Talmud olvasás csukott szemmel
Immáron két esztendeje tanulunk rendszeresen Talmudot a zsinagógánkban.
Olvassuk közösen a történeteket, és érezzük, hogy az üzenetek két évezred távolságából is frissen szólítanak meg bennünket.
Valóban, a bölcsek szavai élénken és frissen élnek a világmindenségben. Nekünk és értünk.
Tanít a Talmud!
A beszélgetések után vettük a bátorságot és egy picit átírtuk ezeket a tanulságos részeket, szubjektíven keresve meg az üzeneteket. Szabad asszociáció…
Fogadjátok most szeretettel ezt a történetet, a Gitin traktátus 45a lapját.
Misna elmesél, megkér, könyörög…
Ne váltsunk ki foglyot (pidjon svujim) többért, mint a valós ára. Ez lenne a világ rendje.
Valamint nem szöktetünk meg foglyokat. Ez lenne a világ rendje.
„Tikun olam” – a világ megjavítása.
Ha valaki elkezdi a foglyok árát felsrófolni, előbb-utóbb lesz olyan közösség vagy személy, aki nem tudja megfizetni a fogoly szerettéért kért árakat.
És ha megszöktetünk egy foglyot, akkor mi lesz a többi fogollyal? Megkínozzák őket? Megalázzák őket?
És mi alapján szöktetünk meg egy foglyot és a többit miért nem?
Emberek vagyunk. Hogyan döntjük el, kit érdemes és kit nem érdemes kiszabadítani?
Az Örökkévaló majd eldönti…
1. felvonás:
Helyszín: határ menti város Babilóniában, a Talmudtanulás egyik központja: Nehardea.
Vegyünk két izgalmas főszereplőt!
Ráv Náhmánnak 2 lánya van, akik csodálatos képességgel rendelkeztek: tűzbe ill. tűzforró vízbe tudtak anélkül nyúlni, hogy bármi bajuk lett volna.
Rási, a kommentátor azt mondja, hogy cádikok voltak (Istentől ered minden, ami az emberi értelmet meghaladja).
Vegyünk egy rabbit!
Adott a történethez egy rabbi, aki kételkedik. Rav Ilis ajkaiból a prédikátor szavai derengenek: „Ezer férfi közül egyvalakit ha találok, ám nők között egyet sem találok ilyet.” Nem az anti-feminizmus szólal meg itt, kedves „márisfelháborodott” női olvasó.
A nő változékonysága folytán nem alkalmas a cadik szerepkör betöltésére, hisz a munkaköri leírás szilárdságot kíván meg, a nők viszont a Holdhoz hasonlóan fogynak és növekszenek, testben és elmében. Mi ez ha nem kiszámíthatatlanság?
De térjünk vissza a Misnára!
Igen fontos összetevő: egy hirtelen jött fogság.
A foglyul ejtő: a dicső római nép, alias Edom.
A foglyok: a 2 „nemlehettudni cadik” lány és 1 kétkedő rabbi.
A foglyul-ejtés oka: nyereségvágy.
(ti. a zsidó köteles zsidó társát a fogságból kiváltan. De nem túl sok pénzért és szöktetni sem szabad… legalábbis az embernek)
A helyszín: egy szoba, esetleg cella.
A másik kulcsszereplő: egy madárnyelven értő, ismeretlen, nem-zsidó férfi.
2. felvonás:
Történetünk fordulópontja az ablakon betévedő varjú. Károg.
Tolmácsunk Ilis kérésére fordít: „Menekülj Ilis, menekülj!!”
…Semmi…
A varjú nem túl jó jel.
Károgása eleve visszataszító, a híre sem a legfényesebb.
A midrások igen kiszínezik a varjú Noé bárkája-béli pályafutását: paráznaság, ármánykodás, plusz azzal vádolta szerencsétlen Noét, „aki igaz ember volt a maga nemzedékében”, hogy el akarja veszejteni az értelmetlen olajágkereséssel, hogy átvehesse helyét a hitvesi derékaljon.
OMG…
Hát ez tényleg nem szép…
Ja, és a varjút dögevő természete miatt egyébként sem igen szeretjük. Rászáll a rituális tisztátalanság legmagasabb fokán álló holttestre is. No comment…
Egy szó mint száz, Ilis meg sem hallotta a varjút, vagyis, amit a tolmács volt kedves lefordítani. Nem menekült… ott ült és várt.
