Heisler András:
A BZSH jövője
(Heisler András a Bét Sálom közösség küldötte a BZSH és a MAZSIHISZ közgyűlésében)
Jelen sorok írója a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) december 20-i elnökválasztó közgyűlésén felvázolta hogyan látja a BZSH helyzetét és milyennek szeretné látni jövőjét. Többek biztatására, jelen publicisztikában adja közre gondolatait – az Új Életen keresztül (talán) célzottan a szélesebb zsidó közélet felé. A leírtak bizonyára nem hibátlanok, de mindenképpen a segítő szándék szülöttjei. Elsősorban gondolatébresztőnek készült – a budapesti és vidéki zsidóság valódi közösséggé szervezésének reményében. Ezért akiben gondolatot ébreszt, induljon ki abból, amiből a cikk írója: a budapesti zsidóságnak lépést kell tartania az őt körülvevő gyorsan változó világgal. A szerző a cikket vitaindítónak szánja, ezért írásában található sarkos megfogalmazások szándékosak.
Egy ellentmondás
A szélesebb zsidó közvélemény a BZSH-ról, annak működéséről, intézményeiről vagy akár vezetőiről vajmi kevés információval rendelkezik. Nem tudják a szervezetet megkülönböztetni a MAZSIHISZ-től, nincs fogalmuk arról, hogy a budapesti zsinagógai körzetek hogyan szerveződnek, nem ismerik a BZSH intézményrendszerét, működésének területeit, oktatási és szociális aktivitását, s nem ismerik vezetőiket sem. A magyarországi zsidó közösségben a BZSH egy fontos szervezet, működése viszont „arctalan”. Pedig ez a szervezet Kelet-közép Európa talán legnagyobb zsidó hitközsége. Nincs másik, mely ennyi működő zsinagógával rendelkezne, ekkora tagsággal bírna, ilyen jelentős intézményi hálózata lenne, s az ingatlanjáradék révén ennyire stabil és meghatározó pénzügyi forrásokat mondhatna magáénak. Egy különleges adottságokkal rendelkező, de a közélet számára alige látható szervezetről van tehát szó – ami nyilvánvalóvá teszi a szervezet működésében rejlő ellentmondást.
A feloldás
Az ellentmondás feloldására legalább két úton lehet elindulni. Mindkettő önmagában logikus, koherens rendszert képes alkotni – annak ellenére, hogy merőben eltérő megoldásra tesznek javaslatot.
– Az első megoldási javaslat a jelenlegi helyzet tudomásulvételéből indul ki. Ezek szerint a BZSH nem látható szervezetként létezik, ergo nincs is szükség önálló működésére. A BZSH-t alkotó zsinagógai körzetek legtöbbje ugyanis azonos nagyságú vagy nagyobb, mint a MAZSIHISZ taghitközségei, a körzetek felelős választott vezetőkkel rendelkeznek, zsinagógájuk vallási, kulturális életét ma is többségében önállóan szervezik, és a körzetek mögötti alapítványok az önálló körzeti működés legalizálásának irányába hatnak. Vagyis, a körzeteket hitközségekké alakítva, azokat a MAZSIHISZ-be önálló hitközségekként tagosítva a BZSH szervezete viszonylag nagy sebességgel megszüntethető. Persze intézményei működéséről továbbra is gondoskodni kell, de a MAZSIHISZ intézményhálózatába rendezve az átalakítás nagyobb katarzis nélkül megoldható. A változás akár egy éven belül végrehajtható. Ráadásul az elmúlt években a MAZSIHISZ és a BZSH működtetésének tendenciája pontosan ebbe az irányba mutat. Igaz, a jelenlegi működés többnyire rövidtávú személyes vezetői érdekek mentén szerveződik, hosszútávon – és ebbe már bele lehet számítani az elmúlt néhány esztendő kínos közéleti térvesztését is – rendkívüli kockázatokkal és károkkal jár. Az elmúlt ciklusok alatt a BZSH nagyon is tudatosan kiíratódott a zsidó közéletből. A régió legnagyobb zsidó hitközségeként nincs önálló honlapja, a központi „Mártír Istentiszteleten” kívül szinte nincs önálló aktivitása, intézményhálózatának működése mesterségesen, a funkcionalitás teljes mellőzésével keveredik a MAZSIHISZ intézményeivel, elöljárósága csak formálisan működik, közgyűlései az érdektelenség homályába vesznek.
