Mit lehet tenni az ismeretlentől, az idegentől való félelemmel?
Elutasítani?
Harcolni vele, vagy szembenézni és elfogadni?
Megismerni a félelem tárgyát, vagy épp a félelem gyökerét?
Az ismeretlentől való félelem az egyik legősibb érzése az embernek. Sokféle módon felkelhet ez az érzés, de vajon mi a legjobb hozzáállás ehhez az érzéshez? Ezúttal ennek jártunk utána, erről kérdeztük meg a különböző vallások képviselőit.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Miként győzhető le az ismeretlentől, az idegentől való félelem?
Van-e erre vonatkozó tanítás az ön vallásában?
Válaszom itt olvasható:
A félelem egy természetes emberi érzés. Sőt hasznos. Ne feledjük, a félelem, – a fájdalomhoz hasonlatosan – megóvhat minket a balesettől, a veszélytől. (pl. félelem a magasságtól, vadállattól, stb.)
Azaz a félelmünk egy részének – mint mindennek a teremtett világban – oka van, sőt nagyon fontos célt szolgál. Éppen ezért nem is kell mindig feltétlenül legyőzni…
Ám a másik oldalról létezik egy belülről indikált, tudattalanunk által generált félelem. Nevezzük ezt inkább bizonytalanságnak vagy feltételes félelemnek (pl. félelem a sötéttől, madaraktól, új ízektől, szegénységtől stb.) Ez a második félelem viszont teljességgel legyőzhető és legyőzendő.
Hogyan éljünk együtt ezzel a félelemmel?
A zsidó vallás egyik alappillére szerint bennünk él az isteni lélek. Ez azt jelenti, hogy megvannak bennünk azok a képességek, amelyek lehetővé teszik, hogy szembenézzünk az elsőre félelmesnek tűnő kihívásokkal.
A zsidó vallás másik alappillére, hogy felismerjük életünk valódi célját, a világ jobbá tételét (tikun olám). Amikor ezt felismerjük, és ezzel együtt az isteni jelenlétet, akkor olyan bennünk élő félelmek tűnhetnek el, amelyek azaddig pokollá tették az életünket.
A kérdés visszhangzik: szépek a szavak, de mit tehetünk, ha úrrá lesz rajtunk az irányíthatatlan félelem?
A fentiek alapján a legelső tett: keressük meg magunkban az isteni részt, a lelket, amelyik pontosan tudja, hogy merre kell menni.
Ez az utazás – remélhetőleg – kiszakít bennünket az anyagi világ fogságából, és rájövünk, hogy az életünk nem a vagyonról, a karrierről vagy a társadalomban betöltött helyünkről szól, hanem teljesen másról. Ha ezt meglátjuk biztos mindjárt kevésbé fogunk félni.
Ennek a lelki utazásnak a végén üljünk le a szeretteinkkel, és írjuk le mindannyian, mi is az négy dolog, ami számunkra a legfontosabb, majd olvassuk össze a listákat!
Olvasva a leírt szavakat, rá fogunk jönni, hogy ezek mind-mind örök érvényű célok, amiket meg tudjuk valósítani, ha akarjuk, azaz amitől oly’ sokszor félünk, nem is lesz rajta a listán, azaz nem életünk meghatározó része. Akkor meg miért félünk tőle? A pozitív értékek és célok együttes megerősítése a legjobb harc a bizonytalanságunk által generált félelemmel szemben.
A rabbi többi válasza itt olvasható.
A többi lelkész válasza a fentebbi kérdésre itt olvasható.