Ekkor megérkezik a második küldött… Mi más is lenne ő… csak nem egy galamb??
De!!!
A forgatókönyv ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy Ilis rabbi ezúttal felugrik és isteni csodának könyveli el az üzenetet. Ujjong és fellelkesül… Mintha varjú soha nem is létezett volna.
A galambnak könnyebb hinni…
Ő fehér.
Turbékol és nem károg.
Valamint Noénak is ő hozott végül olajágat.
Vagy lehet, hogy Ilis rabbi, Noé története miatt nem veszi komolyan a varjút?
Ám menjünk tovább!
3. felvonás
Ilis rabbi végtelen jámborságában ne feledkezik meg rabbija a két „nemlehettudni cadik” lányáról. Vinné őket is magával haza.
„Ám a nagy utazás előtt, mégis jobb megnézni őket, hogyan is viselik a fogságot, megváltoztak-e, vagy maradtak olyan tiszteletreméltóak, mit odahaza?” – gondolja magában.
Hol lehet egy bizalmas női beszélgetést kihallgatni? Hát a legbizalmasabb helyzetben…
Talált! A női mosdóban… No comment… Illis rabbinak nem volt más választása, ha az igazságra volt kíváncsi. Odament és hallgatózott…
De mi történik? A két lány semmi „cádik-jelleget” nem mutat…
Tökéletesen meg vannak elégedve fogva tartóikkal, nem látnak különbséget az igazi zsidó férjeik és római fogva tartóik között…
sőt…
Azon törik a fejüket, el kellene onnan vitetniük magukat, nehogy a férjeik megtalálják őket…
upsz… Itt valami történt…
A két lány női mosdó falainak oltalmában színt vallanak. – Nagyon szépen köszönik, ők nem akarnak hazamenni. „a mi férfiaink, pont olyanok, mint a helyiek…” – mondják a lányok
Jönnek a saját logikus kérdéseink…
- Mit nem akarnak folytatni?
- Mi az, ami további bujdosásra kényszerítené őket?
- Netán a zsidó létformából van elegük?
- Leszbikusak lettek?
- A változatosság vonzereje varázsolta el ezt a két lányt?
Nem lehet tudni…
Egyelőre Ilis rabbinak lett igaza és ezekkel a lányokkal valami nem stimmel.
„Természetesen” nem viszi őket magával. Nem kell ilyen lány Izrael amúgy is ingatag közösségébe.
A rabbi vinné a „tolmács”-ot, hátha jön még valami madárféle… Nem rossz útitárs a jó hír hozója… a salamoni tehetséggel bíró nyelvzseni, ám a Talmud szűkszavúan csak ezt mondja: menekülés közben elkapják és kivégzik.
Oka? Ki tudja…
- Hogy ne kérdezze meg a jámbor Tóratudós két lépésenként, hogy miket beszélnek a madárkák?
- Vagy mert a menekülés lehetősége NEKI lett megajánlva?
- Vagy mint az angyaloknak, a tolmácsnak is csak egy feladata lehetett: megértetni Ilissel, hogy mennie kell?
Nem lehet tudni…
4. felvonás:
Ilis rabbi szerencsésen hazaérkezik a Nehardeai zsidó közösségbe.
Majd valamilyen úton-módon a lányok is hazatalálnak. Úrilányok. A rabbi lányai. Belibbennek a városba
Ilis kimegy a város főterére, emelvényre áll és ott helyben töri derékba a két lány cadikkarrierjét:
Kijelenti: ezek a lányok nem cadikok!
majd hozzáteszi: ezek a lányok boszorkányok!
THE END
Ráadás:
Azért ez így kicsit radikális… Nem?
Galamb vagy varjú?
Tudjuk a Jóisten érdekesen áll az ellentétek kérdéséhez.
Volt egy karakteres Káin- Ábel ellentétünk. Na meg persze az Ézsau- Jákób felejthetetlen párosa. Ott van a Tórában a két egymással szemben lévő hegy, ahonnan áldás és az átok csorgott le a köveken… Sára és Hágár, Izsák és Jismáel, Mózes és Bileém, Saul és Dávid, stb, stb…
Ez mind Istentől volt.
Nos… a boszorkányság nem az égből van.
Idegen isteneknek, pogány bálványoknak tulajdonítják ezeket a erőket.
„boszorkányt ne hagyj életben”… parancsolja a Tóra rögtön az egyiptomi kivonulás után.
