Interjúalany: Deutsch Gábor (1935)
Téma: Régi zsidó ünnepek, (2 vh. előtti zsidó élet), budapesti zsidó negyed.
Interjút készítette: Schlenker Ádám
Milyen régi Hanuka ünnepekre tud visszaemlékezni akár a gyerekkorából vagy a későbbiekben?
A helyzet az, hogy olyan korban voltam gyerek és később ugye fiatalember, amelyet egyfelől a nyilas korszak, és általában a Vészkorszak, másfelől egy másikfajta elnyomó korszak jellemzett, amely a  vallást nem túlságosan tolerálta és így tulajdonképpen csak az otthonban és a templomban volt a Hanuka ünnepelve. Mivelhogy zsidó iskolába jártam, ott is rendeztek hanukai  ünnepséget kimondottan a gyerekek számára,  és emlékszem, hogy a díszteremben még színdarabokat is játszottak. Lényegében mindenki maga ünnepelte meg, még az se volt nagyon, hogy az ablakba tegyék a hanukiját,pedig kell, hogy a csoda hirdetve legyen.De még azt se nagyon tettük meg, hanem inkább bent  a lakásban, családi körben ünnepelte meg az ember a Hanukát.Ott már magában a családban nagyon meleg hangulat uralkodott, összejött a  a nagymamáktól kezdve az unokáig, vagy ha volt dédunoka mindenki,az egész család,gyerekek kaptak hanuka geldet, tehát Hanuka pénzt,de ajándékot nem,és mindenki  játszott. Mit játszottak? Trenderlivel, az egy természetes dolog,mivel az a lényeg,hogy sokszor játsszák, és kipörgessék ezt a mondatot,hogy „Nagy Csodák Történtek Ott”.
Ami a legegyszerűbb volt -amit titokban mondom-, az a huszonegyezés volt, ahhoz nem kellett más, mint egy karton papír amire ráírtak egy számot egytől huszonegyig, és akkor avval lehetett játszani mogyoróban vagy dióban, tehát nem pénzzel. Arra a nagy kérdésre,a fánkkal kapcsolatban,hogy az volt-e, vagy nem volt,én úgy emlékszem,hogy azért egyszerű fánk az volt, hiszen harminckét féle fánk van,de az ünnepnek volt egy jellegzetessége ez  a palacsinta, példának okáért az van írva a Sulchan Áruchban,a  szabálygyűjteményben,hogy újholdkor, Ros Chodeskor egy fogással többet tálaljanak fel,ez az egy plusz fogás mindig  palacsinta volt, ez is olyan, amit olajban sütnek, ezért is sütötték Hanukakor.
Ha már az olajnál tartunk, el kell mondani,hogy az olaj elterjedése tulajdonképpen a háború után volt,a  legtöbb háztartásban zsírral főztek,az meg egy kicsit lenézett dolog volt az olajjal főzés, hiába van az,hogy most inkább margarint eszünk, mint vajat mert kiderült,hogy  jobb a gyomornak meg az olaj is jobb, mint a zsír. Abban az időben úgy volt ez mondva, mint a Kodály mondta, a zenére,hogy milyen zenét hallgassunk, miért együnk margarint, amikor a zsírt is lehet enni,amikor minőséggel tudunk élni, akkor miért kell a kevésbé jó.
Ezért az olaj olyan nagyon nem volt elterjedve, de ilyenkor azért sütöttek példának okáért,  amit inkább Pészachkor szoktak sütni, mert akkor jó, ha van ilyen étel, ez pedig a hremzli,vagy vagy kézli, ha úgy tetszik a magyar neve tócsni. Tehát akár reszelt vagy főtt krumpli megsütve olajban, a nejem pont ezt csinálta tegnap, ez kiváló ilyen alkalomra.
