Interjúalany: Kárpáti Lászlóné (1922)
Téma: Régi zsidó ünnepek, (2 vh. előtti zsidó élet), Püspökladány.
Interjút Készítette: Schlenker Ádám

Gyerekkorában a családja milyen formában őrizte meg a zsidó hagyományokat?

Mint ahogy már említettem magának, hogy mi vidéken éltünk, az édesapám egy nagy-gazdaságban volt alkalmazott, és ő nem jöhetett-mehetett szabadon, mert kötve volt az ideje.

Közel laktunk Püspökladányhoz, ez egy nagy tanya volt ahol mi éltünk, ami a Katolikus Vallás Alapítványért tulajdona volt, és egy Grósz Béla nevű bérelte ezt a birtokot, és az édesapám itt volt alkalmazva, gépész volt, több cséplőgép, gőzeke tartozott hozzá. Szóval különböző gépek voltak és egy daráló malom, aminek tulajdonképpen ő volt a felelőse, nyáron több emberrel, télen kevesebbel dolgozott egy óriási gépműhelyben. Az ő címe úgynevezett főgépész volt, ma megfelelne egy üzemvezetőnek. A gazdasági gépeknek volt a felelőse, hogy állandóan üzemben legyenek, amikor cséplésre vagy szántásra volt szükség. Kifejlesztett egy villanytelepet a birtokon, úgyhogy amikor Bihar megyének a nagy részén nem volt villany nálunk a tanyán villany égett. Tehát az idejével nem rendelkezett szabadon, kötve volt az ideje állandóan. Itt, ezen a tanyán egyedül voltunk zsidók, a Grósz Béla, a bérlő az is zsidó volt, nyáron tartózkodtak itt, télen Budapesten laktak.

Egy zsidó volt, az intéző, akit Fináli Lászlónak hívtak és az édesapám, őket ketten voltak ezen a tanyán zsidók. Közel laktunk egy kis faluhoz, amit úgy hívtak, hogy Szerep. Püspökladányban volt zsinagóga is. Most az édesapám az őszi ünnepekre szabadságot kapott, Püspökladányban volt az édesanyámnak egy testvére, és oda mentek be ünnep előtti délután mielőtt beállt az ünnep, kaptak egy kocsit, és azzal a kocsival, lófogattal bementek Püspökladányba, és ott voltak bent egész ünnep alatt, és ez a kocsi értük ment az utolsó nap este. Én egyedül maradtam a tanyán, mert ebben a tanyasi lakásban és a környezetünkben voltak anyukáéknak a jószágai, volt tehenünk, amit nem én, hanem egy fejőasszony volt, aki megfejte, a tejet hazahozta, az ő részét levette belőle, a fejésért és nekem azt el kellett helyezni. A baromfit meg kellett reggel-este etetni, úgyhogy nekem elfoglaltságom volt, én nem tudtam elhagyni az otthonomat emiatt. Úgyhogy anyukáék Püspökladányban a templomban megtartották az ünnepet, én nem. Meg volt szabva anyuka révén, hogy mit szabad csináljak, mit nem, az ünnepet be kellett tartani, de a templomba nem tudtam bemenni, mert nekem nem lehetett otthagynom az otthonomat, a baromfi, a különböző jószágok miatt. Úgyhogy, nem tudtam részt venni tulajdonképpen az ünnepi imákon. Amikor hazajöttek anyukáék akkor elmondták, hogy kivel találkoztak, hogyan bírták az egész napos imát, böjtöt.

Jom Kippurkor nekem is böjtölnöm kellett, szigorúan ki volt adva, soha nem csaptam be anyuékat, úgyhogy végig böjtöltem.

Püspökladányban mekkora hitközség volt, megközelítőleg mennyi zsidó élt?

Püspökladányt, ami Hajdú-Bihar megyében van, annyira nem ismertem, elég sok zsidó élt ott, a minjen biztosan megvolt, de mi a tanyán közigazgatásilag Szerephez tartoztunk.