Ám, hogy honnan vannak boszorkányok, az nem derül ki.
Galamb vagy varjú?
A történetben szereplő két lánynak egyértelműen különleges képessége van.
A „női mosdó esete” óta Ilis rabbi már tudja, hogy ez nem Istentől ered…
akkor máshonnan… akkor nem cádikok… hanem boszorkányok?
Ha akarnék okoskodni, akkor megidézhetném a csábító perzsa Ahura Mazda és Angra Mainju ellentétét, amely hitvilág ellen a Babilóniában élő rabbik kézzel-lábbal tiltakoztak, de inkább nem teszem….
Galamb vagy varjú?
Gyakran járunk becsukott szemekkel. Hallomásból tudunk dolgokról, csak csak sejtjük.
Nem látjuk, hogy mi fekete és mi fehér., és nagyon gyakran hisszük a rossz-ra, hogy jó, mert ügyesen rejtőzködik. Nem vagyunk felruházva ítélőképességgel, mert azt látjuk amit látni szeretnénk vagy amit mondanak nekünk, hogy látnunk kell.
Nem is tudom….
Ilis rabbi cselekedete méltó egy közösséghez hű és elkötelezett emberhez?
Nem derül ki a történet végén se, hogy hisznek-e Ilis rabbinak.
Bár abban a nemzedékben talán még megvolt a hajlandóság arra, hogy elfogadják a segítő észrevételeket.
Még hallották… az áldást és az átkot…
Bár mérlegelnek… Mi már meg sem halljuk…
Galamb vagy varjú?
Érdekes volt és szépen van megirva
A rabbi eszmefuttatásában néhány ellentmondást és hiányosságot vélek felfedezni, aminek a kifejtésére kevés ez a hely.
Kedves Éva!
Ez a történet a Talmudban összesen kb 10 sor… a többi a személyes gondolatok, a közös beszélgetések folyamodványa és szabad asszociáció. A tanulás csütörtökönként van. Előtte a Facebookon nyilvánosságra hozzuk, illetve magánlevélben mindig kiküldjük a tanulandó anyagot! lehet csatlakozni!
???
!!!
Akkor megkérdezem, valójában mit akarsz ezzel mondani? Mi az, hogy fekete és fehér? Hiszen az egész élet erről szól, hogy semmi, vagy csak nagyon kevés dolog az, aminek látszik, vagyis semmi sem fekete, vagy fehér, rengeteg a szürke! Ki az, aki elmondhatja magáról, hogy mindig tudja, mit takar a külcsín, és mögé lát a dolgoknak, és ezáltal tévedhetetlen? Ki az, aki mindig a jó oldalon áll, és egyáltalán mi az, ami jó? Mert ami az én jóm, az nem biztos, hogy neked is jó, és fordítva! Arról nem is beszélve, hogy ez minden emberre vonatkozik, akivel együtt élünk jelen pillanatban, mert csak a létezésemmel, elveszem a teret másoktól. Ahol én állok, oda nem állhat senki, és ahol te állsz, oda sem,tehát elveszed és elveszem a helyet másoktól,csak azzal, hogy megszülettem, de ez már filozófia és pszichológia, és nagyon bele lehetne mélyedni, én sem akarok nagyon okoskodni, de egy kicsit azért igen! Mit értesz azon, hogy ők még hallották az áldást és az átkot? Azon meg különösen mit értesz, hogy mi már meg sem halljuk? Kik azok a mi? Kiknek a nevében beszélsz T/1-ben? Milyen áldást és milyen átkot? Mit jelent az, hogy galamb, vagy varjú? A galamb a jó, és a varjú a rossz? Én szeretem a varjút(is)! Miért rossz? Miért jobb nála a galamb? Miért voltak cadikák attól, hogy tűzbe tudták tenni a kezüket? Önmagában ez csak egy képesség, amit bármire lehet használni!De ha történetesen jóra használják a képességüket, akkor miért nem maradtak azok, amikor úgy döntöttek, nem zsidó férfit választanak? (A rabbi Ilis engem azokra az inkvizítorokra emlékeztet, akik a saját bűnös gondolataikat, amiket szép nők látványa gerjesztett bennük, saját ártatlanságukat megőrzendő, a nőkre vetítették ki, így máglyán elégetve őket, megszabadultak a bűn forrásától. (Mert ugyebár ők felette álltak ennek, hiszen ők I-ten szolgái voltak, akiknek maguktól nem támadnának fertelmes gondolataik, ha nem lennének a nők! Tehát kivetítették a bennük lévő bűnt a külvilágba, és megpróbálták megszüntetni. Ez a tüneti kezelés, a mai napig dívik a világban) Persze tudom mit kíván a közösség érdeke, de hol kezdődik az egyén és hol végződik a közösség?