A BZSH szervezetének a MAZSIHISZ-be történő beolvasztása viszonylag egyszerű folyamatként ugyan levezényelhető, de a budapesti neológ zsidóság fentiekben vázolt átszervezése hosszútávon nem képes a neológia érdekeit szolgálni. Az elkülönítetten működő budapesti zsinagógák önálló érdekvédelmi, érdekképviseleti hatékonysága korlátozott lenne, a nem neológ hitközségekkel fennálló versenyhelyzetben a helyi neológ kisközösségek alulmaradnának, de legfőképpen fejlődési lehetőségeik esélye csökkenne drasztikusan. Mindezek egyértelműen a budapesti neológia maradék súlyának megszűnéséhez vezetnének. Ezt az utat választani ezért súlyos hiba lenne.
– A második megoldási lehetőség szerint a jelenlegi működési logikát újragondolva, a BZSH-t egy mindenki által jól látható, markáns, erőt sugárzó szervezetté kell alakítani. A cikk további része erről az útról kíván szólni.
Alapvetések
Megkerülhetetlen, hogy a BZSH működésével kapcsolatban végigmenjünk egy nagyon fontos folyamaton. Ez a szervezet missziójának, céljainak és az elérésük érdekében kiépítendő stratégiának a meghatározását jelenti. Az elmúlt 20 évben elmaradt erről a közös gondolkodás. A szervezet működik, intézményeit fenntartja, de jövőképe, megfogalmazott céljai nincsenek, munkájából hiányzik a tudatos stratégiaépítés. E hiátusok okán működése egyre inkább intézményeinek fenntartására, illetve az apparátus egzisztenciális biztonságának megőrzésére szorítkozik, ami a fejlődést, a kihívásokkal történő szembenézés képességét gátolja. Jövőt erre alapozni nem lehet. Az alapokat csak komoly, intellektuális munkával lehet lerakni. S közben ügyelni kell arra, hogy ez a folyamat ne egy szűk, Síp utcai belső körnek a beszélgetésére redukálódjon. A párbeszédbe be kell vonni azokat a zsidó közéleti személyiségeket, akik hajlandók és képesek szenzitíven reagálni a közösséget kínzó kérdésekre, meg kell szólítani az érintett civil szervezeteket, mert véleményük a jövő tekintetében fontos lehet. Egy széles társadalmi elfogadottsággal bíró cél és stratégia meghatározása a végrehajtás sikerének záloga.
Az előzőekhez hasonló súlyú kérdés a MAZSIHISZ és a BZSH pozícionálása. Mindkét szervezet kulcsfontossággal szerepelhet a magyarországi zsidóság jövőjében, de más és más funkciókkal. A MAZSIHISZ-nél a jövőben erősíteni kell a szövetségi, a BZSH-nál pedig a hitközségi jelleget. A két szervezet jelenlegi egybemosása a Síp utca súlyos hibája és káros gyakorlata. A két szervezet működését, funkcióit és feladatait a jövőben élesen el kell választani egymástól. Nem helyes, hogy egybefolynak a könyvelési rendszerek, hogy osztályok tevékenysége átnyúlik a másik szervezet területére, hogy intézmények egyes funkciói egyik, más funkciói pedig a másik szervezethez kapcsolódnak, s nem helyes az sem, hogy mindkét szervezet ügyvezető igazgatója azonos személy. Amennyiben a MAZSIHISZ-t ernyőszervezetnek gondoljuk – s talán ebben az egy pontban egyetértés van az érintettek körében, úgy ennek az ernyőnek a legvastagabb, legstabilabb része, az ernyő nyele: ebben az analógiában ez a BZSH lenne. A vidéki hitközségek a vékony és törékeny fémszálak, melyek egy-egy konzollal a nyélre (a BZSH-ra) támaszkodnak. S mindezek együttesen feszítik ki a szövetet, mely jelen analógiában a MAZSIHISZ-t testesíti meg. Csak a különböző funkciók, a különböző anyagok és szerkezetek képesek az ernyő kifeszítését úgy megoldani, hogy vihar esetén hatékony védelmet tudjon nyújtani. Vihar pedig van körülöttünk, bőven.
