tette közzé: ő és pártja éppen azon gondolkodik, hogy a szavazójoggal bírók 3-4%-a képes-e arra, hogy tiszta szellemmel eldöntse, vajon kér-e belőle és a pártjából, vagy sem. Az indok triviális: úgysem értik meg az összefüggéseket, mert nem elég okosak hozzá. Sőt, éppen ezért a médiumok és a konzervek által befolyásolhatóak.
Bertolt Brecht alighanem tévedett, szegény, abban, hogy a népet nem lehet leváltani. A két egymást követő eset azt mutatja, hogy 2017 forró nyarán, Magyarországon volnának olyanok, akik szívesen megpróbálkoznának vele.
A munkagépeknek, (rabszolgáknak, beszélő szerszámoknak, stb.), még ha végeztek is esetleg iskolákat, addig kell csak bekapcsolva lenniük, amíg végképp tönkre nem mennek, de jobb, ha addig se beszélnek bele semmibe. Azaz még hasznos is, ha a tüdejük egy kicsit kiég, ha már az olcsó cigaretta ezt az égető szívességet nem tette meg eddig még nekik.
És hogy hogy jön mindehhez egy rabbi?
Mi dolgom van nekem ezzel?
Zsidó ügy-e?
Máleáhi és Jesája (Malakiás és Ézsaiás) próféta könyvében több szövegverzióban is az áll, hogy mit sem ér azok áldozata és “vallásossága”, akik megnyomorítják az özvegyet és az árvát, akik kiforgatják jogaiból a jövevényt, az idegent.
“És mikor kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek; ha sokat is imádkoztok, nem hallom: kezeitek vérrel telvék. Mosakodjatok, tisztuljatok meg, távolítsátok el szemeim elől tetteitek rosszaságát, szűnjetek meg rosszat tenni! Tanuljatok jót tenni, törekedjetek jogosságra, igazítsátok útba az erőszakost; szerezzetek jogot az árvának, vigyétek az özvegy ügyét.”
“Szeresd a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok!” – ez a mondat ismétlődik talán a legtöbbször a Tórában, a zsidók Szent könyvében. Valóban, a zsidó nép – történelme során – többször volt száműzött, kisebbség, mint nem.
Ez az isteni döntés (emberi sors vagy sorstalanság) teremtette meg bennünk a mások kiszolgáltatottsága iránti érzékenységet. (Bár könnyen belátható, ahhoz hogy társadalmi igazságtalanságok elszenvedői legyünk, nem szükséges számszerűen is kisebbségben lenni, elég a nőkre gondolni).
A próféták 2500 esztendős, ám örökérvényű szavai megmutatják a kiutat az érzéketlenség furcsán depresszív világából. Ám ki hall füllel olyan messzire?
Isten azért választotta ki az első zsidót, Ábrahámot, hogy általa “áldást nyerhessen a föld minden népe”. Később Mózes cizellálja ezt az alapelvet és azt tanítja, hogy a zsidóságnak „példát mutató népnek” kell lennie. Azért vagyunk zsidók, mert Ábrahám és Mózes szavai és tettei példaképpé lettek számunkra. Az évezredes vallásos és sokszor naiv lelkesedés középpontjában mindig az állt: “áldást adni – bárkinek, bárhol”, ez lett a zsidóság voltaképpeni hivatása.
Mózes megtanította a világnak, hogy Isten az embert – zsidókat és nem zsidókat egyaránt – a saját képmására teremtette. Természetesen itt a Tóra nem ráncokról és nem szakállról beszél, hanem az emberi jogokról, arról, hogy mindannyiunkon ott van Isten ujjlenyomata.
Akár van alapfokú végzettségünk, akár nincs, akár gumigyári munkások vagyunk, akár jobbikos parlamenti képviselők – Isten előtt egyenlőek vagyunk. Pont.
És a harmadik hír:
„Többször hangsúlyoztam: a zsidó közösség szempontjából a legfontosabb (…), hogy végre tanuljuk meg, nem kell mindent magunkra húzni, mindenből zsidó ügyet kreálni, még akkor sem, ha a társadalmi elvárás ezt diktálná.”