Nem szól a történet arról, hogy mi történt, miután, kikiabálta a lányok „valódi” státuszát, legalábbis amit ő annak vélt! Szeretnék konkrétumokat hallani, állásfoglalást, mert így nem tudok a történettel, illetve a felvetéssel mit kezdeni! Ez volt a három kérdőjel nagy vonalakban és hirtelen, de mit jelent a te három felkiáltójeledl?
„Idegen isteneknek, pogány bálványoknak tulajdonítják ezeket a erőket.” Ez hogy lehetséges, ha csak egy I-ten létezik? Hogy lehet valaminek erőt tulajdonítani, ami nincs? Márpedig egy I. van minden kétséget kizáróan! Ez a legmélyebb hitem, és mint zsidó, tudom is, nemcsak hiszem:)
@[1380693110:2048:Katalin Kovács] Katikám!
Én ott voltam ezen a Talmud tanuláson és el kell hogy mondjam az egyik legizgalmasabb volt. Miről is szól a Talmud? Arról, hogy nagyon gyakran félmondatokban kommunikál le információkat és hagyja, hogy mindenki továbbgondolja. Ez a rész pont amiatt annyira veszettül izgalmas, mert a zsidóságtól annyira idegen, keveset használt roppant erőteljesen kihangsúlyozott ellentétpárokkal dolgozik: fekete és fehér, cadika és boszorkány, rabság és szabadság. Mint közismert ez az erőteljes ellentétes szimbolizmus a babiloni fogság után került át a zsidóságba, azzal egyidejűleg megjelent például a Paradicsom és Pokolképzet…ennél nagyobb „fekete-fehér”páros szerintem nem kell.
Ezért ellentét a varju és a galamb. A galamb pont fehér szine miatt ez egyik legrégebbi szimbóluma a békének. A görögöknél ujjászületésszimbólum, Kínában termékenységszimbólum, Japánban pedig a kardot csőrében tartó galamb a háború végét jelképezi. Egyértelműen pozitiv jelkép. A varju pedig a folklór egyik leghálásabb alakja: a bagollyal karöltve ők a halálmadarak. És itt nem fontos, hogy szeretjük-e ezeket az állatokat vagy sem (én utálom a galambot, mert roppantul koszos állat) hanem az a töltet amellyel alakjuk a idők során feltöltődik.
Az áldás és átok kérdésében: az egyik legklasszikusabb kérdés ami egy zsidóban felvetődik: Velünk miért nem történnek csodák? Velünk miért nem kommunikál az Ö.való, ugyanugy mint a régiekkel. És mi a klasszikus válasz? Azért mert mi már nem vennénk komolyan a csodákat, és mi már süketek vagyunk: áldásra és átokra egyaránt. Hangos az utca, és hangos a pénzhajsza zaja, hangosak az önzés kiáltásai: nem nektek, nem nekik, hanem nekünk embereknek. Sajnos e van…
Rabbi Ilis. Ne feledjük, hogy ŐT, CSAK ŐT mentette meg az Ö.való…valószínüleg nem volt inkvizitor
A lányok attól voltak cadikák, hogy Rási a széljegyzetben így vélekedett. Nem lehet tudni, mire használták a képességüket, viszont az úgy látszik elég információ róluk, hogy nem a hagyományos zsidó családban akarják a családi békét megvalósítani, hanem inkább maradnak elnyomóiknál. Szerintem ez azért elég nyomós ok arra, hogy feltételezzék róluk, hogy nem tiszta forrás az övék.
A történetnek pedig, hiába szerette volna mindenki megtudni a lányok sorsát, itt sajnos vége volt. Pont ezért izgalmas… Ahogy Panni irta, kiki gondolkodjon el rajta, és rágja meg mi lehetett a lányokkal és hogyan lehetett volna másként. A Talmudban nincsenek szerintem konkrétumok, ha pedig valaki állást foglal egy ennyire régi történetben, azzal megöli a tanulótársaiban a gondolatokat. Ezért szól mindenkihez a Talmud.