Nem rangsorolható a harmadik elméleti meggondolás fontossága, hiszen ez is alapjaiban hat a BZSH működésére. A neológia mozgalmát szükséges lenne a nemzetközi zsidó mozgalmakhoz pozícionálni. Miközben a szervezet hangsúlyozza és büszkén vállalja a neológia egyediségét, elmarad az érdemi kapcsolatok kiépítése mindazokkal a zsidó világmozgalmakkal, ahol – akár a neológia egyediségének feladása nélkül is – a BZSH szövetségeseket tudhatna maga mögött. Kelet-közép Európa legnagyobb zsidó hitközségeként, a rabbikar vezetésével – ha kell nemzetközi szaktekintélyek bevonásával – ennek a munkának az elvégzése nem megkerülhető, még akkor sem, ha valójában a neológ mozgalmat alkotó zsinagógák maguk is egymástól eltérő vallásgyakorlattal működnek. Be kell látni, hogy számos közéleti csatában – legyen annak alanya akár más vallási irányvonalat képviselő zsidó hitközség, akár bármilyen egyéb szervezet – szövetségesek hiányában a BZSH lényegesen sérülékenyebb.
Kétségtelen, hogy a BZSH rendkívül fontos intézményi hálózattal rendelkezik. Az iskola és a szociális otthon mellett a zsidó lét alapinfrastruktúráját biztosítja a szervezet. A BZSH intézményfenntartói jogainak gyakorlását azonban gyökeresen át kell alakítani. Hosszú évek óta a BZSH és intézményei közötti legfontosabb kapcsolat a költségvetés szűk köldökzsinórja – ami rendkívül fontos, de kevés. Kevés, mert így az intézményi célok önjáróakká válnak, s gyakran nem a BZSH stratégiáját, hanem az intézmény saját céljait, vagy rosszabb esetben kizárólag annak fennmaradását szolgálják. A jelenlegi gyakorlattal ellentétben ezért a jövőben az intézményi célokat a BZSH stratégiájával összhangban kell meghatározni, s e stratégiának kell alárendelni. Vagyis minden saját intézményt a BZSH stratégiáját megvalósító egységnek kell tekinteni, s a szervezet irányítási feladatait ennek érdekében rendezni.
Operatív feladatok
A működés átalakítása, a BZSH átpozícionálása számtalan operatív feladatot állít a szervezet elé. Néhány fontosabb teendő, a teljesség igénye nélkül:
– Újra kell alkotni a BZSH alapszabályát és választási szabályzatát. A 2011-es év botrányos választási eljárása rávilágított a jelenlegi szabályok tarthatatlanságára. A huszonkét éve megalkotott dokumentumok máig változatlan formában rögzültek, s nem illeszkednek az elmúlt időszak változásaihoz. Az 1990-ben jó szándékkal megíródott alapszabály mára a fejlődés korlátjává vált. A szervezet legfőbb döntéshozó testületébe történő delegálási rendszer torz, így a közgyűlések döntései valójában a menedzsment működésének legalizálását szolgálják. A választási rendszer felépítése pedig csak formálisan demokratikus. A választók és választottak közötti egzisztenciális függés képes a választások eredményeit eleve meghatározottá tenni.
– Tudatos munkával, egy a jelenleginél szorosabb kapcsolati hálót kell kiépíteni mind a magyarországi nem neológ hitközségek, mind a zsidó civil szervezetek felé. Ez nem önfeladás, hanem tudatos építkezés lenne. S nem megkerülhető, hogy Kelet-közép Európa legnagyobb hitközségeként önálló nemzetközi kapcsolatok kiépítésében is lépések történjenek – részben a már említett szövetségesi háttér megalkotása kapcsán.
– A jövőben meg kell teremteni a BZSH szervezetének PR tevékenységét. Ezt a hiányzó funkciót pótolni kell. A szervezet céljait támogató professzionális PR munkával a hitelesség, a proaktivitás felé kell a BZSH tevékenységét elmozdítani. Nyilvánvaló azonban, hogy bármilyen rafinált PR módszerek kerülnek alkalmazásra, megfelelő működési és pénzügyi transzparencia nélkül a szervezet hitelessége csak vágy marad. Pénzügyi folyamataink rögzítésének rendszerét meg kell változtatni. A két és félmilliárdos szervezetnél már mindenképpen indokolt lenne a pénzforgalmi könyvelés helyett a vagyonelemeket is tartalmazó mérleg készítése. S a vágyott hitelességhez a külső, független auditálás a mai gazdasági életben elengedhetetlen. A hitelesség pedig szorosan kapcsolódik az adományozáshoz – aminek jelenlegi mértéke vicces, vagy botrányos – kinek-kinek ízlése szerint.
S az operatív feladatok így lassan rendszerbe szerveződnek. Végrehajtásuk – egymással szoros összefüggésben – életre kelti a szervezetet: a megfelelő szabályzatokkal támogatottan működő, transzparens, erős kapcsolati hálókkal rendelkező BZSH irányába a bel- és külföldi adományozási hajlandóság emelkedni fog. És aki adományoz, az nem csak források biztosítását vállalja, hanem elkötelezettséget, felelősséget is az általa támogatott szervezet tevékenységéért. Így a BZSH kikerülhet abból a közéleti karanténból, melybe az elmúlt évek hibás irányítása kapcsán lavírozta magát.