Szerepen velünk együtt nyolc zsidó család lakott, az én apámat hívták Hilinger Ignácnak, egy testvérbátyám volt, de ő már éveken keresztül Budapesten élt, itt dolgozott, úgyhogy én voltam egyedül otthon, két gyerek volt a bátyám és én. Anyuka Spitzer Szeréna volt, családostól volt egy Fried Sándor, egy Steinberger Ferenc volt szintén családostól, egy Farkas Mihály, Fried Márton, Schwartz Béla, ezeknek mind volt családjuk, az intéző Fináli László, és egy Csillag Imre nevű vagy Imréné akkor azt hiszem már csak a feleség élt.

Családostól együtt, meg, ha apukám meg volt hívva, akkor itt is megvolt a minjen, szóval tíz ember is megvolt. De apukáék mivel anyukának Püspökladányban volt testvére, Spitzer Ödönnek hívták, a két nagy ünnepen bent voltak Ladányban a templomban, de Szükkoszkor nem. Habár a tanyán nem volt sátor, arra nem volt lehetőség. Azt hiszem Purimkor sem voltak bent a templomban, akkor apuka nem kapott szabadságot.

Az édesanyja hogyan szervezte meg a vallási előírásoknak megfelelő háztartást?

Az édesanyám kóser háztartást vezetett, Sárrétudvariból járt ki minden csütörtökön a sakter anyukának kósert vágni, ott helyben levágta a baromfit, télen libát, nyáron tyúkot vágott, anyukám kikóserozta, szóval kóser háztartást vezettünk dacára annak, hogy a tanyán egyedül éltünk. Volt, amikor nem volt kóser, kihúzta a libának begyét, és nézte-nézte és nem találta kósernek. Olyankor persze probléma volt, mert azt el kellet adni, vagy általában oda ajándékozták valakinek.

A marhahúst anyuka Püspökladányból hozta, ott volt kóser mészárszék, odament be heti piacra, és olyankor, ha akart marhahúst vett. Kapott minden héten egy lófogatot, és azzal járt be vásárolni, csütörtökön volt a heti piac.

A kóser tejet úgy oldottuk meg, hogy volt egy asszony, aki a tehenet megfejte, és a sajtárral együtt hazahozta. Azt hiszem, hogy ő is kapott a fejésért, neki is járt tej, és akkor anyukám otthon feldolgozta, külön volt tejes edényünk, külön volt húsos edény, külön volt páros edény, és külön volt a húsvéti edény.

A barheszt minden pénteken anyukám sütötte, volt lisztünk, mert apukám az ő bérében, -már nem tudom megmondani, hogy mennyi búzát kapott-, természetben kapta a fizetésének egy részét, és Püspökladányban volt őrlőmalom, ezt a búzát apuka oda bevitte, meg őröltette, hazahozta.

Ebből sütött anyukám kenyeret. A maceszt, azt valahonnan rendelték, azt hiszem Ladányból

hozták a húsvéti maceszt, úgyhogy nagyon-nagyon szigorú kóser háztartást vezetett anyukám. Emlékszem, egy nagy láda volt a padláson, és Húsvétkor lehoztuk az edényeket és elmosogattuk, igénybe vettük és Húsvét után visszaraktuk abba a ládába.

Azt, hogy ne legyen homec a házban úgy oldotta meg anyuka, hogy szerződést csinált a fejőasszonnyal és eladta neki a homecet.

Péntek este gyertyát gyújtott, páros kalácsot, kuglófot tejjel dagasztva és apukám péntek este és szombaton felvágta és imádkozott felette, és elmondta rá a bróhét.

Sóletot minden szombaton sütött anyuka, és azt úgy melegítettük meg a szombati ebédet, hogy faszénnel fűtött generátor volt, és ebből a faszénparázsból hozott be apuka szombaton a sparheltba és azon lett megmelegítve a szombati ebéd. Nem gyújtott anyám szombaton tüzet.

Ladányban volt mikve, de abban mi nem vettünk részt, anyuka nem járt fürdőbe.

Az édesanyja hogyan tanította meg a hagyományokat?