@[1380693110:2048:Katalin Kovács] A nem I.tentől származó erőről pedig 2 történet jut eszembe. Az első Elijahu története, ahol a Baal prófétái valóban befürödtek a tudományukkal, a második viszont az az endori halottlátóról szól. Saul betiltja a boszorkányságot (tehát halottidézést is), ugye a Tóra szerint boszorkányt ne hagyj életben. Tehát ha a Tóra irja, akkor ez az Ö.valónak a szemeiben is bűn volt. Akkor mégis honnan volt a boszorkány (halottlátó)ereje? vagy az Ö.való erőt ad valami tisztátalanhoz, hogy aztán elpusztítsa az erő hordozóját?
@[1707254145:2048:Virag Emese] , ugye, hogy ez a kérdés nagyon izgalmas? Nekem erről van véleményem, de nem alkalmas arra, hogy itt beszéljünk róla! De kétség kívül ez az egyik legizgalmasabb kérdés, amit egyáltalán fel lehet tenni!
@[1707254145:2048:Virag Emese], nagyon aranyos vagy, hogy ismerteted a galamb és a varjú szimbolikáját, azt feltételezve, hogy szó szerint értettem amit írtam, miszerint én szeretem a varjút is. Nem, az embertársaimra gondoltam, akik korántsem galambok, hanem varjúk is. Mert ki az, aki elmondhatja magáról, hogy ő galamb? Te ismersz olyan embert, aki galamb és egy kicsi kis varjúcska sincsen benne? Én nem, de szívesen látnék ilyen embert! Azt tanultam, hogy soha nem fogalmazhatunk általánosításokat, pl „mindenki”, „mi”, „az emberek”, „a nők”, a „zsidók”, stb Csak egyénileg, pontosan, hiszen nincs olyan dolog, ami igaz lenne egy egész embercsoportra. Ezért kérdezem ismét, hogy ki az a „velünk”, akivel nem történnek csodák, akivel már nem beszél az Ö-való? Kik azok, akik már nem vennék komolyan a csodákat, akik süketek, és főleg, aki ezt állítja, honnan tudja ekkora bizonyossággal,ha másról nem, rólam pl? Sok embert ismerek, akik igenis komolyan vennék és veszik is! Nincs ilyen, hogy nekünk, embereknek, csak egyének vannak! Te, én, ő…Ha Rási a széljegyzetben azt feltételezi, hogy a lányok cadikák voltak, akkor legyenek azok, nem akarok Rásival vitatkozni! Sokkal izgalmasabb Rabbi Ilis személye. Tehát a lányok bűneként mindössze annyit tudunk felróni, hogy maradni akartak az elnyomóiknál, amit a jó rabbi a női mosdóban(micsoda eufémizmus)! hallgatott ki, majd a a főtéren kikiabálva mindenkinek a tudomására hozta a következtetését, miszerint ezek a lányok bizony nemhogy nem cadikák, hanem boszorkányok! Azért, mert tetszettek nekik a rabtartóik! Márpedig az, aki zsidó létére nem akar zsidó férjéhez visszatérni, az nem kaphatta az Ö-valótól a különleges képességét sem, csakis valami sötét erőtől. Ha jól értem a történetet. Tehát a lányok galambnak látszottak, de nem azok, hanem varjúk. A rabbi pedig, aki hallgatózott, majd ebből az egy információból következtetett, a galamb? Aminek az is bizonyítéka, hogy az Ö-való őt mentette meg egyedül? Hányszor fordult elő a történelemben,hogy megátalkodott gyilkosok,inkvizítorok, háborús bűnösök egész életükben elkerülték az igazságszolgáltatást, háborítatlanul éltek hosszú életet jómódban, életük végén pedig békésen átszunyókálták magukat a másvilágra? Ezt a problémakört feszegeti I.B.Singer a Rabszolga című regényében egy velejéig romlott földesúrral kapcsolatban, valamint felbukkan ez a téma A.Appelfeld a Holt vágányok c. művében is. Tehát mindenkinek mást mond a talmudi történet? Igen, ezzel egyetértek. Azzal is, hogy sok minden nem az, aminek látszik. Nekem pontosan azt mondja, hogy attól,mert van valakinek valami egyedülálló, különleges képessége, attól még nem jobb, mert neki is van mit felróni! Meg a másiknak is… nekem is, neked is…Szerintem azért vannak konkrétumok, ez a történet is konkrét, legfeljebb még szeretnénk több információt azért, hogy könnyebben meg tudjuk mondani, hogy mi ebből a tanulság? Nekem még millió kérdésem volna, de úgy látom, már ez is éppen elég volt, hogy idegesnek gondolj, és meg akarj győzni, hogy azt gondoljam, amit szerinted kellene gondolnom, amit gondolni illik.Vagy nem?