Mostanában a fánk lett a divat, el kell fogadni, egyébként sok minden olyan dolog van, amit egészen sztárolnak, például a töltött hal, most már szinte nincs olyan ünnepség vagy együttlét ahol ne lenne,akár például ádár hó 9-e, amikor halvacsorát szoktak adnak, régen is adtak halvacsorát, de akkor halkocsonyát adtak.
Bármilyen ünnepélyes dolog a töltött hal, azt tulajdonképpen a szegénység hozta magával, a halat megdarálták, hozzádarálták a kenyeret vagy kalácsot és ezzel szaporították, most úgy van, hogy ez valami fenséges és kiemelt dolog még dalt is hallottam róla.
Svájcban ahol egy tanítónál voltam, és volt egy vasárnap, amikor három-négy helyre is elvitt  -ez ’48-ban volt, amikor összeszedték a legsoványabb gyerekeket közéjük tartoztam én is, és így kerültem  három hónapra Svájcba-, mert az egyik gyerekének  a bár micvója volt, a  másiknak  testvére született  és ott is a halkocsonyát tálalták fel. Kelet-Magyarországon már el tudom ezt képzelni, én akkor láttam, amikor Nyíregyházáról feljött a nővérem, és ő ezt ette, de még inkább amikor Munkácsról átjött a feleségem, akkor ez egy gyakori étel volt.
A másik dolog, hogy a háború azért sok mindent meghatározott, példának okáért ilyen együttlétek templomokban voltak, de akkor barhesz volt és rúsni, ez hagymás hal, de hogy templomokban nagy vacsorákat tálaljanak fel, -bár népkonyhák azok voltak-,az elképzelhetetlen volt.
Az, hogy a hanukiját mondjuk, kivigyék az utcára az teljesen lehetetlen volt. Emlékszem, hogy ez közvetlenül a háború után, hogy a Mizrahi, ami akkor a Landon utcában volt, a fiataljai kimentek a Ligetbe, gyalog természetesen, felvonultak Mógen Dávidos zászlóval, és ezért a háború után igen erős kritikát kaptak az újságoktól, az összestől,akik azt írták, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet. Nagyon érdekes, hogy a Mizrahi és az Aguda között- én agudista voltam és olyan gyerekotthonban voltam Mezőkovácsházán, Csornán, Debrecenben-, a nővérem viszont odajárt a Mizrahiba, ami nekem nagyon nem tetszett, ott fiúk és lányok együtt voltak és ment a zakatolás, és maga nem tudja,hogy később zakatoltak a fiatalok, de a ez a zakatolás,azt jelentette,ahogy együtt táncoltak és énekelték hogy „Hegyek között zakatol a vonat,én a legszebb lányok közül téged választottalak! Ez a jelszó tartós béke”.
Innen vette valaki, a cionisták kezdték, utána ezt átvették a későbbi rendszerben.
Említette, hogy nem volt jellemző, hogy Hanukára ajándékot kapjanak a gyerekek, ennek vallási oka van? Ez később ez változott Magyarországon, hogy ha Karácsonyra kapjanak,hogy akkor Hanukára is kapjanak?
Azt hiszem ez egy hatás volt, én is hallottam, ilyet hogy hanukija alá tesznek ajándékot, mint ahogy a karácsonyfa alá tettek ajándékot. Erről még olyan túlságosan sokat nem is érdemes beszélgetni. Tessék csak nézni, együtt dolgoztunk, voltak ugyan egy-pár olyan, amely kóser szövetkezet volt, de azok is különösen ’56 után erősen megfogyatkoztak, végül meg is szűntek, és önkritikusan meg is kell mondani, hogy azért szűntek meg, mert már nem volt rájuk érdeklődő, vagy kevés volt az érdeklődő, nem volt annyi, hogy egy műszakot meg tudjanak csinálni. Tehát, együtt dolgoztak az emberek különböző helyeken, fel is jártak egymáshoz, és akkor valóban ilyen szokások átalakultak és ezért alátették. Olyat is hallottam egy színésznőről,-nem érdekes, hogy kiről-, hogy a menórát tette rá a karácsonyfára.