Iskolába, katolikus iskolába jártam, mert az volt a tanyán mivel katolikus alapítványi birtok volt, de hogy mégis tanuljak valamit a vallásból, egy évet, a hatodik elemit Püspökladányba jártam ahol volt zsidó iskola. Különben anyuka fogadott hozzánk-akkor még akkor a testvérem is otthon volt-, egy bóchert aki kijárt hozzánk, imádkozni tanított, meg a vallási ünnepek értelmét, tartalmát és azt, hogy mi miért van a bócher tanította meg nekünk. Azt hiszem Sárrétudvariból vagy Ladányból járt ki egyszer egy héten, és ő tanította nekünk a héber betűket és imákat. A bócherral magyarul tanultunk, csak imádkozni tanultam meg, a héber betűket olvasni, de persze nem tanultam meg héberül beszélni, annyit nem tanított. Apukám is tudott héberül imádkozni, de ő sem beszélt se héberül se jiddisül.

Amikor a bátyám felkerült Pestre, akkor már nem járt ki, hanem akkor anyuka akarta, hogy legalább egy évet zsidó iskolába járjak, és bent laktam Ladányban egy rokonomnál, és ott jártam a hatodik elemit. Vegyes volt a zsidó iskola, együtt voltak a fiúk és a lányok, mert nem volt annyi zsidó, hogy külön lányiskola legyen. Azt hiszem naponta egy óra volt, amikor hittan óra volt.

Hogyan oldották szombaton vagy ünnepnapokon a katolikus iskolában való hiányzást?

Azt nem lehetett megoldani, azt megkövetelte a tanárnő, bár nem tudom, hogy szombaton volt e-iskola a tanyán, mert ott jártam. Akkor már a bátyám elvégezte a négy polgárit, ő Püspökladányban, és engem is be akart adni anyuka, be is mentünk, év végén az évre beíratni, aztán kiértesítettek bennünket, hogy annyi katolikus gyereket vettek fel, hogy megtelt a létszám, és engem, mint zsidó gyereket nem vettek fel. Püspökladányban volt egy női szabó, a Schwartz Teréz, és anyuka odaadott női szabó tanulónak, úgyhogy női szabósegéd vizsgám van.

Milyen volt a viszony a többi tanyán élő nem zsidó lakóval?

Nagyon jó viszony volt, a tanító nénivel is, sőt amikor szó volt róla, hogy anyuka az ötödik elemiből kivesz és a hatodikat Ladányban járom, akkor felajánlotta a tanítónő, -nagyon szeretett engem, még a mai napig is emlékszem a nevére, Ilonka néninek hívták-, azt mondta anyukának, hogy majd ő gyakorolja velem a hébert. Hogy azt honnan vette, vagy honnan tudta nem tudom, azt mondta anyukának, hogy ne vegyen, ki az iskolából ő gyakoroltatja velem a hébert. De katolikus volt, hogy ezt honnan ajánlotta fel, ma is gondolkodom rajta.

Az édesapja családja vallásos volt? Ők honnan származtak?

Édesapám családja Pesten lakott, ők nem voltak vallásosak, nem emlékszem rá, hogy azok lettek volna. De ő vidéken született, Váncsnak hívták azt a községet. Mikor a bátyám felkerült Pestre, akkor apukának az öccsénél volt megszállva, onnan járt a csepeli a Weiss Manfrédbe, mert ott dolgozott.

Apuka akkor került le Pestről, hogy részt vett ’19-ben a munkásmegmozdulásokban, és háború után megfenyegették, hogy valamilyen szankció fogja érni, és akkor megismerkedett ezzel a Grósz Bélával, és ő felajánlotta, hogy egy birtokot vett ki, és igazgassa azt.

Képzeljen el egy háromezer holdas birtokot, óriási terület volt, és ezt kellett felszerelni gépekkel, és akkor apukám leköltözött Pestről a tanyára. Én már a tanyán születtem, a testvérem még Pesten. Úgyhogy félt a kommün után apuka, nem a kommünben vett részt, nem mint kommunista, hanem valami munkástanácsban volt tag. Apuka akkor villanytelepet fejlesztett a tanyán, mert villannyal működtek a gépek. Szombaton is dolgoztak, nem volt szabad szombat.

