100 esztendeje tört ki a „nagy háború”.
Villámháborúnak indult, és a végén 4 esztendős borzasztó öldöklésbe fajultak a harcok. 9,7 millió katonai halott, 10 millió civil halott és 21,2 millió sebesült a „mérleg”.
Kimondani a megdöbbentő.
Viszonylag primitív harcmodor párosult viharos technikai fejlődéssel. Egyéni hősök és mérnök zsenik harca is volt ez a háború.
Minden ország hadseregében harcoltak zsidó katonák. Ez a sorozatunk emléket állít azon magyar – zsidó katonáknak, akik életüket kockáztatták és sokszor vérüket hullajtották hazájukért, ám néhány esztendőre rá lépésről-lépésre fosztották meg őket a jogaiktól, majd a végén az életüktől.
Ezt az emlék-sorozatban egyrészt a korabeli zsidó sajtóból, másrészt a leszármazottak történeteiből és visszaemlékezésekből állítottuk össze.

8) Wottitz Miksa (kir. 22. h. gye.)
Tartalékos egyévi önkéntes tizedes.
Arcvonalbeli szolgálatot teljesített 1915. november 5-től 1916. július 18-ig az orosz hadszíntéren.
Miután az oroszok az összes tábori távíró és telefon huzalokat lerombolták, Wottitz tizedes – mint a Papp dandárhoz beosztott és a 22-esek csoportjához tartozó önkéntes – több ízben teljesített futárszolgálatot és szóbeli parancsokat vitt a csapattestekhez.
1916. júliusában, – a Brusszilov – támadást megelőzően – lőszer fogytán volt és így az ellátmányt Csernovitzból kellett hozni. Wottitz tizedes vállalkozott erre a küldetésre és ellenséges tűzben sikerült Csernovitzból az utánpótlást elhoznia.
Ebben az akcióban egy kézigránát megsebesítette.
9) Schwarcz Bernát
A hatszorosan kitüntetett tűzmester példamutató vitézséggel harcolt a tűzvonalban, majd munkaszolgálatosként 1944. december 27-én a saját sírjába lőtték.
10) Salamon Dávid (Cs. és kir. 50. gye.)
1916. május 17. A dél-tiroli Hoverelo-nál levő Costa Violina magaslaton is harcok folytak folytak.
Salamon Dávid, a gyulafehérvári 50. gyalogezred szakaszvezetője, csapatával a megtámadott támpont hátába férkőzött, aholis rajtaütött az óvóhelyeken (kavernák-ban) meghúzódott tartalékokon és megakadályozta azoknak az óvóhelyekből való kijutását.
Ezzel az akciójával nagyban segítette csapatát, mert a támpont ellen intézett támadás kivédésében ezek a tartalékok már nem vehettek részt.
Vitézi tettének nagy jelentősége és dicséretes magatartása miatt a nagyezüst vitézségi éremmel tüntették ki.
11) Schulz Gábor (Cs. és  kir. 14. n. táb. tüe.)
A XI. isonzói csatában Schulz Gábor tart. tüzér törzsőrmestert, – mint felderítőt – egy Kostanjevicától északra fekvő, jó kilátást biztosító, kopár sziklás magaslatra küldték előre, hogy a csata lefolyása alatt közvetlen közelről figyelje meg az eseményeket.
Megfigyelései alapján kellett a tüzérségnek a megfelelő időben és helyen a csatába beavatkoznia.
Távcsővel és telefonkészülékkel, azonkívül ismétlő kurtállyal és kézigránáttal ellátva. Így figyelte kiépített felderítőállásából, fáradhatatlanul az ellenséget és látta el értékes jelentésekkel nem csak parancsnokát, hanem a szomszéd kavernában elhelyezett gyalogsági tartalékot is.
Ez a magaslat már az ütközet kezdete óta (1917. augusztus 18.) folyamatosan a nehéz olasz ostrom- és hajóágyúk tüzében állott. Ezen fegyverek hatalmas, több mint 1 méter hosszú robbanólövedékei a sziklás talajba mély tölcséreket vájtak és sziklatörmeléket repítettek a levegőbe, amely széles körben hullott vissza.
Időnként aknákkal is lőtte az ellenség azt a magaslatot is, ahol Schulz őrmester tartózkodott.
Augusztus 19-én saját fedezéke egy telitalálat miatt teljesen megsemmisült, ám Schulz – csodával határos módon nem sérült meg, hanem egy – az ellenség által belátott – gránáttölcsér széléről folytatta szolgálatát rendületlenül.
Még ugyanazon a napon teljesen betemette őt egy közelben becsapódó nehézgránát törmeléke. Gyalogosok ásták ki innen, és ez alkalommal is „megúszta” egy fejét ért ütéssel.
Három órányi pihenés után a gránáttölcsérjéből újra folytatni tudta az ütközet megfigyelését.
Éjjel és nappal, fáradhatatlanul tevékenykedett, csupán néhány órára engedte át feladatát a mellérendelt altisztnek, aki egyébként a gyalogság kavernájában húzta meg magát.
Még aznap a telefonvonala teljesen megsemmisült. Ezután optikai úton adta le jelentéseit.
Augusztus 26-án a közelében lévő kaverna bejáratát betemette egy telitalálat, így már a törzsőrmesternek arra sem volt lehetősége, hogy csupán átmenetileg is fedezékbe húzódjon.
Továbbra is kitartott, még akkor is, amikor gáztámadás vette kezdetét.