A szokás az volt, hogy a gyerekeket és a fiatalokat hanuka gelddel látták el, hadd kockáznak, hadd trenderlizzenek, szigorúan dióban ment, jó,ha forintban játszottak azért még nem szaladtak rendőrhöz
Abban az időben még a körmenet is be volt tiltva. Nálunk nagyobb volt a szabadság, mint a többi szocialista országban, különösen ’56 után, de arra nagyon vigyáztak,hogy a templomba szorítsák, ez egy vallási dolog legyen,például az egyik barátom mesélte nekem,hogy a Bethlen téren ezt úgy oldották meg,hogy Talmud-Tórára mentek, a Schwarz Benjamin bácsi volt a rabbi, aki nagyon tapintatos volt, összejöttek a gyerekek,ő elmondta a 15 perces Tóra magyarázatát és elment, utána együtt maradtak  a gyerekek és arról beszéltek amiről akartak, de ennek vallási keretek között kellett megvalósulnia.
Mondta,hogy nem tették az ablakba a hanukiját ahogy a Sulchan Aruch előírja. Milyen engedményeket tettek, mi volt az a határ, amit még megtettek, hogy betartsák a vallási törvényeket, de nem akartak, hogy az éppen aktuális hatalommal ne konfrontálódjanak?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert, ahogy olvadt a jég egyre többet és többet lehetett. Például nagyon sokan voltak, akik a mezüzét nem kifelé tették az ajtófélfára, hanem befelé. Az, hogy én kiteszem, szinte nyilvánosan menórát gyújtok, én megtehettem, mert 45 évet ledolgoztam egy gyárban, egy gyárban semmilyen vezetői pozíciót nem akartam betölteni, így nem volt belőle problémám.
Mit szóltak a beosztottak, amikor ünnepek előtt beszélgettek egymással arról, hogy ki mit vesz Karácsonyra, mit főz, szóba került az, hogy Ön nem Karácsonyt tart?
Akinek az arcára van írva a hitközség azzal ez a dolog szóba sem került.
Nem is kérdezősködtek kíváncsiságképpen, hogy mi ez a Hanuka, hogyan ünneplik?
Érdekes módon nem nagyon kérdezősködtek róla, ez a téma, hogy zsidó nem volt beszédtéma. Elfogadtak, sőt, svábok között dolgoztam, pont a televízió épülete mellett, ami akkor épült a Kunigunda utcában, és mindenki tudta, persze, hogy tudták, de nem volt téma, ha már beszéltek róla, az rossz volt, minek erről beszélni, a vallás magánügy.Az volt a filoszemita, aki nem beszélt a zsidóságról.
Tudták, hogy Jom Kippurkor és ünnepekkor ha tudok, nem dolgozom, de nem volt sokáig szabad szombat, az csak a 70-es években kezdődött. Akkor is először minden második szabad szombat volt az már nehéz időszak volt annak, aki a szombatot be akarta tartani, sajnos nem olyan sokan akarták betartani. Mert ha akarták volna, akkor meg lehetett volna oldani szövetkezetekkel, körülbelül így jöttek létre, azok létrehozásában a Joint kimondottan segített, mert vidéken nem szívesen maradtak az emberek, mert ott a hangulat nagyon rossz volt,56-ban voltak olyan dolgok, amelyekről most jobb nem beszélni, Nánáson meg máshol. Szóval meg kell mondani, nagyon őszintén, hogy a Rádió nagyon konzekvens volt, hogy végig azt mondta, hogy nem vagyunk fasiszták és hasonló dolgokra  ügyeltek is.A munkástanács elnöke, egy kirúgott paptanár az egy végtelenül szigorúan vette, hogy senkinek semmi problémája ne legyen, később a premontrei rendet ő hozta újra létre,
A rádió igazgatóját aztán leváltották, nem azért mert párttag volt, hanem mert  nem volt meg a végzettsége, akkor járta a technikum első osztályát, és ott volt egy másik ember, Aczél György unokatestvére egy több diplomás ember volt és azt tették meg igazgatónak. Érdekes módon a fordulat után az igazgatót visszahelyezték, és az megmondta neki, hogy hiába az Aczél unokatestvére, de soha, sehol nem fog tudni elhelyezkedni. Meg is tudta mutatni, mert sehol nem tudott elhelyezkedni, maszek üzletet nyitott a sógorával.