Meg kell állni a lejtőn! A változatlanság a magyarországi neológia lassú széteséséhez vezet. A BZSH döntési helyzetben van. Vagy saját működésén változtat, vagy környezete változtatja meg működését – a kettő eredménye azonban nem lesz ugyanaz. Első esetben egy erős, élettel teli, fejlődő és fejlődésre képes szervezet fogja a budapesti zsidóság javát képviselni, másodikban pedig saját intézményhálózatának foglyaként, a saját fennmaradásáért küzdő BZSH fogja sértődötten siratni „régmúlt dicsőségét”. A változások végrehajtásához – ne legyen senkinek illúziója – új szemléletű menedzsmentre lesz szükség. Tudomásul kell venni, hogy a mozdulatlanság nem csak a hatalmat, de a szervezet egyre előnytelenebbé váló élethelyzetét is hibernálja. Amíg ezt a kérdést nem tudja a közösség rendezni, addig a fentiekben vázolt átalakulás megvalósítása reménytelen.
Budapest, 2013. január 1.
(Megjelent: Új Élet, 2013. február 1.)
Heisler András: A BZSH jövője
Megosztás
Kedves András, szívemből beszélsz én nagyjából ugyanerre gondoltam. Bár én sem neológ sem ortodox nem vagyok, hanem a status quo ante „felekezethez” tartozónak érzem magam, jónak látnám egy minden magyar zsidó érdekeit összefogó egyetlen szervezetre. Nem vagyunk olyan sokan, hogy ennyire szétaprozódjunk.
Rendkívül tisztességes hangú írásnak tartom. Egyáltalán nem ismerem – csak érteni vélem – a jelen szerveződés logikáját, gyakorlatilag nem veszek részt a közéletben. Egyértelmű, hogy a BZSH szétdarabolása körzetekre indokolatlan és feltehetően káros. A jelen helyzetben egy zsinagóga köré nem feltétlenül lakóhely szerint szerveződnek emberek, mint akár még pár évtizeddel ezelőtt is a szombat tartás okán. Egy kis létszámú, kevés aktív taggal rendelkező, többféle módon megosztott populációt szervezetileg tovább bontani kifejezetten helytelen; ebben egyetértek az előttem íróval.
Ami fontos, hogy kellenek a jó tanácsadók és a jó tanácsok egy hívogató zsidó közösség megteremtéséhez…
Gondolom ( az internet alapján) hogy Lágymányos hívogató…
Úgy gondolom 14 év tapasztata okán, hogy ezt a vitairatot nem szabad a szőnyeg alá seperni, miután sepertünk már alá elég sok kezdeményezést, fojtottunk el jobbító szándékot, lapítottunk némán és gerinctelenül….
Egy olyan részletes vitairatot kell kidolgozni, melyről nem csak a közgyűlések – olykor egzisztenciájukban érintett – tagjai, hanem bárki véleményt alkothat függetlenül attól, hogy tagja -e valamelyik körzetnek, vagy hitközségnek. A zsidóság társadalmi vitairatára van szükség a hitelvektől a finanszírozásig lebontva. Ebben én magam, bárkinek felajánlom tapasztalataimat.
Gratulálok, a mű szervezéselméleti alapokon áll. Büszke vagyok rád!
Gratulálok, a mű szervezéselméleti alapokon áll. Büszke vagyok rád!
Örülök,hogy megegyezik a véleményünk az Andrist magam is igen nagyra tartom!
Hajrá és jó munkát az új elnöknek, egy új a jelenleginél fiatalabb, kevésbé kompromittálódott BZSH és MAZSIHISZ vezetőkkel
Gratulálok a megválasztásodhoz, András!
„Az alapokat csak komoly, intellektuális munkával lehet lerakni. S közben ügyelni kell arra, hogy ez a folyamat ne egy szűk, Síp utcai belső körnek a beszélgetésére redukálódjon. A párbeszédbe be kell vonni azokat a zsidó közéleti személyiségeket, akik hajlandók és képesek szenzitíven reagálni a közösséget kínzó kérdésekre, meg kell szólítani az érintett civil szervezeteket, mert véleményük a jövő tekintetében fontos lehet. Egy széles társadalmi elfogadottsággal bíró cél és stratégia meghatározása a végrehajtás sikerének záloga.” IGEN!