Szemtanú gyalogsági tisztek jelentései alapján, Schulz törzsőrmester nem csak csodálatraméltó kitartással, hősiesen és példátlan kötelességtudattal látta el megfigyelő feladatát a legnehezebb körülmények között, hanem helyes megfigyelései és azok ügyes továbbítása a tüzérség pontos beavatkozását is lehetővé tette, miáltal hozzájárult az ellenséges támadás sikeres elhárításához.
Ezért a tettéért az Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki.
12) Stein Adolf (Cs. és kir. 63. gye.)
Stein Adolf a 63. gyalogezred hadapródjelöltje.
A 11. olasz offenzíva második napján Stein hadapródjelölt ezrede Jamianótól délre államásozott.
Augusztus 19-én a hatalmas olasz túlerő a frontot áttörte és a c. vonalig hatoltak, mely az első vonaltól mintegy 800 lépésnyire van.
Az előrenyomult olaszok már a zászlóaljparancsnokságot fenyegették, mikor az ott levő Stein hadapródjelölt félszázadával azt a parancsot kapta, hogy az olaszokat saját állásukig verje vissza.
Stein kis csapatával vakmerően megrohanta a számra tízszer oly erős olasz csapatot, de mindjárt az első percekben lövést kapott. A revolvergolyó jobb karját lőtte keresztül.
Ennek ellenére a rohamot még háromszor megismételte, melyek közül az utolsót teljes siker koronázta.
Sikerült az olaszok által elfoglalt összes állást visszafoglalni.
Stein – kis csapatával – nagy számú olaszt fogott el és 10 gépfegyvert zsákmányolt.
Felettes parancsnoksága parancsban adta neki, hogy sebesülése miatt azonnal menjen hátra. Ott újabb parancsot kapott, hogy az éj beálltával menjen sebével a kötözőhelyre, illetve kórházba.
Közben azonban az olaszok újra áttörték a frontot és ő délután csatára jelentkezett a zászlóaljparancsnokságnál
A tartalék, – amelybe Stein hadapródjelölt önként beosztatta magát – ismét rohamra indult. Az elkeseredett közelharcban egy ellenséges kézigránát a közelében robbant fel és hét súlyos sebet ejtett rajta.
Súlyosan sebesülve összeesett és már úgy tűnt, hogy az óriási túlerőben támadó olaszok elfogják, ám ekkor katonái, akik páratlan bátorságáért szerették vezetőjüket, életük kockáztatásával a kötözőhelyre vitték a tűzvonalból.
A kötözőhelyről négy katonával a gyűjtőállomásra küldték, ám útközben egy becsapódó gránát a sebesült-vivő katonák egyikét megölte, másikat megsebesítette és Steinen is súlyos fejsebesülést ejtett.
Parancsnoksága megtudván ezt, újabb embereket küldött, kik a legközelebbi tábori kórházba szállították a hős katonát.
Hősiességéért megkapta az arany vitézségi érmet.
Forrás: Miklós Tamás kutatása Egyenlőség XXXVII. évf. 9. sz. (1918. március 2.) 3-4. o.13) Weinberger Géza (Cs. és kir. 46. gye.)
Weinberger Géza tartalékos hadnagy 1917. augusztus 18-án, a XI. Isonzo csata borzalmakban mindent felülmúló poklában, három napon keresztül halált megvető elszántsággal tartotta a Fajthi-Hriban levő saját állásainknak egy kimagasló, – az egész terep birtoklását védő – pontját.
Az olaszok hatalmas túlerővel támadtak, ám a maroknyi csapat ellenállott az iszonyú nyomásnak.
Háromszor kellett hátrább vonulnia, de mindháromszor sikerült neki egy-egy ellentámadással – a magukat a magyar állásokba befészkelő – olasz csapatokat visszavetnie.
E támadások során egy század olasz katonát ejtett foglyul, és lehetővé tette saját tartalékjaink zavartalan felvonulását.
Parancsnoksága sürgönyileg terjesztette őt fel az arany vitézségi éremre, amelyet október 7-én József főherceg – beszéd kíséretében – személyesen tűzött fel a hős mellére.
14) Boros Mór százados
Képzőművész, tanító.
1887. április 23-án, született Balassagyarmaton, Bornstein Lipót  és Kornitzer Fáni gyermekeként.
A világháború alatt katonai szolgálatot teljesített, főhadnagyságig vitte.
A háború alatt az ezred és a hadosztály részére térképeket rajzolt az ellenség állásairól.  1916. június 16-án megsebesülve orosz hadifogságba került, ahonnan 1918. májusában tért haza.
A hadifogságban a Tretyakov Képtárban készített tanulmányokat, ezeket itthon eladta.
A hadifogságban szerkesztett egy félig tréfás, félig komoly illusztrált hetilapot „Fogoly Fidibusz” címen (1916-18).
1918-ban több képpel részt vett a 16-os honvéd gyalogezred kiállításán.
A Signum Laudis a kardokkal kitüntetés, Károly csapatkereszt, sebesülési érem, magyar, osztrák, német Háborús Emlékérem tulajdonosa.
Hazatérését követően századosi rangot kapott.
Elhunyt – zsidóként – Auschwitzban, ahová 1944.  június 13-án deportálták. 

A sorozatunk többi részét itt találja meg.
Amennyiben felmenői között található első világháborús hős, akinek szeretne ilyen módon is emléket állítani, akkor kérjük, hogy a 1vh(kukac)zsinagoga.net címre küldjék el a történeteket és a képeket.
Köszönjük! Radnóti Zoltán és Kovács Péter

Megosztás