Esztendők óta van a Bét Sálom zsinagógának elektronikus hírlevele. Ebben a heti levélkében a programok leírása mellett próbálok egy rövid tanítást is adni. Megpróbálom néhány mondatban összefoglalni, hogy mit is jelenthet – egy szubjektív olvasó számára – az adott heti tórai olvasmány, a hetiszakasz.
Ebben a blogbejegyzésben összegyűjtöm a levélben kiküldött gondolatokat.
A bejegyzés hétről hétre bővül.
Olvassuk szeretettel!
Az első könyv (Brésit) — az alapozás. Az ősatyák történetei, általános alapelvek, amivel a Teremtő szeretné, hogy a világnak jobb legyen.
Ő átadta a patriarcháknak a tudást, az ismeretet, ám nem zárta be egy palackba, és így mindenki számára nyilvánvaló alapelveket olvasunk, amik – elvileg – egy szép emberiséghez, egy szép világhoz vezethet(né)nek
Mózes a törvényadó élete, maga a törvény élete.
Most Mózes személyéről szeretnék pár szót szólni…
A találkozása Istennel (égő csipkebokor) háááát…. igen fontos pillanat volt az életében…
Mindezek után Mózes tiltakozik, és mondta az Örökkévalónak:
1. nem vagyok én a szónak embere sem tegnapról sem tegnapelőttről, sem amióta te szóltál szolgádhoz, hanem
2. nehéz ajkú és
3. nehéz nyelvű vagyok én.”
Mi?????
Miért nem akar vezető lenni???
Szerénység??? Félelem?
Az évszázados kommentárok mellett most nézzük meg más szemszögből!Nézzük meg, hogy mit NEM mondott Mózes?
1)
„nem vagyok én a szónak embere” –
Azaz a tettek embere vagyok!
pont ez az amit látunk, mikor kiment Mózes a testvérei közé, és látta, hogy a rabszolgatartó ver egy zsidót.
2)
„nehéz ajkú (lassú beszédű)”
Azaz én az őszinteség embere vagyok, és a tapintatos viselkedés nem mindig az enyém.
Mózes mit csinál? – Rákiált:
Amikor határozottság kell, akkor ő nem mindig diplomatikus – szavakban sem…
3)
„nehéz nyelvű vagyok én.”
Azaz Mózes az érzés és az érzelmek embere volt, éppen ezért többször hibázott is…
—–
Látjuk Mózes nem volt a szavak embere, de sohasem állította magáról ezt.
Ha a szép szavakról van szó, az a politikusok és az üzletemberek erőssége legyen.
Ő inkább tesz, inkább őszinte, inkább érzelmek vezetik.
A zsidóság legnagyobb tanítójától ezeket is megörököltük.
Amikor azt mondtam, hogy a második könyv a mi könyvünk, erre értettem.
Azon zsidó érzelmeknek kell, hogy vezessenek bennünket, amelyek a Tóra alapelveire szavaira épülnek, és a saját emberségünkkel töltjük meg a néma betűket.
Két rövid gondolat érintett meg engem a történet végén.
Az édesapa halála és végakarata, miszerint
„Ne temess el, kérlek, Egyiptomban… Vigyél el Egyiptomból!”Azaz nem szeretné, hogy neki bármi nyoma, akárcsak egy emléktáblája maradjon Egyiptomban. – pedig az egész családja ott élt. Gyermekei, unokái.
Ezzel a döntéssel megvonta a családjától azt, hogy el tudjanak menni a sírjához, és ott tudjanak imádkozni. Tapasztaltam már nem egyszer, hogy egy zsidó sírkő sokszor egy család egyedüli kapcsa a saját zsidó múltjához.
József tetteiből megmutatkozik a zsidó filozófia egyik alapelve, hogy ebben a világban minden embernek és minden léleknek megvan a maga munkája.
Mindenekelőtt József arra kéri a testvéreit, hogy a fáraónak mondják azt, hogy ők ÁLLATTENYÉSZTŐK, mert a PÁSZTOROKAT nem szeretik az egyiptomiak.Eljön a pillanat…
Az első dolog, hogy a fáraó kérdez az, hogy
„Szóval, mit csinálsz a megélhetésért?”
És a testvérek gondolkodás nélkül azt mondják,
„PÁSZTOROK vagyunk, mint a mi atyáink előttünk.”Csak elképzelni tudom, milyen lehetett József arca, miután figyelmeztette testvéreit, hogy pontosan mit NE csináljanak. – Ők meg pont azt tették.
A zsidó világban még mindig létezik egy ehhez hasonló érzés, miszerint sok ember nem akarja felhívni a figyelmet, arra, hogy ők „mások”.
Természetes módon félnek, hogy az emberek, általában különböző háttérrel, hogyan is reagálnak rá.Több emberrel találkoztam, akik azt mondják, hogy „vegetáriánus” vagyok, nem pedig azt, hogy „kóser-t eszem”.