Köves Slomó kollégám, az EMIH vezető rabbija úgy véli, a szavai azt sugallják, hogy egy önmagát komolyan vevő zsidó szervezetnek jóformán semmivel (itt például a Soros-kampánnyal) – nem kell foglalkoznia, ami nem “zsidó ügy”. Köves jól mondja: nem kell “mindenből zsidóügyet kreálni”. Ám ez nem azt jelenti, hogy ami nem “zsidó ügy”, azzal nem is kell törődünk, nem kell „magunkra húznunk”. Hiszen a Bibliában nem ez áll, hanem éppen az ellenkezője!
Mind tudjuk, hogy mindaz, ami Makón, ebben a különben hatalmas zsidó múlttal rendelkező városban történt, csupán csepp a tengerben. A makói munkások be fognak menni a kohóba. Égni fog a tüdejük. Embertelen munkakörülmények között fognak dolgozni.
Mert félnek. Nem az Istentől félnek jámborul, hanem egy másik embertől félnek. Félnek, hogy mindent elveszíthetnek, félnek, hogy lesüllyednek agyondolgoztatott, kizsákmányolt családfenntartókból – társadalomból kiesett nincstelenekké.
Bármikor, amikor a menedzsment, egy másik ember úgy gondolja. Félnek, hogy a gyermekeiknek még ennyi sem jut, és abban egyre kevésbé reménykednek, hogy ők majd feljebb léphetnek. Pláne, ha tizenévesen el kell menniük dolgozni, mert kell a kenyér és a vaj az asztalra.
Szép lassan be kell látni, hogy a magyarok 3-4%-ának jó része nem azért nem végzi el a 8 osztályt, mert buta ahhoz, hogy alapfokú ismereteket szerezzen, mert nem tudna összeszorozni 3 számot vagy különbséget tenni Petőfi Sándor és József Attila között, hanem azért, mert nincs rá esélye.
A Jobbik szerint ahelyett, hogy segítenénk őket, hogy azzá lehessenek, akivé lehetnének, hogy ők is beteljesíthessék istenképmásiságukat, még a politikai jogokat is el kellene venni tőlük, vagyis azt az élményt és tudatot, hogy ők is mindenkivel egyenlő állampolgárok és a magyar politikai közösség részei.
A Jobbiknak nem elég az a megfosztottság, amelyben honfitársaink jelentős része élni kénytelen, ezt a nélkülözést nem mérsékelni, hanem növelni akarja.
Lehet, (és most legyünk jóhiszeműek és reménykedőek), hogy már nem antiszemiták, de még mindig érzéketlenek legkiszolgáltatottabb embertársaik iránt. És ha csupán politikai okból alázzák meg őket, az még súlyosabb.
Köves mondja: “nem kell mindenből zsidóügyet kreálni”.
Soroshoz képest a makói munkások kispályás versenyzők… De én szeretném, hogy Köves Slomót – rabbiként, jámbor és tanult zsidóként – ők is érdekeljék.
Olvasom az interjúkat, és egyre inkább látom, hogy Köves rabbi elképzelése és az enyém, a zsidóság feladatát és a megélt zsidó hitünk célját illetően két, világosan elkülönülő értelmezés.
Természetesen nem abban van a különbség közöttünk, amit sokan sulykolnak, hogy a MAZSIHISZ a baloldali pártokhoz állna közelebb (a baloldali kormányokkal állítólag jól kijövő Heisler Andrásnak 2011-ben a friss Fidesz-kormány adományozott Lovagkeresztet, amit vissza is küldött tavaly, Bayer Zsolt kitüntetésekor).
Teljesen másról van szó. Köves rabbi úgy gondolja, hogy csak a nyíltabb és néha esetleg a burkoltabb antiszemitizmussal szemben kell felvenni a kesztyűt, minden más, minden, ami nem érint közvetlenül minket, jól van úgy, ahogy van. Én ezt – minden nagyrabecsülésem ellenére – másképp látom.
Szerintem nemigen van ezeknél a látszólag „nem zsidó” ügyeknél fontosabb dolog. És egy rabbinak nyilvánosan szólnia kell róluk ma Magyarországon.