Katalin Kovács látod, látod… ezért tanuljuk a Talmudot hétről hétre 🙂 A talmud bölcsei az élet legfontosabb kérdéseit teszik fel, mesélik el. Zsenik voltak.
Én ezekben a kis leírásokban próbálom követni a szöveget. A Talmud által nyitva hagyott kérdését természetesen nem válaszolom meg, mert nekem sincs jogom…
„Csak” leírom a csütörtöki tanulás eszenciáját… Hátha kedvet kapnak hozzá az olvasók…
@[1380693110:2048:Katalin Kovács] Nem nem….Nem akarok én senkit meggyőzni semmiről. Kérdezni jó, mert a kiváncsi ember tanul. Én csak leirtam az én véleményemet, és igen…tényleg azt hittem, hogy ezek ennyire egyszerű kérdések…
Mégis az Ö.való Ilis pártjára áll? Miért? Hogy legyen mit kérdeznünk? Láttunk már olyan talmudi történetet, ahol nem tudom már melyik rabbi azért menekült meg, mert blöffölt, és I.ten támogatta ebben és „aláadta”a csodákat. Ez nem a 21. század emberének az erkölcsi töltete, vagy hogy ne általánositsak, nem az én erkölcsi mércéim szerint való, de akkor vajon nem helyes? Ez nagyon érdekes kérdés.
Ami pedig a csodák iránti fogékonyságot illeti, valószínűnek tartom, hogy előbb menne el az emberek 90 százaléka pszichiáterhez mint népet megmenteni, ha pl. egy égő bokrot lát, amelyik beszél…..
@[1707254145:2048:Emese]! Igen, nagyon izgi volt ez a tanulás, és a tanulótársak észrevételei is, otthon akár a neten is továbbnyomozgatni, gondolkodni, rákeresni egy igazi élmény. Boszorkány-topic pedig, mennyire jó, hogy ezt írtad, ezen én annyit gondolkodtam, de nem mertem megkérdezni, inkább a könyvekben kerestem válaszokat, amit angolul, spanyolul megtaláltam… látogatni kellene a héberórákat… szóval motívumok, dualizmus… kifogyhatatlan beszédes képek tárháza, képekben gondolkodás, fú, nagyon-nagyon like.
A madárral beszélő (valószínűsíthetőleg nem zsidó fiú, bár nem biztos) motívuma. Nekem a Pataj jutott eszembe a Karneválból, hogy mi lesz belőle, és a leszármazottaiból… jujujjj. Mert ő nem pusztul el. Elképesztő izgalmas az ő karaktere is. Utána is nézek, jajj, csudijó ez a betegszabi.
Ha vannak ezek a képességek, amikről érezzük, hogy háát necces, vagy mindenképp határmezsgye (és visszaköszön a határ-szó ezen is érdekes elgondolkodni), hogy ne használjuk rosszra és ne cinkoskodjunk olyan dolgokkal amiből nagy baj származik és nem a mi kompetenciánk (embereké), akkor miért vannak? Nyilván okkal. Hú ezen gondolkodom még egydarabig, keresgélek, ha van időd küldj forrásanyagot kérlek, a te agyadban nagyobb a könyvtár. Köszi!
Ismét egy nagyon érdekes történet, ami rengeteg kérdést vet fel, a főcím, ahogy keretbe foglaltad, nagyon tetszik. Kincset érnek ezek a csütörtöki tanulások, a hazaúton továbbgondolásokból jó kis beszélgetsek kerekednek, mindannyiunkban elindít sok-sok gondolatot, kérdésfelvetést. Hol a határ? Fontos a határ, ezt tudjuk.