Arra vissza tud emlékezni, hogy a Horthy korszak végén a kormányzatnak milyen volt a viszonyulása a zsidó vallás gyakorlásába, az ünnepek megtartásába?
Horthyval kapcsolatban a helyzet az, hogy az első perctől kezdve rossz sínre tette az ország vonatát, amely teljesen törvényszerűen ment az egyik oldalon a Don Kanyarba és a másik oldalon meg Auschwitzba. Itt az a helyzet, hogy őneki az egy enyhítő körülmény, hogy nem tudhatta, hogy mivé fog fejlődni és abban az időben még a revizionizmusnak lett volna esélye. De most például, ugye ha ezt követik teljesen érthetetlen, mert láthatják, hogy nincsen semmi esélye, nincs hozzá partner, és azért kell írnunk és foglalkoznunk evvel, mert ez egy csapda, ami mindenkinek rossz, erre vigyáznunk kellene.
Horthynak nagyon jó kapcsolata volt a Weiss Manfrédekkel, Goldbergerekkel, egyik fia egy Goldberger lányt vett el feleségül.Én nem azt mondom,hogy egy rosszindulatú ember volt,de ez a nacionalista máz, amelyet ő terjesztett,a Gerő András mondott erről dolgot,hogy a ez  a rendszert végén  már önműködővé tette,ha  valami megindul, akkor nem neki kell kiadni a parancsot hanem a végén önműködő lesz, és a kisember és a helyi vezető végrehajtja mait szerinte elvárnak tőle.
Például a Vasvári Pál utcában, amely akkor egy proli negyed volt, ahol lakott a nagymamám lakott, elbújtatták volna a szüleimet, hogyha a Vajda utcai házmester megmondja-a házmester akkor egy úr volt, számított a szava-,hogy ide jönni fognak és azért kell bezárni a kaput, hogy ne jöjjön be senki, de ezt nem mondta.Hogyha ezt elmondja a házmester hamarabb, ugye, akkor el tudtak volna menekülni az a korosztály, aki ebben a dologban érintve volt.
Voltak kivételek, például az apámnak az üzletét, ami az Aulich utcában volt, nem is az apámé volt, de ő vezette, inkább csak csendestárs volt ott, most nem akarnám elmondani pedig érdekes lenne, hogy volt ott az üzletben,de a lényeg,hogy ezt az üzletet a Kállay Miklós miniszterelnöknek a felesége és  a miniszterelnöknek a testvére,a Kállay Tamás vette át.
Ezeket, akik átvették a zsidóktól az üzleteket, úgy hívták, hogy aladárok, de csak papíron vették át, amikor a szüleim már mindenhonnan kiszorultak pénzkereset szempontjából, és amikor apámat elvitték akkor anyám vezette a boltot. Kállayról egyébként meglehetősen jó a véleményem, Horthynak voltak nagyon rossz miniszterelnökei például a Gömbös,és Bárdossy. A Teleki öngyilkossága teljesen hiábavaló volt,hogyha Bárdossy mégiscsak megüzente a hadat.Teleki is egyik oldalon egy nagy tudós volt,másik oldalon az első zsidótörvényt ő fogadtatta el.
A hanukíját még a  40-es évek legelején sem tették ki az ablakba,mi volt ennek az oka,vagy a házmester szólt volna a nyilasoknak?