És láttam, hogy apukám minden reggel feltekerte a tfilint, úgy imádkozott. Bejött, mert a munkaidő az hat órakor kezdődött, úgyhogy azt a műhelyt hatkor ki kellett nyitni, és jöttek az emberek. Apuka bejött reggelizni, kapott reggeli időt, ebédidőt és aztán a munka végén a vacsorát. Amit lehetett a tanyán betartottak.

Az édesanyja Püspökladány környékéről származott?

Anyukám egy Nagyrábénak hívott községben született, Bihar megyében, nagyon vallásos családban, itt volt a nagypapának üzlete, vegyes kereskedése volt.

Említette, hogy volt egy bátyja, ő mivel foglalkozott?

Ő még akkor született ’20-ban, amikor apuka még itt élt Budapesten, a Leiziger szeszgyárban dolgozott, vezetőként. A bar micvóját Püspökladányban ünnepeltük, arra nem emlékszem már, hogy ott voltam-e, én két évvel voltam fiatalabb, 1922-ben születtem.

Amikor elköltözött a tanyáról akkor milyen szokásokat tartott meg tovább?

Nyáron ’44-ben hajnalban öt órakor megjelentek a csendőrök, adtak egy fél órát összepakolni és vittek Nagyváradra a gettóba. Háború után egyedül maradtam, szüleim Auschwitzban maradtak, én hazajöttem Auschwitzból, testvérem, mint munkaszolgálatos valahol Ukrajnában halt meg.

Egyszer jött egy értesítés, hogy eltűnt. Háború után egyedül hazakerültem Szerepre, ’53-54-ben férjhez mentem, és akkor felköltöztem Pestre. Zsidó élet nem volt már, egyedül a Steinberger Irénke volt, ő jött haza, meg Fried Miklós, de akkor már ő felköltözött Pestre.

Szerepen volt egy cséplőgarnitúra, amit az apukám vett, ha nyugdíjas lesz, legyen miből megélni, az ott dolgozott, és aztán átadták nekem a házat.

Pesten nem tartottam semmit, férjem nem volt vallásos, és aztán, hogy mondjam magának, úgy elfásult az ember, úgy nem érdekelt a vallás, hosszú évek alatt egy ilyen nyomás alatt éltem a deportálás miatt, szülőknek, testvérnek az elvesztése miatt, senkim nem volt, éveken át nem volt kedvem semmit csinálni.

Nem voltam hálás, az Örökkévalónak, hogy életben hagyott.

——–
kislexikon:
Bócher: fiatal fiú
Hómec: pészáh ünnepén tilalmas kovászos étel
Páros: se nem tejes, se nem húsos étel
Sakter: rituális metsző

fényképek:
Az első fényképen
ez egykori zsidó iskola látható
(Izraelita elemi népiskola (Zsidó iskola) Bocskai u. 23. alatt állt.
Az első ilyen iskolát 1885-ben építették meg, majd 1911-ben új iskolát építettek. Ebben a formában 1944-ig működött. 1964/65-től általános iskolai napközi otthon egy része működött itt.)

A második és a harmadik fényképen
a Bútorbolt látható, ami korábban a zsidó templom volt.
Az első izraelita imaház 1862 körül épült a Bocskai u. 23. számú telken. Ez az első imaház 26 m hosszú, 12 m széles, fehérre meszelt épület volt, hosszúságában a Bocskai utca vonalában, az utcára 6 nagy ablakkal, egy ajtóval. Az ún. szentek szentje helyiség a keleti oldalhoz épült, külön tetővel. Előtere belülről alacsonyabb helyiség volt, ebben a részben sütötték a húsvéti pászkát.
Az imaház tetőzete, valamint a tésztagyártó előtere 1937. február 18-án éjjel leégett. A tüzet vizsgálat szerint a pászkasütő gépezetből kipattant szikra okozta. Az új, 15 m széles és 18 m hosszú templom 1938-ban lett kész.
A II. világháború után megmaradt kevés számú zsidóság elköltözött Ladányból. A templomot eladták. A helybeli Földművelésszövetkezet vette meg, kétszintű épületté 1967-ben alakították 623 590 .-Ft-os költséggel. Évekig bútorboltként üzemelt.

A sorozat többi része itt olvasható.