Vagy azért nem visel kipát, mert feleslegesnek és kényelmetlennek érzi, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy zsidó…
Még akkor is, ha mindenki tudja, hogy az.József félelme és aggodalma pontosan erről szól.
Ő már egy olyan világban él, amely nem a sajátja.
Ez a félelem és aggodalom teljesen valós, és pontosan megmutatkoznak napjainkban is.
Ám itt a másik pólus: József testvérei.
Ők büszkék arra, akik ők valóban és ahonnan jöttek.
Magabiztosan mondják a fáraónak:
És ez saját magunknak is kényelmesebb.Környezetemet figyelve egyre gyakrabban érzem, hogy ez tényleg így van, és jobb, mint az ellentettje, az eltagadás.
Látom, hogy tiszteletet vívnak ki azok, akik az őszinteségükkel és a büszkeségükkel vallják azt, hogy kik is ők.A zsidóság identitás – ne legyen kérdés!
Tanítják nekünk az ősapák.. És József testvérei…
József…
Rengeteg üzenet közül csak egyet szeretnék megemlíteni, ami összecseng József történetével: lelki megújulás érzése és célja összefogta az embereket.
Fellázadtak, majd felszabadították az Országot. Visszaállították Izrael önállóságát – az önállóságot, ami 200 évig megvolt még.
Álmában egy létra indult el a földről és a feje az égbe ért Isten angyalai mentek föl, s alá rajta.
Néhány angyal a földről ment fel az égbe, míg néhány az égből jött le a földre.
Megmutatja, hogy egy ember nem mindig marad meg, nem maradhat ugyanazon a létrafokon.
Néha felemelkedik, vagy lesüllyed. Ám tudnia kell, hogy képes visszakapaszkodni a csúcsra.
És a létra mindig a földön áll… melletted.
Biztos pont, mint a társak
Ha az ünneplésről beszéltünk, a legfontosabb kérdés önmagunkhoz, hogy van-e igényünk rá…
Hanuka…
készülni kell rá, hiszen ám az öröm és az identitás mellett ismerni kell a történelmet, a saját történelmünket.
A hősök mindig erőt adtak a későbbi korok embereinek –
Dalokat írtak, örültek, fényeket gyújtottak, sütöttek, eljátszották a gyűzelmet…
Készüljünk az ünnepre!
A héten a Tórából már Jákob ősatyáról
A hetiszakasz: „Vájécé” – jelentése: „elment”
Így kezdődik a szakasz:
„És elment Jákov Beér Sevából, és elérkezett Hárán-ba…”Manapság azt gondoljuk, ha valaki elindul valahová, nem az a fontos honnan indul…, hanem, hogy hová megy… Elmegyek New Yorkba, az ELTÉ-re, stb…
Hová… ez a lényeg…
Ám a Tóra ezzel a mondattal figyelmeztet: mindig tudd honnét jössz, sose feledd el..
Pl. Jákob „Beér Sevá”-ból…
Itt vagyunk Hanuka hónapjában. Pontosan tudom, Sokan nem (én sem…) hanukkával az asztalon születtek.
Ám lehetőség van mindenre – legfőképpen az emelkedésre…
A zsidóságot építeni kell és szépíteni. Mind külcsínben, mind belbecsben.November 27-én este, hanuka első gyertyagyújtása.
Gondoljuk át, és barátainkkal is gondoltassuk át, tudatosítsuk önmagunkban, hogy a zsidó nép nem a rejtőzködésre lett kiválasztva, hanem a ünnepekre!
Ismerjük meg a saját régmúltunkat, ötvözzük önmagunk lelkével és történelmével!
Nem azt mondom, hogy az ablakba fáklyákat kell helyezni, hanem azt, hogy a gyertyákhoz elég egy kis asztalka is…
Jákob is egy furcsa helyről menekült el, és élete során – amiképpen nekünk is – számot kell vetnie a bukás és a kudarc lehetőségeivel. Ez az egyik legnehezebb találkozás.
Amikor Jákob, (vagy akár mi) elérte a mélypontot, akkor ismét arra törekedett, hogy minél feljebb jusson, hogy visszakapaszkodjék a csúcsra. —
Nekünk építenünk kell a saját csúcsainkat, ám amikor oda elérünk, meg kell látni még egy hegyet, ami még magasabb, és azt is meg kell célozni.
Erről is szól a zsidó történelem.
Most szombaton elkezdjük Ábrahám történetét olvasni.
Az elindulásról. Ez a kedvenc tórai részem…
Sokunk közös útjáról szól…
– menj el mindentől, ami ismerős
– bízz Istenben
– ezért jutalom: egy új föld, az ígéret földje majdan a gyermekeidnek.
Nem csak Ábrahám, hanem mindenki és mindig.
Istennel együtt, de saját akaratból…
Istennel együtt, de saját akaratból…
Jo volt most ujra elolvasni
Ajvé !
Köszönöm,nagyon jó volt olvasni,tanulni belőle!