Az egyházak támogatják vagy ellenzik a melegházasságokat?
Két azonos nemű ember frigyre léphet Isten színe előtt?
Vajon hogyan vélekednek a különböző vallású tanítók a kérdésben?
Ezen a héten a melegházasságról szóló írországi népszavazás, illetve annak eredménye kapcsán kérdeztük a vallások képviselőit a homoszexualitásról és az azonos neműek házasodásáról.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye arról, hogy Európa egyik legvallásosabb országában (Írországban), népszavazás útján engedélyezték az azonos neműek házasságát?
Válaszom itt olvasható:
Szeretnék két alapelvet lerögzíteni:
1) A Tóra és a zsidó vallásjog egyértelműen tiltotta és tiltja a férfi homoszexualitást és a legsúlyosabb büntetést szabja ki rá. A leszbikusságról – explicite – a Tóra nem beszél, és annak erkölcsi hatása – a rabbik szerint – jelentéktelen, ezért büntetése is hasonló: a meleg nők nem részesülhetnek a kohanitáknak járó juttatásokból. (Itt kell megjegyezni, hogy a Tóra megengedi a halálbüntetést, ám a végrehajtásához szükséges – rabbik által előírt – törvényi feltételeket szinte lehetetlen teljesíteni.)
2) A vallásjog nem kötelezi a rabbikat, hogy kutassanak bárki után is, vagy megkérdezzék bárkitől is, vajon te meleg vagy-e.
Miért ez a szigorúság? Miért van az, hogy a zsidó hagyomány a lehető legszélsőségesebb kifejezéseket használja mindenféle fajtalankodás, prostitúció, szodómia, a promiszkuitás, házasságtörés, homoszexualitás stb. elítélésére?
Miért van, hogy a Tóra nemcsak szigorúan tiltja ezeknek minden formáját, hanem megvetendő példaként állítja a nép elé?
Ennek oka, hogy mindezek a tettek, – általánosságban – ellentétesek a zsidó nép érdekeivel, szemben a heteroszexuális testi kapcsolattal, amely a házasság szentségében egyesült férfi és nő szerelmének megnyilvánulása, míg a homoszexualitás az országot gyengíti.
Amíg egy vallási vezető a vallásával ellentétes dolgot tesz a négy fal között, az rá és az Istenre tartozik, ám amikor ezt nyilvánosságra hozza, akkor már az tudatosan vagy tudattalanul tartozik a hozzá kapcsolódó közösségre is.
Azaz kijelenthető, hogy klasszikus zsidó hagyomány nem tudja követni Diarmuid Martin dublini katolikus érsek gondolatát, miszerint „az egyháznak képbe kell kerülnie a valósággal”, hiszen a zsidó vallás szerint nincs Újszövetség, vagy a Törvényből eltávolítható mondatok. A Tóra állandó. A világ megváltozásával a vallásjog álláspontja csak egy pontban változott: a halálbüntetést 2 évezrede megtiltották a bölcsek, ám a homoszexualitásról alkotott vélemény konstans: ellentétben áll a világteremtés célkitűzésével, ezért tilalmas volt és most is az.
vs.
1) A Tóra és a zsidó vallásjog egyértelműen tiltotta és tiltja a férfi homoszexualitást és a legsúlyosabb büntetést szabja ki rá. A leszbikusságról – explicite – a Tóra nem beszél, és annak erkölcsi hatása – a rabbik szerint – jelentéktelen, ezért büntetése is hasonló: a meleg nők nem részesülhetnek a kohanitáknak járó juttatásokból. (Itt kell megjegyezni, hogy a Tóra megengedi a halálbüntetést, ám a végrehajtásához szükséges – rabbik által előírt – törvényi feltételeket szinte lehetetlen teljesíteni.)
2) A vallásjog nem kötelezi a rabbikat, hogy kutassanak bárki után is, vagy megkérdezzék bárkitől is, vajon te meleg vagy-e.Miért ez a szigorúság? Miért van az, hogy a zsidó hagyomány a lehető legszélsőségesebb kifejezéseket használja mindenféle fajtalankodás, prostitúció, szodómia, a promiszkuitás, házasságtörés, homoszexualitás stb. elítélésére?
Miért van, hogy a Tóra nemcsak szigorúan tiltja ezeknek minden formáját, hanem megvetendő példaként állítja a nép elé?
Ennek oka, hogy mindezek a tettek, – általánosságban – ellentétesek a zsidó nép érdekeivel, szemben a heteroszexuális testi kapcsolattal, amely a házasság szentségében egyesült férfi és nő szerelmének megnyilvánulása, míg a homoszexualitás az országot gyengíti.
Amíg egy vallási vezető a vallásával ellentétes dolgot tesz a négy fal között, az rá és az Istenre tartozik, ám amikor ezt nyilvánosságra hozza, akkor már az tudatosan vagy tudattalanul tartozik a hozzá kapcsolódó közösségre is.
Azaz kijelenthető, hogy klasszikus zsidó hagyomány nem tudja követni Diarmuid Martin dublini katolikus érsek gondolatát, miszerint „az egyháznak képbe kell kerülnie a valósággal”, hiszen a zsidó vallás szerint nincs Újszövetség, vagy a Törvényből eltávolítható mondatok. A Tóra állandó. A világ megváltozásával a vallásjog álláspontja csak egy pontban változott: a halálbüntetést 2 évezrede megtiltották a bölcsek, ám a homoszexualitásról alkotott vélemény konstans: ellentétben áll a világteremtés célkitűzésével, ezért tilalmas volt és most is az.
vs.
Megosztás