Nem, nem valójában nem akartuk felhívni magunkra a figyelmet. Akkor Nagy-Magyarország volt, és az emberek azt tették ki, hogy „Nem, Nem, Soha!”. Mi nem tettük ki ilyen feliratot, de mellettünk a házban kitették, és jöttek a házba revizionista egyesületek nevében gyűjteni,és senki sem mert azt mondani,hogy mi ilyesmire nem adunk,’hogyne, persze,hogy adunk’ ez volt a válasz.Jó, tudták, hogy zsidók vagyunk, de éppen az, hogy tudták, hogy zsidók voltunk, azt várták el, hogy ti csak maradjatok csöndben.
Az ortodox családokban is így volt, hogy nem rakták ki?
Mi is ortodoxok voltunk, hogyne, az apám a Chevra Tilemben volt gabe. Mi is az a gabe?
Az a zsinagóga vagy hitközség gazdasági vezetője, felelős volt a könyvelésért,a befizetett adókért. Most úgy van,hogy az a két gabe, akik a Tóra mellet állnak az egyik mutat,a másik meg kijavítja azt akit felhívnak Tóra olvasáshoz, és arra vigyáznak,hogy azt hívják fel akit éppen kell.Máma nálunk is a Dessewffyben volt egy idős bácsi,aki megjegyzést tett,hogy Hanuka van, és nem őt hívták fel, pedig ő a legidősebb, mert egy másik idős embert hívtak fel. Szóval ezek a dolgok a háború előtt megvoltak, utána pedig azért a rejtőzködés.
Én nem akartam a háború után a Dohány-templomba járni, annak ellenére sem, hogy a Katonának hihetetlenül jó beszédei voltak, tehát a beszédeire, amelyek szombaton negyed tizenegykor voltak még az ortodox templomokból is átmentek, ő nem foglalkozott politikával, de aki odafigyelt arra, hogy mit mond, és milyen példázatokat hoz, az értett belőle.
Én a Vasvári utcai templomba jártam imádkozni, ez volt a legközelebb hozzánk a Vajda utcából és olyan stílusú templom volt, amit a feleségem és az anyósom is el tudta fogadni,a Dohány-templomot azt nem tudott volna elfogadni.
A koalíciós időszakban 1945-48 között sem lett szabadabb a vallásgyakorlás?
Nem,’46-48 közötti időszak az egy viszonylag demokratikusabb rendszer volt,de azért az emberek igyekezték nem nyilvánosan megtartani az ünnepeket. Például volt, hogy elmentek az emberek Szentendrére egy ottani kis templomba, hogy ne legyenek szem előtt, és ott érte őket a meglepetés, hogy azok voltak ott Szentendrén,akik elől el akartak rejtőzködni, mert ők is ott akartak ünnepelni.
A Vasvári utcai templomba járt előimádkozni valaki, akiről tudtuk,hogy magas rendőrtiszt,őrnagy természetesen civilben,mert úgy gondolta  ilyen kis templomban nem látják. Annak, aki nem töltött be fontos funkciót, nem kellett rejtőzködni vagy körülnézni.
Én szerencsés helyzetben voltam,mivel nem töltöttem be funkciót,nem is akartam, üzemeltető vegyész voltam,teljesen poros voltam, festéket kellett kevernem,és senki sem szólt bele,hogy mit csinálok sőt, kimondottan segítettek.
Egész más volt egy közösségben lenni,és egész más volt az utca, ott lehettek problémák.
Beszélt róla, hogy a Chevra Tilem nevű templomba jártak,és Hanukakor  a gyerekeknek, amikor a felnőttek imádkoztak volt külön program vagy bármi, amivel eltöltötték az időt?
Valóban a Chevra Tilembe jártunk, a Király utca 7-ben volt, azok olyan ivásúak voltak, mint az apám, ugye ő Máramarosból jött, és ők is többségükben Máramarosból jöttek. Ugyanazokat a dallamokat énekelték, amit ott megszoktak, első gyertyameggyújtásánál volt egy kis ünnepség, játszottak a gyerekekkel, de különösebb dolog nem történt.