Emberek, egymás megítélésében nincsen egyezményes határ, mert azt mi egy torzított tükrön át érzékeljük csak legjobb esetben, ha újra meg újra megküzdünk érte. Aztán vannak az outsiderek, akik pont sehova se férnek be, ebben sok tényező játszik közre, saját felelőség is, kétségtelen, de vajon Ráv Náhmán lányai örültek-e azbesztkéz-képességüknek, vagy tudták, hogy ezt először túlmagasztalják majd, mert valóban ritka jelenség, és onnan ugye, pláne, ha tényleg nem cádikok, csak esni lehet. Jobb volt lelépni. Hogy aztán mi történt, hogy történt… mindenesetre Ilis hallotta, hiszünk neki, le is van írva.
De azért megkérdezném a Rav Nahman lányait, hogy nem csak életben akartak-e maradni, mert így is-úgy is boszorkány, ez minden közösségben így sült el általában a történelemben, ha fent marad a vízen boszorkány, „halál” rá, ha elsüllyed, akkor is. Lehet, hogy örültek volna, ha egyszerűen csak beleférnek a keretbe minden mágikus képesség nélkül, és feltűnés nélkül, nem cselszövögetve, éltek volna, nyugalomban anélkül, hogy a legvadabb dolgokat feltételezik róluk… nem csodálom, hogy leléptek.
Számomra nem egyértelmű, hogy ördöngősek lettek volna. Dehát amit az ember nem ismer, attól fél, amitől fél, azt utálja, legalábbis nem szereti és kirekeszti és ez érthető is. Megismertük ezeket a lányokat? Ők vajon megismerték? Mert ha igen, és ördögiek, rossz szándékkal telve, akkor ok, ha nem… akkor sajnos a közösség-dinamika működött itt is, és ez a történet emberi része, és még érthető ez is, a közösségre veszélyt jelent mert túl ilyen-olyan, tehát eltér, és ráadásul nő.
Ismét egy nagyon érdekes történet, ami rengeteg kérdést vet fel, a főcím, ahogy keretbe foglaltad, nagyon tetszik. Kincset érnek ezek a csütörtöki tanulások, a hazaúton továbbgondolásokból jó kis beszélgetsek kerekednek, mindannyiunkban elindít sok-sok gondolatot, kérdésfelvetést. Hol a határ? Fontos a határ, ezt tudjuk.
Emberek, egymás megítélésében nincsen egyezményes határ, mert azt mi egy torzított tükrön át érzékeljük csak legjobb esetben, ha újra meg újra megküzdünk érte. Aztán vannak az outsiderek, akik pont sehova se férnek be, ebben sok tényező játszik közre, saját felelőség is, kétségtelen, de vajon Ráv Náhmán lányai örültek-e azbesztkéz-képességüknek, vagy tudták, hogy ezt először túlmagasztalják majd, mert valóban ritka jelenség, és onnan ugye, pláne, ha tényleg nem cádikok, csak esni lehet. Jobb volt lelépni. Hogy aztán mi történt, hogy történt… mindenesetre Ilis hallotta, hiszünk neki, le is van írva.
De azért megkérdezném a Rav Nahman lányait, hogy nem csak életben akartak-e maradni, mert így is-úgy is boszorkány, ez minden közösségben így sült el általában a történelemben, ha fent marad a vízen boszorkány, „halál” rá, ha elsüllyed, akkor is. Lehet, hogy örültek volna, ha egyszerűen csak beleférnek a keretbe minden mágikus képesség nélkül, és feltűnés nélkül, nem cselszövögetve, éltek volna, nyugalomban anélkül, hogy a legvadabb dolgokat feltételezik róluk… nem csodálom, hogy leléptek.
Számomra nem egyértelmű, hogy ördöngősek lettek volna. Dehát amit az ember nem ismer, attól fél, amitől fél, azt utálja, legalábbis nem szereti és kirekeszti és ez érthető is. Megismertük ezeket a lányokat? Ők vajon megismerték? Mert ha igen, és ördögiek, rossz szándékkal telve, akkor ok, ha nem… akkor sajnos a közösség-dinamika működött itt is, és ez a történet emberi része, és még érthető ez is, a közösségre veszélyt jelent mert túl ilyen-olyan, tehát eltér, és ráadásul nő.
Ez a Talmud lényege… Ezért tanuljuk. A történet le van írva, mi olvassuk. A Talmud írja a galambot, a varjút és mindent…
Miért? Mi az az ezért?
Katalin Kovács, azért, hogy az ember tanuljon. Ez egy nagyon érdekes történet. Istvan el volt tőle ámulva…
Nem találom az első hozzászólásomat!
pedig ott van az….