Ez akkor egy hászíd imaház volt?
Nem, nem hászíd imaház volt, egyébként Magyarországon hászíd nagyon kevés volt, nem mondom, hogy nem volt,de nem volt jellemző. Annyiban volt hászíd imaház, hogy mi egy kicsit a szaploncai rabbinak, aki a Szpinker hászíd mozgalom vezetője, voltunk a követői. Szaplonca egyébként Felsővisóhoz elég közel van, Máramarosban a Visó folyó völgyénél található. Úgy rokonok, hogy Vassnak hívták az apósát a Meir Weissnek, a felső szaploncai rabbinak, az apámnak egy testvérét a Zsera nénit, egy Vass fiú vette el,azt nem tudom,hogy az unokatestvére volt-e vagy hasonló. Ilyen formában állunk kapcsolatba a szaploncai hászídokkal, de maga a templom az nem volt hászíd. Ezek önállóak voltak, nem tartoztak hitközséghez, de, mivel akkor mindenkinek kellett abban az időben egyházi adót fizetnie,az odajárók a templomnak fizették be adójukat.
Hanuka kapcsán milyen énekek voltak? Ezeket magyarul vagy jiddisül énekelték?
Természetesen voltak, elég sok dalokat és meséket énekelték. Igen, hogyne voltak jiddisül is,
„Majd kereskedni fogsz mandulával, Tűzoltó leszel és katona, Te csak aludjál (Súvfele kinder)”.Szóval ilyen dalokat meglehetősen  sokat és hallottunk elég sokat is tudtam. Amikor iskolába mentünk hat évesen akkor Jákobról, Sámsonról már hallottunk.
Hogyan adták tovább ezeket a hanukai dalokat a gyerekekeknek, a szüleiktől vagy könyvekből tanulták meg?
Voltak mesekönyvek, dalok voltak hanglemezen, de nem túlságosan sok, kizárólag magyar felvétel nagyon kevés volt. Inkább, ha bejöttek lemezek akkor Rosenblatt-tól jöttek be vagy más külföldi nagy kántoroktól, azt hiszem Abramsonnak is volt egy–két lemeze. De kimondottan ilyen magyar zenei élet biztosan volt, de mi ebben nem nagyon vettünk részt. Zenei iskola is volt a Hollán Ernő utcában nagy kultúrtermek voltak ott, biztosan voltak hangversenyek is.

Ha most visszamennénk az időben és végigsétálna gyerekként a zsidó negyeden miből látszódna,hogy Hanuka ünnepére készülnek?
Nyilván volt, képeslapok azok jelentek meg, gyertyákat árultak meg menórákat is,meglehetősen sok ilyen jellegű üzlet működött. Olyan is volt, hogy kitettek egy asztalt és nem csak Hanukára, hanem minden jellegzetes ünnepre árultak valamit. Például Jom Kippúr előtt kitettek papucsokat az asztalra. Még a Kazinczy utcában olyan borbély is működött aki razollal borotvált. Hogyne, volt ünnep előtt hangulat, beszerezni a halat és a többi élelmiszert.A hanukai lapokat pedig küldözgették egymásnak az emberek, érdekes módon Purimra nem,de nagyobb ünnepekre Pészachra, Ros Hasanára, Jom Kippurra küldtek.
kislexikon:
Ádár hó 9: mózes születésének és halálának napja
Aguda: – wikipédia
Gabe: zsinagógai vallási elöljáró
Hanukija: hanukai gyertyatartó
Hanuka Geld: hanukakor gyermekeknek adott zsebpénz
Hászíd: ortodox zsidó, aki egy csodarabbi környezetében él
Joint: zsidó segélyszervezet
Mezüze: ajtófélfára rakandó tórai idézet.
Rosh hodes: újhónap / holdújulás
Sulchan Áruch: vallási törvénykódex címe
Trenderli: hanukai játék – pörgettyű
A sorozat többi része itt olvasható.

Megosztás